2019.08.23., péntek , Bence

Hírek

2019. április 21. vasárnap • 12:08

A tokaji borminőség szinte elfelejtődött a múltban

Bacsó András, a Tokaj-Oremus pincészet igazgatója az 1990-es évek elején azt gondolta: 10-15 év alatt Hegyalja visszakerülhet a világ élvonalába. Ma már tudja, hogy ehhez több generáció munkája szükséges, de nyugdíjas éveire készülve az elért eredményekre büszke lehet.

Az InfoRádió Aréna című műsorában nyilatkozott Bacsó András a Tokaj-Oremus pincészet igazgatója. Leginkább annak örül, ha sikerül olyan körülményeket teremtenie, hogy a borvidéken született fiatalok visszatérjenek a régióba - írja az infostart.hu.

A tokaji borvidék nem véletlenül lett világhírű - fotó: pixabay.com

Korábban ön így nyilatkozott: "Hittem abban, hogy újra lehet alkotni azt a magyar borászatot, amely az elmúlt évszázadokban naggyá tette és európai rangra emelte a magyar bort és a magyar bor legkitűnőbb képviselőjét, a tokaji bort." Hogyan értékel most, mindez mennyire sikerült?

Olyan korban kezdtem el ezt a szakmát művelni, beleértve a tanulmányokat is, ahol minden állami keretek között működött Tokaj-Hegyalján. 1945 után minden nagyobb udvarházat, minden nagyobb pincészetet, pincét, szőlőskertet államosítottak, és nem is mertem azt remélni, hogy ez a helyzet meg fog változni. Aztán hirtelen, a rendszerváltás idején a kezünkben volt a lehetőség, hogy újraszervezzük, újraértelmezzük a borvidéket.

Elindult egy fantasztikus folyamat, amikor újraszerveződtek birtokok, mindig alapozva arra, ami az elmúlt néhány száz évében érték volt a borvidéken. Erre alapozva szerveztük mi is meg az Oremus borászatot, és az elmúlt 25 év után bár eredmények vannak, nagyon sok munka vár még ránk, hogy egy szőlőre és borászatra alapuló birtok valóban betöltse azt a szerepet, amire szerveződik.

Ön 1990 környékén úgy gondolta, hogy tíz-tizenöt év alatt majd újra a nemzetközi borvilág élvonalába kerülhet Tokaj-Hegyalja.

A nyolcvanas években kezdtem utazni a világban, és mindenhol azt figyeltem meg, hogy a Tokaj név, a tokaji bor óriási érdeklődést vált ki, ugyanakkor azt is láttam, hogy szinte elfelejtődött maga a tokaji borminőség, a lényeg, hogy mi van a tokaji szó mögött.

Az Oremus által megtermelt borok 70 százalékát Magyarországon kívül tudjuk eladni, és ez több mint ötven országot jelent. Tehát az elmúlt 25 év munkájának köszönhetően, ha kimondunk egy tokaji borelnevezést, legyen az aszú vagy éppen a száraz furmint, akkor ezek a nevek nemcsak jól csengenek, nemcsak valamilyen formában fölkeltik a borkedvelők érdeklődését, hanem bizonyos elismerést is kapunk miattuk. Mindez természetesen valamennyi jó tokaji borászat munkájának az eredménye.

Az Oremus Pincészet tulajdonosa egy spanyol családi tulajdonban lévő cég. Milyen a kapcsolat ezzel a vállalatcsoporttal?

Igen, mi voltaképpen egy vegyesvállalat vagyunk, amelynek meghatározó tulajdonosa egy spanyol családi holding. Ez a család az 1980-as években megengedhette magának azt, hogy Spanyolország egyik leghíresebb birtokát megvegye, a Duero folyó völgyében található Vega Sicilia borászatot. Sokat dolgoztak azért, hogy ez a birtok, megőrizve a korábbi eredményeket, kiemelkedő borokat készítsen, emellett három további spanyol pincészetet megvásároltak.

Így a holding borászati részéhez most négy spanyolországi vörösboros birtok és a Tokaj Oremus tartozik. Ez az öt borászat kialakított egy közös marketingcsoportot, amelynek a neve Tempos Vega Sicilia, és minden egyes birtoknak a bora közös erőfeszítések révén együtt jelenik meg, azonos filozófiával, a nagy bor készítésének a filozófiájával.

A világ nagyon sok pontján közös disztribúciós rendszer működik, ez az öt borászat mindegyike számára ez előnyt jelent.

A kommunikációban a nyelv, a nyelvtudás meghatározó. Ön 26 évvel ezelőtt már beszélt spanyolul? Hogy történtek a beszélgetések?

