Hírek

A jó bornak is kell cégér

Állandósulni látszanak a hazai borászatok értékesítési nehézségei, amin a minőség javításával és hatékony bormarketinggel lehetne úrrá lenni.

A tavalyinál kedvezőbben alakulhat az európai borpiaci helyzet – derül ki az idei szüreti eredményekből. A 2018-as év rekord szőlőtermést, majd 184 millió hektoliter bort hozott, ezen kívül pedig több mint 1 millió hektó must is készült – írja az OTP Agrár.

fotó: pixabay.com

Az európai bortermelés így 14–15 százalékkal haladta meg az elmúlt öt év átlagát. Az idei évjáratból várható bor mennyisége ugyanakkor csak valamivel több mint 160 millió liter, vagyis 20 millió hektót meghaladó mennyiséggel lesz kevesebb a megtermelt bor mennyisége idén Európában.

Ez már egy átlagos évnek felel meg. Az EU-ban termelt borok 50 százalékát helyben fogyasztják el, további 20–25 százaléka belső piaci exportra megy, és mintegy 13–15 százalék kerül a harmadik piacokra, a maradékot pedig egyéb módon dolgozzák fel.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) előzetes adatai szerint Magyarországon mintegy 4,2 millió mázsa szőlőt szüreteltek idén, amiből 3 millió hektoliter körüli bor várható, az idei évjárat minősége pedig kiemelkedő lehet. A HNT és a minisztérium az év elején kifejezetten veszélyesnek látta a piaci helyzetet.

A tavalyi nagy termésből – 5,2 millió mázsa szőlő – 3,6 millió hektó bor készült, hatalmas készletek halmozódtak fel a pincékben, és azért idén is az átlagosnál nagyobb mennyiségre lehetett számítani.

Ezért hirdette meg a szaktárca – először a magyarországi borpiaci szabályozás történetében – a zöldszüret lehetőségét, illetve később a krízislepárlást. Előbbi – hektáronkénti 300 ezer és 1,1 millió forint közötti támogatás fejében – az idei termésmennyiséget csökkentette, utóbbi viszont a már a pincékben lévő borkészlet apasztását tette lehetővé.

Az Agrárminisztériumnak egyébként más piacszabályozó eszköze nincs is, az EU borpiaci szabályozása csak ezekre ad lehetőséget.

A két eszköz között lényeges különbség, hogy a zöldszüret teljes egészében uniós forrásból finanszírozható, a krízislepárlás viszont már a borászatra fordítható támogatási kerethez kötött, annak mintegy 15 százaléka lehet, és teljes mértékben nemzeti forrás.

A zöldszüretre ugyan lényegesen többen jelentkeztek, mint akik valóban végre is hajtották (a több mint ötezer bejelentés közel hatezer ültetvényre szólt), végül azonban mintegy 3500 hektáron valamivel több mint 1900 termelő szedte le teljes egészében a termését.

Ez a zöldszüretben résztvevő termelőknek mintegy 2 milliárd forint támogatást jelent. A krízislepárlási támogatás kerete 600 millió forint, az efféle terméskivonás lehetőségeit viszont szűkíti, hogy gyakorlatilag egy lepárló van az országban, amelyik végre tud hajtani egy ilyen intézkedést, ennek pedig – különösen szüreti időszakban – véges a kapacitása.

Az agrártárca úgy számol, hogy körülbelül december elejéig zajlik majd a lepárlás, és a 600 milliós keret 90 százalékát használják ki a résztvevők.

Komoly tanulsága a zöldszüretnek, hogy a legtöbbet biancából és kékfrankosból szüretelték le a gazdálkodók, ezt követte a furmint, az aletta, és a kövidinka.

Ez már csak azért is elgondolkodtató, mert az elmúlt évek szőlőtelepítéseinek legnépszerűbb fajtája éppen a bianca volt – a 2011-ben igényelt telepítési támogatásoknál például a terület 43 százalékát foglalta el –, míg a furmint egy-két éve még a magyar borok világpiaci áttörésének kulcsfajtájaként szerepelt.

