Gazdálkodás
Szántóföld
Nemcsak kenyérbe jó, hanem áram is lehet a rozsból
Van, amikor az elektromos áram úgy kezdődik, hogy learatják a rozst vagy bármilyen más energianövényt. Szeged határában a napokban fejeződik be az esztendő első betakarítása.
Szeged határában a végéhez közeledik a rozs aratása, ami április végén elsőre komoly félreértésnek tűnhet. Pedig nem az, hiszen a Sándorfalvi úthoz közeli táblákon energianövényként termesztett rozs begyűjtésével e hét közepén végez a Karotin Kft. – írja a delmagyar.hu.
– Mindig ez az év első betakarítása, megelőzi a herét is, ráadásul nagyon figyelni kell, hogy mikor indítjuk a gépeket, mert csak néhány nap optimális a kaszálásra – mondja Szurovecz Ernő. Az agronómus hozzáteszi, nem is igen van olyan haszonnövény, amelynek ennyire szűk lenne a betakarításra alkalmas időszaka.
Csak néhány nap optimális az energianövényként használt rozs kaszálására.
A silókukoricánál is figyelni kell, de az közel sem ennyire kényes.
fotó: Kuklis István
Haragoszölden kell levágni a rozst, amikor a kalász hegye még éppen csak kilátszik a zászlóslevél alól, különben romlik a silózott termény beltartalmi értéke. A munka komoly szervezést igényel, hiszen a gépek napi több mint 30-40 hektárt is le tudnak vágni, ám azt be is kell szállítani a Sándorfalvi úti telepre, nem száradhat sokáig a szántóföldön.
A járvaszecskázó szedi fel a növényt a kaszálógép után, ez hektáronként körülbelül 25 tonnányi zöld súlyt jelent. Az időjárás nagy tréfamester, a tábla melletti dűlőút már rendesen porzik, miközben a mélyebb részeken a sárban könnyen elakad a munkagép, illetve a pótkocsis szállítójármű.
Az összesen körülbelül 200 hektárról beszállított zöld rozs a silótérbe kerül, itt két méretes gép is dolgozik rajta. Az egyik tolólappal szétteríti a pótkocsikról leborított rozst, a másik speciális „tárcsákkal" nehezítve tömöríti a növényt. A Rába traktorok persze magukban is súlyos darabok, így már a tolólapos szerkezet is érdemben részt vesz a tömörítésben.
– Kicsit könnyebb vele dolgozni, mint a silókukoricával, ami levet ez ereszt, az elfolyik a csurgalékaknába – mondja a szakember.
fotó: Kuklis István
Tömörítés után jól záródó silófóliával takarják le a dombot, ami 4-5 hétig úgy marad, utána már felhasználható.
A rozshoz nem adnak semmit, míg a silókukoricánál rásegítenek néhány gramm olyan baktériummal, amit a növény maga is termel.
Mindez már a Zöld Forrás Energia Kft. felségterülete, amelynek biogáz üzeme a Karotin szomszédságában, ugyancsak a Sándorfalvi út mentén található, a társaság egyik tulajdonosa is az agrárcég. Ráadásul a Zöld Forrás ügyvezető igazgatója Szurovecz Ernő agronómus.
A kész biomasszát a fermentorokban mikrobák bontják le, ebből biogáz lesz, amit két áramot termelő gázmotorban égetnek el. Az erőmű folyamatos üzem, az egyik silótérben például a frissen beérkezett rozst tömörítik a gépek, a másikból, a tavalyiból „etetik" a fermentorokat. A megtermelt áramot közcélú hálózatba táplálják, azt szerződött áron veszi meg a Zöld Forrástól a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt., vagyis a Mavir.
Takarmánynak is kitűnő
A Farkas Sándor országgyűlési képviselő érdekeltségi körébe tartozó Kinizsi 2000 Mezőgazdasági Zrt. is aratott a napokban silónak való rozst, Szentes határában. Arrafelé nem energianövényként termesztették, hanem az állatok takarmányozására használják a nagy beltartalmi értékkel bíró első idei „termést".
agrotrend.hu / delmagyar.hu