Fiatalkoromban az én igazi nagy álmom az volt, hogy egy nyelvet megtanuljak. Az én esetemben a franciára esett a választás, de elég későn, hiszen a paraszti családból való indulásom nagyon későn tette lehetővé, hogy nyelvet tanuljak. A francia volt tehát az elején a közös nyelv a spanyol befektetőkkel.

Aztán, már olyan negyvenéves koromban, három éven keresztül, szombati napon mindig fölvándoroltam Tokajból Budapestre, a Cervantes Intézetbe, ahol nagyon jó tanárok segítségével a spanyol nyelvet valamennyire elsajátítottam, és ez egy külön öröm. Kinyílik a világ, kinyílnak ablakok, az ember meg tud ismerni más kultúrákat.

Hogyha a fiataloknak bármit javasolhatok, akkor mindig azt, hogy a szép nemzeti nyelv megismerése, ápolása mellett nagyon fontos a nemzetközi kommunikáció. Minimum három nyelvet meg kell tanulnunk.

A nyelvtudásért ön három éven keresztül, minden szombaton utazott három-négy órát Budapestre, aztán vissza Hegyaljára. Azért ehhez jócskán kell elhivatottság.

Öröm, ha az ember egy néha el tudja feledni a mindennapok a munkáját és egy kicsit feloldódik abban, ami történik körülötte, és ne feledjük el, az elmúlt 25 évben Magyarországon hihetetlen sok dolog történt, és sok esetben a vidéki életnek más a dinamikája a városi élethez képest. Ez nekem egy külön lehetőség volt, hogy éreztem Budapest világvárossá változásának az éveit is, és mellette természetesen este mindig visszamentem Hegyaljára.

Ahol pedig a vidéki élet szépsége, ragyogása és az a természetközeli lét, amely egy szőlészt és borászt meghatároz, ez mindig feltöltődést jelentett. Mikor az ember halad vissza, és elhagyja Szerencset, rálát a hegyaljai, zempléni dombokra, a levegő más, a levegővétel más. Életemet a nagy változások jelentették, de nagyon örülök annak, hogy nem szakadtam el a vidéktől, visszamentem oda, ahol születtem, Tokaj-Hegyaljára, a Zemplénbe, és ott élhettem le az életemet.

Nagyon sokat is dolgozom ezért, hogy olyan körülményeket teremtsünk a vidéken, hogy visszajöjjenek a kitanult, tapasztalattal rendelkező emberfők, a szőlőbe, a borászatba, a turizmusba, azokra a területekre, amelyek az én szülőföldemet, a Zemplén térségét jelentik és fémjelzik.

A spanyol tulajdonosok kapcsán vörösborokról beszéltünk. Ha megnézzük annak a borkereskedésnek a kínálatát, ahol Magyarországon az Oremus borait forgalmazzák, ott megvásárolhatók a Vega Sicilia borai is. Az Unico, a legdrágább Vega Sicilia vörösbor egy palackjának a bolti ára 116 ezer forint. A legdrágább Tokaj Oremus bor pedig, a muzeális tételeket nem számítva, egy 2007-es hatputtonyos aszú 19 ezer forint. Elég nagy a különbség. Nem hasad meg ilyenkor egy tokaji borász szíve, hogy miért ennyivel drágább egy vörösbor, mint a különleges tokaji aszú?

Nagyon érdekes a borvilág rétegződése. Vannak csúcsborok, amelyek hihetetlen árakon kelnek el, nem ritka a több száz eurós bor palackonként piaci áron, nem ritka a több mint 1000 eurós bor, egy burgundi, egy Romanée-Conti, nagyon érdekes ez a világ. Az nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a helyét. És az árnál sokkal fontosabb a minőség. Az egész szőlészet és borászat valahogy úgy épül föl a világon, hogy minden a minőségen alapszik.

A legjobb minőségű borokat kell készíteni, és természetesen az árak majd lassan, fokozatosan alakulnak, ahogy a bor ismertté válik, ahogy a bor presztízzsel kezd rendelkezni, ahogy a bort keresik az emberek és hajlandók érte nagyon sokat is áldozni. Nagyon-nagyon fontos az is Tokaj vonatkozásában, amit a spanyol borász kollégám kiáltott nekem:

"András, hát nem is a mi Unicónk a legdrágább bor, a ti tokaji Eszenciátok a legdrágább bor." Ne feledjük el a tokaji Eszenciát, hogy azért most a világon a legdrágább borok közé emelkedett. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy Hegyalján is jelentős árdinamizálódás, árváltozás történt, és bizony a tokaji aszúk közel sem kerülnek most már olyan alacsony áron a piacra, mint ezelőtt 15-20 évvel.