Nem meglepetés, hogy a zöldszüret legnagyobb mennyiségben a Kunsági borvidéken történt meg, itt van az összes zöldszürettel érintett terület közel fele. A legnagyobb telepítések is itt történtek az elmúlt években: 2010 és 2013 között 5161 hektár új ültetvényt telepítettek – az összes magyarországi telepítésnek csaknem a 60 százalékát –­, és az új telepítések között messze legnagyobb területű a bianca volt 2371 hektárral.

A Kunság után a zöldszüretben második legaktívabbak az utóbbi években kiemelt támogatásban részesülő, és egyébként is Magyarország csúcs-bortermő területének számító Tokaji borvidék szőlőtermelői voltak, ami szintén egyértelműen jelzi a szőlész-borász ágazat gondjait.

Az idei szüret idején pedig – a zöldszüreti terméscsökkentés ellenére – olyan alacsonyra süllyedtek a felvásárlási árak, hogy több borvidéken felmerült: inkább kivágnák a szőlőt. Jellemző a nyomott árakra, hogy a zöldszüret sok termelőnek nagyobb bevételét hozott, mintha a termését próbálta volna értékesíteni.

Az új telepítésekre tízéves művelési kötelezettség van, az ültetvények jelentős részét érintő agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programban pedig ugyanez öt évre szól.

Kormányzati körökből jelezték: sok szőlőtermelő részéről érkezett igény a művelési kötelezettség alóli felmentésre, mert inkább kivágnák ültetvényüket.

A hazai borászat a külkereskedelemben sem teljesít jól. Az import az utóbbi időben mérséklődött, a 2011-es több mint félmillió hektoliterről – amelyből 456 ezer hektó Olaszországból érkezett, zömében hordós kiszerelésben – 2018-ra kevesebb mint 140 ezer hektóra.

A szakértői becslések szerint idén újra növekedésnek indult a behozatal, de nem közelíti meg a 2011-es értéket.

Az exportban azonban csak mennyiségileg pozitív a kép. Idén az első nyolc hónapban csaknem 630 ezer hektoliter bor került külpiacra, míg például két éve ugyanebben az időszakban 268 ezer hektoliter volt a kivitt mennyiség.

A probléma az értékesített borok árával van, ami tavaly nem érte el a literenkénti 0,9 eurót. (Az osztrák borok ezzel szemben több mint 3 eurós literenkénti átlagáron kerültek a külpiacokra.

Ugyan az augusztusig rendelkezésre álló exportadatokból valószínűsíthető, hogy idén a magyar exportátlagár ismét eléri az 1 eurót, de ez még mindig jelentősen elmarad a komoly bortermelő országok teljesítményétől.

Az EU exportja egyébként összességében mennyiségben stabil, értéke viszont folyamatosan növekszik.)

A legnagyobb mennyiség – az export mintegy 30 százaléka – Szlovákiába megy, 64 eurócentes átlagáron. A német és a cseh piac egyaránt a kivitt bormennyiség 16–17 százalékát veszi fel, 0,92 és 0,86 eurócentes átlagáron.

A magyar exportból mintegy 5 százalékkal részesedő Egyesült Királyságba viszont már 1,58 euró, és Lengyelországba is 1,53 euró az átlagár.

Az exportadatokból is kiderül, hogy Magyarország a tömegbor-kategóriában jelenik meg a leghangsúlyosabban a külpiacokon, márpedig itt a legnagyobb a verseny és a legkisebb az elérhető profit. A túltermelés is itt nyomta le leginkább az árakat.

Jelen vannak a piacon neves borászok, és kiváló minőségű borokat már piacilag is értelmezhető mennyiségben előállító pincészetek is. Az ő piaci pozícióikat is erősítené, ha – az egyébként világjelenségnek számító – borfogyasztás-csökkenést itthon sikerülne megállítani, illetve a magyar borok vonzóbbá válnának a külföldi fogyasztók szemében is.

Ehhez hatékony bormarketingre lenne szükség, valamint arra, hogy megfelelő mennyiségben készüljenek itthon olyan egyszerű borok is, amelyeket a nemzetközi piac is elismer.

agrotrend.hu / OTP Agrár

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook