Budapest Nemzetközi Vásár – A kezdetektől a háborúig

Egészen pontosan az 1800-as évek végére nyúlik vissza a hazai gyártók és kereskedők seregszemléje, nem „pusztán” száztíz évre. Az 1896-os centenáriumra a városvezetők egy hat hónapig nyitva tartó rendezvényt szerveztek meg, amelyre az ország minden területéről meginvitáltak kereskedőket, gyártókat, hogy Budapesten mutassák be hazánk ipari diverzitását és sokszínűségét. Az esemény jelentőségét jól jelezte, hogy azt Ferenc József nyitotta meg beszédével.

A centenárium elmúltával tíz év szünet jött.

A következő országos és nagyszabású kereskedelmi kiállításra 1906-ban került sor „márciusi vásár” néven, ami a magyar papír- és írószergyártó társadalom felvonulását foglalta magában. Ezt tekintjük a BNV-k és Expo-k ősének. Tehát bátran elmondhatjuk, hogy hazánkban több mint 110 éve rendeznek éves termékbemutató ipari seregszemlét.

Az 1920-as és ’30-as évek az útkereséssel teltek: kibővítették a felvonuló iparágak körét, meghívtak külföldi kiállítókat is.

1925 újabb mérföldkövet jelentett, ugyanis ekkor vette fel a rendezvény a Budapesti Nemzetközi Vásár nevet és tematikáját tekintve is kialakult az ipari/kereskedelmi struktúra.

A kormányzat sokat tett annak érdekében, hogy külföldi cégek is megjelenjenek a BNV-n: a nemzetközi vásárigazolvánnyal rendelkezőknek utazási kedvezményt biztosított a királyi államvasút, illetve külön vásári vonatok jöttek a határon túlról. A háború előtti látogatói csúcslétszámok elérték az 530.000 főt, amelyből közel 50.000 regisztrált nem magyar állampolgár volt.

A második világháború rekordérdeklődést hozott a vásár számára: 1941-ben a második bécsi döntést követően, amikor is Észak-Erdélyt visszacsatolták hazánkhoz a látogatói létszám átlépte az 1,3 milliót.

A háború után hektikussá vált a rendezvény sorsa és helyszíne: a Városliget környékén, a megmaradt infrastruktúrát felhasználva tartottak foghíjas seregszemlét. Érdekesség azonban, hogy 1948-ban már 1400 kiállító volt jelen, ami örök rekordnak számít és minden esély megadatott, hogy a rendezvény visszanyerje régi lendületét.

Az 1950-es években azonban megszakadt a hagyomány, az új pártrendszer nem kedvelte a tömeges összejöveteleket, amíg hatalma nem szilárdult meg véglegesen, így 1954-ig egyáltalán nem rendeztek kiállításokat. A vezetők azonban hamar felismerték, hogy szabadidős programként kell kezelni a rendezvényt, ahol meg lehet mutatni a gyárakban dolgozóknak hazánk dicsőséges termékeit és 1955-től újjáélesztették a BNV-t, második aranykort hozva a vásárnak.

(A történeti áttekintést holnap folytatjuk.)

agrotrend.hu / N.ZS.E.