Szerencsésnek mondta magát, amiért Tokaj-Hegyaljára visszatért és ott élte le az életét. Ezek szerint a nyugdíjas éveire is gondol? Ki fogja irányítani a Tokaj-Oremust, ha előbb vagy utóbb nyugdíjba megy?

Igen, ez érdekes kérdés számomra is. Soha nem gondoltam volna, hogy az élet ilyen gyorsan elfut. Az ember, amikor dolgozik, megfeledkezik arról, hogy időtényező is létezik, és bizony több mint negyven év borvidéken eltöltött munka után érzi azt, hogy tudni kell fokozatosan kivezetnie magát. Nagyon bízom abban, hogy a nyugdíjkor elérése után fokozatosan, ebben az évben ki tudom vezetni magam az Oremus életéből, és átadom a munkát azoknak, akik körülöttem vannak.

Egy szőlő- és borbirtokot mindig úgy kell fölfogni, hogy nem egyetlen ember műve.

Egy nagyon komoly team dolgozik egy 100 hektáros birtok esetében, mint a Tokaj-Oremus szőlőbirtok és pincészet. A szőlőmunkások, a pincészetben dolgozó pincemesterek, a szakértők, akik jönnek és különböző területeken szaktanáccsal látnak el bennünket, a kereskedők, akik hozzásegítenek ahhoz, hogy a bor kommunikációja, a bor megismertetése megvalósuljon, ez mind egy fantasztikus teammunka.

Egy másik szerencsés tényező, hogy a Bacsó András nevet nem egyedül én viselem, van egy fiam, aki most már három éve mellettem dolgozik. Először vegyészetet tanult, majd a borászatot is megtanulta és neki adódott a szerencse, hogy el tudott tölteni gyakornoki időt Bordeaux-ban, Spanyolországban és Burgundiában, ezért még több motiváltsággal rendelkezik, mint én annak idején, a hetvenes évek végén.

Körülöttem is tehát egy team van, és az utóbbi öt-hat évben tudatosan készülök arra, hogy a birtok életében sajátos generációváltás történjen. A szőlészeti ágazatban is törekszem arra, hogy fiatalokat megnyerjünk szőlőmunkásnak, hogy maradjanak ott, hogy egy lovászmestert megnyerjek ahhoz, hogy maradjon ott a borvidéken és a lovával tudjuk művelni az egyik szőlőnket, hiszen az egy karós ültetvény, és nem tudunk benne dolgozni kisebb traktorokkal sem. Hiába vettünk meg egy hatvan centis kis lánctalpas traktort, nem működik olyan jól, mint egy pár lóval való szántás.

És ugyanígy, a pincemesteri szinten is törekszem arra, hogy fiatalítás történjen, ott legyenek azok a fiatal és középkorú szakemberek, akik a generációváltást képviselik. Hatalmas szükség van azokra a fiatalokra, akik a lehetőségeket kihasználva valóban több nyelvet beszélnek, három-négy nyelven képesek kommunikálni, intelligensek, dinamikusak, tettre készek és maradni akarnak, szeretik a vidéket, szeretik Tokajt és szeretik azt a bort, amelyre én is föltettem az életemet.

Elég régóta ismerem önt, nehezen tudom elképzelni, sőt, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy kizárólag a pihenéssel törődő nyugdíjas lesz. Mivel tölti majd az idejét, ha 2019 végén nyugdíjba megy?

2019 végén szeretném az úgynevezett alkalmazotti jogviszonyt megszüntetni, de általános jelenség, hogy a meghatározó szakembereket néhány évig még szakértői, szaktanácsadói megbízatással meg szokták tartani. Ha erre érdemes leszek, akkor még jobban meg tudok felelni annak, hogy a Tokaj-Oremus esetében is többgenerációs folyamatról van szó, több generáció közös munkája, egymáshoz való kapcsolódása révén tudunk presztízst teremteni a birtoknak.

Így lesz lehetőség bizonyos beruházásokra, kísérletezésre, kutatómunkára, amely megfelel a nemzetközi piacról jövő kihívásoknak, megfelel a klímaváltozás adta kihívásoknak és minden olyan komoly kihívásnak, amelyre sok esetben egy emberöltő kevés. Erre készülök, így szeretném folytatni majd.

Szóba került a klímaváltozás, ami elég gyakori téma mostanában. Mennyire más most a munka a szőlőben és a pincékben? Lehet, hogy melegebbek már a pincék is?

