Az agrárium jövőjének kulcskérdései európai és észak-amerikai szemmel

A 2019. szeptember 18-20. közötti koppenhágai tanácskozás panelbeszélgetések formájában, öt szekcióban zajlott: innováció és technológiák, nemzetközi kereskedelem és mezőgazdaság, politikafejlesztés, piaci trendek, bizalomfejlesztés marketingeszközökkel. Az eszmecserén túl gyakorlati szakmai programokra került sor dán mezőgazdasági üzemekben – írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).

Komoly témákat vitattak meg a résztvevők – fotó: pixabay.com

Az első szekció résztvevői azt a problémát igyekeztek körüljárni, hogy az innováción keresztül hogyan lehet a termelékenységet megőrizni, vagy növelni úgy, hogy egyidejűleg a fenntarthatóság is javul. Mint elhangzott, a közös gondolkodást a fenntarthatóság egyértelmű definíciójával kellene kezdeni, mert az mindenki számára kicsit mást jelent.

Az innovációs folyamatnak a mezőgazdasági termelők szükségképpen részesei, a szaktanácsadó-rendszerek pedig kulcsszerepet játszanak a termelői és a tudományos szféra közötti közvetítésben. A feltételek heterogenitása miatt az előremutató megoldásokat lehetőleg mindig helyben, az érdekeltek együttműködése útján kell megtalálni.

A társadalmi tudatosság és azt ezt megalapozó hiteles ágazati kommunikáció felértékelődött, különösen a zöld szervezetek aktivitása és ereje miatt.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a tudományos alapokon nyugvó, objektív vita lenne kívánatos az érzelmekre ható kommunikációval szemben. Az üzeneteket a társadalom számára közérthető módon kell megfogalmazni és a széles közönség által használt új csatornákat is igénybe kell venni.

Nem megkerülhető a generációváltás kérdésköre, hiszen amellett, hogy az új technológiákra az új generáció nyilván alapvetően fogékonyabb, valamilyen formában be kell vonzani őket az ágazatba. Ez pedig nem mehet másként, mint további bátorítással, kampányokkal, szemléletformálással, a szektoron belüli adminisztratív és gazdasági korlátozások lebontásával.

Szabadkereskedelem: a mezőgazdaság nem lehet áldozat

A két földrészt érintő nemzetközi kereskedelmi vonatkozások kapcsán a beszélgetőpartnerek kiemelték, hogy a szabadkereskedelemnek vannak kedvező hatásai, a kínálkozó lehetőségekkel élni, a tárgyalásokat pedig folytatni kell, ugyanakkor minden esetben figyelemmel az egyes ágazati érdekek egyensúlyára.

„A mezőgazdaság nem lehet áldozat más szektorális érdekek oltárán, mint az a MERCOSUR megállapodás kapcsán is történt, tiszteletben kell tartani az agrárium érzékenységét és sérülékenységét. A tárgyalások során az átláthatóság és a véleményezhetőség biztosítása a kiemelt érdek. A Brexit kapcsán pedig meg kell kísérelni Nagy-Britanniát piaci szempontból a lehető legközelebb tartani az európai kontinenshez.” – hangzott el Martin Merrild, a házigazda dán szakmai szervezet elnöke részéről.

A beszélgetőpartnerek szerint az egyezmények egyszerre jelentenek veszélyt és lehetőséget, amely miatt különösen körültekintően kell eljárni és figyelmet kell fordítani a közvélemény meggyőzésére is, ha a folyamatot a felek az ágazat szempontjából hasznosnak ítélik meg. A végkövetkeztetés szerint a szabadkereskedelemnek minden esetben tisztességes kereskedelmet is kell jelentenie egyszersmind („Free trade must be fair trade!”).

Az agrárpolitikák jövője Európában és az Atlanti-óceánon túl

Az ágazati politikák fejlesztése körében, a kihívásokat taglalva a COPA elnöke, Joachim Rukwied – az erős és stabil agrárbüdzsé követelménye mellett – szólt az új európai intézményekkel kapcsolatos bizonytalanságokról, illetve a zöld politikai erők előretöréséről.

Miközben Európa évtizedek óta küzd az egyszerűsítéssel, az amerikai gazdálkodók túlnyomó része elégedett a Trump-adminisztrációval, mert jelentősen könnyített a szabályokon és komoly deregulációt hajtott végre. Problémát jelentenek ugyanakkor a kereskedelmi csatározások és az időjárási anomáliák, amelyek miatt jelentős veszteséget kénytelen elkönyvelni az ágazat.

Kanada a versenyképesség-növelése érdekében az elmúlt időszakban a feldolgozóipar támogatását helyezte fókuszba. A gyorsan változó feltételek gyors reagálásra alkalmas mechanizmusok kiépítését tették szükségessé, amelyen a kormányzat és a civil szféra együttesen dolgozik. Mexikó – nyitott gazdaságának köszönhetően, és az abból fakadó előnyök árnyoldalaként – azzal küzd, hogy megőrizze élelmiszereinek szuverenitását, az import javaktól való viszonylagos függetlenségét.

Jellemző probléma a magas előállítási költségek melletti alacsony termelői ár, az erőforrások hiánya, a technológiai kiszolgáltatottság. Ezeken szabályozási eszközök kidolgozásával igyekeznek úrrá lenni, amely hathatós állami szerepvállalás esetén eredményes is tud lenni.

A következő konferenciára két év múlva, 2021-ben Kanadában kerül sor.

agrotrend.hu / NAK