Gazdálkodás
Szántóföld
Nem elfogadható a gyérítés – mindenütt a teljes elpusztításra kell törekedni!
A parlagfű tökéletes kiirtása, sokkal több anyagi erőforrást, nagyobb szakmai tudást és odafigyelést igényel mint a gyomnövények általában. A parlagfű elleni aktuális kötelezettségekről, tennivalókról a növényorvosi kamara tett közzé összefoglalót.
A parlagfű elleni védekezés Magyarországon kiemelt jelentőségű, szigorú törvényi szabályozás alatt áll. E szigorú szabályozás oka abban rejlik, hogy
a parlagfű nemcsak a mezőgazdasági, nemzetgazdasági kártétele miatt kiemelt fontosságú hanem azért mert, a társadalom közel 20%-nál egészségügyi problémát, allergiát okoz.
A védekezés nehézsége épp e szabályozás szigorúságából adódik mivel, itt nem elég, nem elfogadható a növény gyérítése vagy a gazdasági kártételi szint közelében tartása, illetve megtűrése azokon a területeken ahol gazdasági kárt nem okoz, hanem mindenütt a teljes elpusztítására kell törekedni. Ezért a parlagfű tökéletes kiirtása, sokkal több anyagi erőforrást, nagyobb szakmai tudást és odafigyelést igényel mint a gyomnövények általában.
fotó:Pelsőczy Csaba,FM
A parlagfű elleni védekezés problémái a különböző kultúrákban, termőhelyeken egyéb területeken az előző évek tapasztalatai alapján.
A parlagfű elleni védekezés során célszerű külön kezelni a mezőgazdasági területeket és az elhanyagolt ipari, közterületeket, ruderáliákat, illetve egyéb olyan területeket ahol mezőgazdasági tevékenység nem folyik.
A mezőgazdasági területeken, illetve kultúrákban sokkal összetettebb a parlagfű elleni védekezés. A jelentősebb szántóföldi kultúrák közül az napraforgó talán az egyik legproblematikusabb ezen a téren.
fotó: Pixabay
A napraforgó gyomirtási technológiája az utóbbi években sokat fejlődött az imazamox, illetve a tribenuron-metil rezisztens fajták megjelenésével. A parlagfű elleni teljes körű védelmet azonban ezen technológiák sem képesek önmagukban biztosítani, erős fertőzöttség esetén szükséges a fluorkloridon hatóanyaggal végzett preemergens kezelés majd ezt követően az előbb említett hatóanyagokkal a rásegítő állománykezelés. Ez a technológia kielégítő hatékonyságot biztosít az átlagos években. Sajnos ez a technológia nem olcsó és épp ezért a gyenge termőképességű parlagfűvel erősen fertőzött zömében homok területeken csak részben használják, vagy épp valamilyen olcsóbb hatóanyaggal próbálják helyettesíteni.
A kukoricában a parlagfű elleni hatékony védekezéshez több hatóanyag is rendelkezésre áll ezért a védekezés jó hatékonysággal végezhető.
fotó: Pelsőczy Csaba,FM
Az őszi és tavaszi kalászosokban is több hatóanyag is rendelkezésre áll a hatékony védekezéshez, de ebben az esetben a tavaszi gyomirtást követően kelt növények a betakarítás utáni megjelenése okoz tarlón problémát. A virágzó parlagfüves tarló jelensége a betakarítógépek vágási magasságából „tarlómagasság” adódik mivel a parlagfüvet a kombájn a nyugvó hajtásrügyek felett vágja el, ennek hatására oldalhajtások képződnek melyek a tenyészidőszak ezen szakaszában azonnal virágot hoznak. Ez nem fordulhat elő ha a tarlóhántást időben elvégzik adott esetben meg is ismétlik.
Gyümölcsösökben is általános probléma a parlagfű és a kanadai betyárkóró tömeges megjelenése. A védekezés itt jellemzően a totális gyomirtó szerek és a mechanikai művelés kombinációján alapul. A védekezéseket az érés közeledtével (mind a kémiait és a mechanikait) elhagyják, vagy a mechanikait épp betakarítás előtt még elvégzik. Sokszor ebben az időszakban erősödnek meg a túlélő példányok és fa méretűvé nőnek.
A kiskultúrák engedélyezett növényvédő szer listája még mindig szűkös annak ellenére, hogy a NÉBIH komoly erőfeszítéséket tesz az engedélyezés terén. A parlagfű elleni védekezés gerince itt továbbra is a mechanikai „kézi” munkán alapul.
fotó: MTI
Külvárosi kertek, zárt kertek bolygatott hobbi ingatlanok. Igazán ezek a problémásak, mivel kellően közel vannak a városokhoz, a tulajdonosaik csak időszakosan lakják, művelik épp ezért ideális a parlagfű számára.
Itt a legnagyobb probléma az, hogy egy erőltetett kertészkedés folyik, a legtöbb esetben folyamatos gyomlálás, gyomirtás nem folyik. Mivel minden évben egyszer megművelik a területet a kaszálás sem lehetséges. Ez egy nagyon problémás terület.
fotó: Pelsőczy Csaba,FM
A ruderális, nem mezőgazdasági területeken a parlagfű elleni védekezés továbbra is a mechanikai védekezésen többnyire kaszáláson alapul. Egyes területeken a kémiai gyomirtás is elterjedt, hatékony. A kaszálásos technológia amennyiben rendszeresen végzik hosszútávon jó eredménnyel működik.
A kaszálások során a parlagfű visszaszorulásával a tarackos füvek átveszik az életteret és kiszorítják a parlagfüvet ebből következően csak olyan helyen van értelme ahol a fűfélék megtelepedhetnek. A kaszálás hatékonyságát gyakran az rontja el, hogy vagy túl korán, vagy túl későn végzik el vagy sokszor csak egy július elsejei művelet az egész.
Összességében a védekezési módokkal kapcsolatban megállapítható, hogy
a védekezés sikerét, illetve sikertelenségét az anyagi, emberi erőforrások időbeni, folyamatos rendelkezésre állása vagy éppen a hiánya határozza meg.
A leggyakoribb probléma az hogy, az útszéleken július közepén, végén megállnak a kaszálások, illetve a gyümölcsösökben a betakarítást követően elmaradnak a védekezések. A szántóföldön a kalászosok betakarítását követően gyakran megkésnek a tarlóhántással, illetve kisparcellák estében legtöbbször el sem végzik.
A védekezési kötelezettség jogszabályi hátterét az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI törvény 17. § (4) bekezdése teremti meg mely kimondja, hogy: „A földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani.”
A védekezési kötelezettség elmulasztása vagy éppen a sikertelen védekezés esetén jogszabályi szankciókkal kell szembenézni. A parlagfű elleni védekezési kötelezettségről a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara összefoglalójában lehet bővebben olvasni.
agrotrend.hu / MNMNK