Nagyon sok változás van a környezetünkben. Természetesen erre föl kell készülni, figyelni kell és minden vonatkozásban választ kell adni ezekre a kihívásokra. Talán a legszemléletesebb, ami számomra is szinte hihetetlen, hogy a szüret kezdési időpontja három-négy héttel előbbre jött.

Ez bizony nagy-nagy feladat, hiszen az egész pincészet munkáját úgy kell szervezni, hogy készek legyünk a korábbi szüretre, készek legyünk arra, hogy a megfelelő időpontban, amikor kell, akkor szedjük le az adott borhoz való, tökéletesen érett és egészséges szőlőt. Tudnunk kell, melyik parcellarészekben, melyik dűlőrészekben a legjobbak az aszúsodás feltételei, ott pedig vállaljuk a rizikót, ott kivárunk a szürettel, annak érdekében, hogy nagyon jó késői szürethez, nagyon jó szamorodnihoz való szőlőminőséget nyerjünk és természetesen tudjuk azt, hogy mely dűlőrészekben van lehetőség az aszúszem kinyerésére.

Ha ezt így tekintjük, akkor képesek vagyunk minden Tokaj által determinált bornak megfelelő szőlőminőség szüretjére, természetesen az adott rizikófaktorok vállalásával. Ugyanakkor a szőlőben is rengeteg munkát végzünk, de ez természetes. Nagyapám is úgy dolgozott, hogy állandóan figyelte a tőkéket, és amely tőke nem viselkedett jól, elfelejtette, netalán kivágta.

A furmintváltozatok esetében mi is nagyon komoly szelekciós munkát indítottunk 15 évvel ezelőtt. Most kezdenek jönni azok az eredmények, amelyek révén a csodálatos furmintfajtának számunkra legjobb változatait ismertük meg és szelektáltuk ki, így a magunk számára állíthatjuk elő a telepítésekhez az oltványokat. Ugyanígy a pincészet munkájában mindent el kell követni annak érdekében, hogy a klímaváltozás kihívásainak eleget tegyünk.

Tokaj-Hegyalja egyik fontos eleme a hagyományőrzés, a hagyománytisztelet, de az újítás is jelen van, például pinot noir is készült már az Oremus Pincészetben, tehát vörösbor. Elég sokan az utóbbi években pezsgővel is foglalkoznak, nagy a divatja most. Mi a helyzet az Oremusnál? Készül pezsgő? Netán a vörösborvonalat folytatják?

Nagyon sok kísérletet végzünk, és ez hosszú távon kamatozik. Az Oremus alapvető filozófiája, hogy megfeleljen a tokaji nagy, klasszikus borminőségnek. A legfontosabb számunkra, hogy a legjobb tokaji aszúbort készítsük, ezért mindent alárendelünk ennek. Emellett a másik nagy feladat, hogy a furmint szőlőfajtából elkészítsük egy olyan finom, száraz fehérbort, amely nemzetközi vonatkozásban is megállja a helyét.

Természetes, a kettő között mindig van egy borminőség, ez pedig az úgynevezett késői szüretelésű nemes-édes borvilág, amelyre szintén nagy érdeklődés van és helye van a korszerű étkezési kultúrában. Ezért a nemes késői szüretelésű borok vonatkozásában is a modern borvilágnak kell megfelelnünk, amikor egy késői szüretelésű Oremus bort prezentálunk, és ugyanúgy a klasszikus változatot, a tokaji édes Szamorodnit is készítjük, amely több száz év hagyománya által készül mindazzal a modern tartalommal, amely kedvessé, széppé és jóváteszi a bort.

Mi az Oremusnál ezért nem foglalkozunk pezsgőkészítéssel jelen pillanatban, és ha néhány kékszőlő fajtát telepítünk, az kimondottan kísérlet és ezeknek az értékesítése nem Tokaji néven, hanem észak-magyarországi elnevezéssel, eredetmegjelöléssel történik. A birtokot egy hármas egységre építettük föl, és hazai és nemzetközi vonatkozásban ezt a három borból álló egységet szeretnénk továbbvinni.

A piramis tetején található az aszúbor, középen helyezkedik el a késői szüretelésű tokaji nemes édes bor és természetesen talán legnagyobb palackszámban a furmint borunk készül Mandolás márkanévvel. Ez a hármas borvilág működik, és úgy gondolom, ezen nem kell változtatni.

Szó volt a munkaerő kérdéséről. Ez a mezőgazdaságban és különösen a minőségi szőlőtermesztésben meghatározó probléma sok helyen. Kik dolgoznak most a szőlőkben és kik fognak öt-tíz-tizenöt-húsz év múlva dolgozni?

