Egy éjszaka alatt pusztultak ki a halak

Egyetlen éjszaka alatt tömegesen pusztultak ki a halak a pilisvörösvári Nagy-tóból. Mérgezésre utaló jel nincs, csak az biztos, hogy a víz oxigénszintje negyede a szükségesnek, és a beavatkozások ellenére nem emelkedett. A tó 60 éves történetében még nem volt példa hasonlóra – írja az Index.

Tömegesen pusztultak ki a halak – fotó: Németh Sz. Péter

Rejtélyesen körümények között tûnt el a tóból az oxigén. Pilisvörösváron az Aranyhegyi-pataktól északra 5 halastó fekszik, ezeket a 61 éve létrejött Pilisvörösvári Horgászegyesület üzemelteti.

A tavakat sokan bányatónak hívják, de csak közvetve kapcsolódnak a bányákhoz: innen nyerték ki a homokot, amellyel a közeli szénbányák kimerült járatait tömték be és zárták le.

A tavak ezekkel a kotrásokkal jöttek létre, a legnagyobb az egyhektáros, helyenként 8-10 méter mély Nagy-tó.

Vasárnapról hétfõre ebben a tóban tömegével pusztultak el a halak.

– Egy nappal elõtte még gond nélkül horgásztak rajta. Nem tudok róla, hogy itt valaha történt volna hasonló eset. Találgatnak az emberek mindenfélét, de nem tudunk semmit – nyilatkozta a portálnak egy közeli horgászbolt eladója.

A magyarázatot egyelõre nem tudni, viszont vizsgálódik a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) és a katasztrófavédelem.

Eddig a vízminták alapján azonban mérgezésnek nincs jele, csak az látszik, hogy a tó oxigénszintje kritikusan alacsony

A tóban pontyok, harcsák, hüllõk, gébek, és busák is vannak telepítve. Az utóbbiakból pusztult el a legtöbb, mivel az akár 30 éves, 50-60 kilós halak oxigénigénye is nagyobb.

Sok ivadék süllõ is elpusztult, a harcsák, a pontyok és a csukák nagy része viszont megúszta a tavi armageddont, de pontos képet majd késõbb lehet látni:

a hétfõ hajnalban elpusztult, felszínre került halakat ugyan az egyesület tagjai és sok önkéntes összegyûjtötte, ám amit nem sikerült, az a mélybe süllyedt, a víz majd akár egy-két hét múlva dobja fel újra. 

A halpusztulást ugyan sikerült megállítani, de csak azért, mert a tó szó szerint lélegeztetõn van.

A vízforgató lapátok, a szivattyúk, a légbefúvó csövek mellett jetskivel is megmozgatták a vizet.

– Mentjük, ami menthetõ, de nagyon várjuk az önkormányzat segítségét is. Sokan jönnek, étellel segítik az önkénteseket, gázolajat hoznak az aggregátorokba, és a jetskikbe, de minden segítség jól jön – mondta egy egyesületi tag.

A víz oxigénszintjét azonban így sem sikerült növelni a tó egészében, ha leállnának a gépek, a halak tovább pusztulnának. Az igazán különös, hogy a szomszédos másik négy tóban minden rendben van, abban is, ahová átfolyhat a víz a Nagy-tóból.

Alig két éve a tatai Öreg-tóban volt tömeges halpusztulás, és az ok ott sem vegyszer volt, ahogyan a Fekete-tenger 90%-a is természetes oknál fogva élettelen.

A lebontást baktériumok végzik, ehhez oldott oxigént vonnak el. Ha ez kevés, akkor a vízben lévõ szulfátionokból vonnak el oxigént, ekkor képzõdik a záptojásszagáról ismert kénhidrogén. A rothadással metán is képzõdik, ez is mérgezõ lehet.

Mindent bevetnek a helyiek, hogy javítsanak a helyzeten – fotó: Németh Sz. Péter 

Mindez azonban a víz mélyén van, és általában apránként távozik a felszínen keresztül, így sem a tóban, sem a környezetében nem okozhat kárt. Baj  akkor történhet, ha az iszapban felhalmozódott gázok valamiért egyszerre, nagyobb mennyiségben szabadulnak fel, végigpusztítva a vizet.

Ez történt 2 éve az Öreg-tónál is és ehhez ott is az kellett, ami szombaton Pilisvörösváron is megtörtént.

Addig ugyanis nagy meleg volt, a tó vize is felmelegedett – a sûrûbb, hidegebb, gázzal telítettebb rész értelemszerûen alul volt -, szombaton azonban hidegfront jött, sok esõvel.

Az esõ hidegebb volt a tó felszíni hõmérsékleténél – nem véletlen, hogy az ilyen halpusztulás inkább nyáron fordul elõ – és miután ez a hideg víz a tóra zúdult, lesüllyedt.

A tó "felfordult", egyszerre felhozva a felszínre a természetes anyagok lebontásával járó mellékterméket. 

Hogy ez nem történt meg a többi tónál, azt megmagyarázhatja az is, hogy sekélyebbek, így kisebb volt a különbség a felszíni és a mélyebb rétegben lévõ víz hõmérséklete között, ettõl lassabban keveredett a víz, a gázok fokozatosabban jöttek a felszínre, esetleg ott az iszapréteg is vékonyabb, eleve kevesebb gáz halmozódott fel.

agrotrend.hu / Index