Hírek
A magyar föld aranyat ér
A magyar vendéglátás és a hazai alapanyagok minőségének jelentős javulásáról beszélt többek között Lévai Anikó, a Magyar Konyha szerkesztőbizottságának elnöke a gasztronómiai magazin és a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) A piac konyhája elnevezésű csütörtöki, székesfehérvári konferenciáján.
December 5-én, csütörtökön rendezték a Magyar Konyha a SVÉT-tel (Stílusos Vidéki Értelmiség) közös konferenciáját, A piac konyhájá-t. Az idei konferencia már a harmadik a sorban, és míg tavaly Budapest adott otthont a díjátadóval egybekötött konferenciának, idén már Székesfehérváron találkoztak a gasztronómia világából érkezõ érdeklõdõk. A konferenciát Lévai Anikó, a Magyar Konyha szerkesztõbizottságának elnöke nyitotta meg: „kincs van a birtokában annak, akinek földje van, azonban aki tudja, hogyan kell megmûvelni a földet, a túlélés zálogát tartja a kezében”. – arja az origo.hu.
fotó: pixabay.com
A hazai gasztronómiai fejlõdés szemmel látható eredményei közé sorolta, hogy egyre több nemzetközileg elismert étterem van Magyarországon. Azt mondta, hogy egy-egy étterem színvonalának alfája és ómegája az alapanyagok minõsége, és míg tíz éve még külföldrõl kellett behozni jó minõségû húst és alapanyagokat, ma már ezek a hazai kínálatban is elérhetõk.
Lévai Anikó arról is beszélt, hogy ma már nemcsak egy-egy étteremnek van jó híre, hanem maguknak a termelõknek is. A fogyasztók egyre inkább keresik a kiváló termékeket, amelyek jellemzõi a kézmûves, a szezonális vagy a termelõi szavak – mondta.
A konferencia megnyitása után Cser-Palkovics András polgármester köszöntõ beszédében azt is mondta, hogy minõségi gasztronómia nélkül nehéz elképzelni egy modern nagyvárost. Azt is elmondta, hogy Székesfehérvár mint ipari központ és a környezetének kapcsolata jelentõsen megváltozott az elmúlt évtizedekben.
Szerinte felbomlott az egészséges egyensúly, mert miközben az ország legjobb mezõgazdasági területei vannak a város körül, azok kevésbé szolgálják ki annak lakosságát, mert a környezõ településeken élõk is fehérváriként élnek, nem igazán foglalkoznak mezõgazdasággal.
A konferencia elõadásai között adták át a Magyar Konyha Termelõi Díjat. Ez volt a hatodik alkalom, az elsõt 2013-ban adták át. A 2018-as díjat adta át most csütörtökön Vinkó József, a Magyar Konyha fõszerkesztõje és Lévai Anikó, a szerkesztõbizottság elnöke.
Vinkó József az átadáskor azt mondta, jó alapanyagot el lehet rontani, rossz alapanyagból viszont lehetetlen jót fõzni. Lévai Anikó pedig elmondta, hogy a lap 2010-es újraindulása óta missziójának tekinti, hogy minden számában a minõséget szem elõtt tartó magyar termelõk fáradságos munkájával és termékeivel ismertesse meg olvasóit.
A 2018-as díjakat – a szokásnak megfelelõen ezúttal is – hárman vehették át:
- Fekete Zsóka hajdúböszörményi mangalicafarmja,
- az Élõ Bolygó alapítvány szentgáli biodinamikus gazdasága és
- Pózer István és Márkus Erika Csurgódomb Sajtkonyhája
A Stílusos Vidéki Éttermiség egyesületet alkotó éttermek rengeteg munkát fektetnek abba, hogy felkutassák környékükön a minõségi termelõket, a helyi beszállítókra és kulináris hagyományokra építkezve újra felépítsék Magyarországon a regionális konyhák világát.
A konferencián a séfek és a termelõk is elmondhatták, hogyan lehetne elõsegíteni a két fél együttmûködését, és az egészséges vita mellett új kapcsolatok is születtek.
A piac konyhája konferencia az egyik nagy eredménye annak a munkának, amit többek között a Magyar Konyha tesz a hazai gasztrovilágban. Vinkó József az Origónak elmondta, hogy az elmúlt 10 évben közel 400 interjút készített a hazai termelõkkel és tenyésztõkkel.
„Amikor ezt az egészet elkezdtük Ruprecht László séffel és Borbás Marcsi Gasztroangyal címû mûsorával közösen, akkor még új-zélandi bárány, a bécsi Naschmarkton vett szarvasgomba, a párizsi nagybani piacon vásárolt zöldségek szerepeltek a gourmet éttermek étlapjain.
Ma már ez elképzelhetetlen, ma minden séf büszke a »saját« termelõire, sikk lett magyar alapanyaggal dolgozni. Úgy érzem, ebben a mi lapunknak is van szerepe, hiszen ezt a missziót (hogy minden héten újságíró és fotós utazzon vidékre) egyetlen más gasztrolap, vagy receptújság nem vállalta magára.
Ezek a termelõk és tenyésztõk sokszor az egész egzisztenciájukat kockára teszik, a történetek többsége kis családi dráma, egy-egy rossz döntésnek végzetes következménye lehet.
Ezeket az embereket mutatjuk be hónapról hónapra, miközben a többi gasztrolap franchise recepteket vagy ügynökségtõl vásárolt fényképeket közöl. Ezt az elmúlt tíz év eredményének tartom. A másik nagy eredmény az, hogy sikerült ezeket a termelõket összehoznunk az ország legjobb szakácsaival. Illetve hogy õszinték legyünk, sokszor épp õk ajánlottak egy-egy termelõt.”
Vinkó József az indulásról azt is elmondta, hogy a séfekkel és Borbás Marcsival közösen többezres adatbázisuk van a termelõkrõl és tenyésztõkrõl.
„Összetettük a három adatbázist, és így van már nagyjából kétezer címünk, és nem igazán tévedünk. Nem nagyon fordulhat elõ, hogy olyannal vegyük fel a kapcsolatot, akirõl aztán kiderül, hogy Szlovákiából hozatja a pisztrángot. Mert ugye van már minden: én is vettem már az óbudai piacon babos kendõs nénitõl 50 forintért olyan fantasztikus barna tojást, aztán mikor otthon lemosta az asszony, megjelent az áruházi pecsét.”
Eddig összesen 18 termelõt díjaztak, és közülük senki sem hagyott fel a tevékenységével. Vinkó József errõl az eredményrõl azt mondta, „a választásunk idõtállónak bizonyult.
A mostani konferenciára 180-an jelentkeztek, sajnos vissza is kellett utasítani néhány jelentkezõt. Ami pedig külön öröm, hogy most már nemcsak beszélünk a regionális konyháról, hanem végre itt vagyunk Székesfehérváron.
És bízunk benne, hogy szép lassan jön majd a többi nagyváros is. A konferencia iránti érdeklõdés azt bizonyítja, hogy egyre gyorsabban változik a szemlélet. És tényleg az vagy, amit megeszel.”
agrotrend.hu / origo.hu