Megint csak egy olyan problémáról van szó, amelyet ki kell beszélnünk, folyamatosan elemeznünk kell, hiszen kezdő szakemberként én sem gondoltam volna, hogy majd 15-20 év múlva ezek komoly problémát jelentő tényezők lesznek.

A legnagyobb gond, hogy a szőlészeti ágazatban nem könnyű megfelelő munkásokat találni. A város és az ipar elszívja azokat a dolgos munkásokat, akik a környezetemben, a borvidéken élnek, ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ott tartsam ezeket az embereket.

Ezért az utóbbi tíz évben nagyon komoly béremeléseket, olyan egyéb tényezőket építettünk be a szőlőmunkásaink életébe, hogy jelen pillanatban elegendő szőlőmunkásunk van az Oremusnál, bár jelentősen megnőttek a bérterhek.

A birtokon a korábbi 50 fős dolgozói létszámot megemeltük hatvanra, ez nagyon fontos. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy azok a családok, amelyek tagjai nálam dolgoznak, a gyerekek is jöjjenek szüretelni, hogy megismerjék a szőlőmunkát, megszeressék és maradjanak ott a borvidéken.

Ahol a legnagyobb gond van most, az például a traktorok üzemeltetése, szerelése, működtetése, hiszen egy modern berendezést, egy modern gépet most már nem lehet a korábbi mentalitással működtetni, ezért is oktatásban, támogatásban, a családok támogatásában, a bérfejlesztésben mindent el kell követnem annak érdekében, hogy a munkaerőt tudjam pótolni. A munkafeltételek javítása egy másik tényező, az utóbbi húsz évben ezen a téren is nagyon sokat dolgozunk, hogy minden fizikai munkát csökkentsünk, amit lehetséges.

Ugyanakkor a keményebb fizikai munkákat megfelelően honoráljuk díjazás révén. Csak így lehet biztosítani a munkaerőt, de a következő generáció vonatkozásában igen, ez egy komoly kérdés. Nem könnyű feladat, de ez a cél, és ennek a záloga, hogy olyan bort készítünk, amely bor olyan áron adható el, hogy rentábilis, tudjuk ezeket a fejlesztéseket elvégezni technikai oldalról és természetesen emberi erőforrás oldaláról is. Nagyon összetett feladat, nem lehet csak kiragadni egyik vagy másik szegmensét, ezért nagyon fontos, hogy a szőlészet és borászat irányítójának minden területet ismerni kell és csak összefüggéseiben képes megoldást találni a néhány esetben jelentkező nagyobb konfliktushelyzetre.

Említette a gyerekeket a munkaerő-utánpótlás szempontjából. Tudjuk, hogy a gyerekek interneten, okos telefonon nőnek fel, behozhatók ők a mezőgazdasági munkába?

Én ezt leginkább úgy fogalmaznám meg, hogy készen kell lenni arra, hogy ezt a problémakört értelmezzük és megoldjuk. Ha csak siránkozni fogok, akkor nem lesz semmi. Én főleg az utóbbi 8-10 évben érzem nagyon keményen ezt a feladatot, és most mindent megteszek annak érdekében, hogy a fiatal generáció megtartható legyen, mindent megteszek annak érdekében, hogy a visszavándorlás megvalósuljon és a vidéken élő családok gyerekei ott maradjanak. Nagyon komplex a feladat, meg kell tenni, meg kell oldani ezt.

Azon emberek vonatkozásában, akik egyetemi végzettséggel vannak, azon emberek vonatkozásában, akiknek szakmai képesítésük van és még azon embereket is, akik betanított munkásként dolgoznak. Az Oremusnál egyik legjobb példa, hogy már két embert alkalmazok, akik öt-hat évet lehúztak Londonban és most visszajöttek, ott születtek a borvidéken, visszajöttek dolgozni, és bízom benne, hogy ott maradnak.

Szőlőmunkásaim átlagéletkora fiatalabb, mint tíz évvel ezelőtt, a borászatban tevékenykedő munkásaim, pincemestereim átlagéletkora kicsit fiatalabb, mint tíz évvel ezelőtt. Ez egy nagyon nagy feladat, meg kell tenni mindent ennek érdekében. Nem könnyű, de ha kibeszéljük ezt a problémát borvidéki szinten, nemzeti szinten, akkor képesek leszünk ezt megoldani. Azok a gondok, amelyeket érzek én is itt Magyarországon, ugyanez a probléma Franciaországban is, Burgundiában, Bordeaux-ban, tehát tanulva a bordeaux-i, burgundi példákból, meg tudjuk hozni azokat az intézkedéseket, amelynek révén egy fenntartható szőlő- és borbirtok életét tudjuk biztosítani minden aspektusból.

agrotrend.hu / infostart.hu

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.