Életédesítés tudományosan – mesterfokon

A profiknak szakmérnöki, a mûélvezõknek szaktanácsadó végzettséget biztosítanak, a megfelelõ vállalkozási ismeretekkel bõvítve a képességeket. A bemeneti és kimeneti követelményekrõl, a képzés tartalmáról Dr. Somogyi László docenssel, a képzés szakmai felelõsével és Dr. Temesi Ágoston adjunktussal, tanulmányi és gazdasági felelõssel beszélgettünk.

A képen balról jobbra: Dr. Somogyi László (szakmai felelõs, a "kávétermékek elõállításának technológiája" tantárgy oktatója), Badakné Dr. Kerti Katalin (a "csokoládé-elõállítás technológiája" tantárgy oktatója), Dr. Temesi Ágoston (tanulmányi és gazdasági felelõs), Dr. Soós Anita (a "teakészítmények elõállításának technológiája" tantárgy oktatója), Prof. Dr. Lakner Zoltán (az Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszék vezetõje) és Dr. Kasza Gyula, a képzés egyik kidolgozója és akkreditálója.

– Elsõ hallásra az jutott eszembe, a kávé, a tea, a csokoládé élvezeti cikkek – bizonyára egyfajta „gasztronómiai mûvészképzésrõl” van szó. 

– Dr. Temesi Ágoston : Semmiképpen nem „mûvészképzés” a célunk. A képzés a lassan öt évtizedes múlttal rendelkezõ budapesti Élelmiszertudományi Karon valósul meg, ami mutatja, hogy tudományos alapokra épül az oktatás, egyúttal azt is, hogy célunk hozzájárulni a magyar élelmiszeripar fejlõdéséhez, mikrovállalkozásoktól nagyvállalatokig.

– Milyen piaci igény hívta életre a képzést?

– TÁ: az édesipar szereplõi évek óta panaszkodnak a szakemberhiányra. Ugyanakkor a mikro- és kisvállalkozások száma is kifejezetten növekszik hazánkban. A Karunkon futó élelmiszermérnöki képzések ugyan felajánlják a hallgatóknak a szakosodás lehetõségét, ugyanakkor azt látjuk, hogy van igény olyan képzésre, ami fókuszáltan kínálja az ismereteket. Az Élelmiszertudományi Kar ma már több hasonló szakmérnöki és szaktanácsadói képzést kínál: a több mint két évtizedes múltra visszatekintõ szõlész-borász, valamint a több éve nagy sikerrel mûködõ pálinkamester, valamint sörfõzõ mester szakmérnök/szaktanácsadó továbbképzési szakokat. Ezt a kínálatot szeretnénk növelni az új képzésünkkel.

– Milyen piacot céloznak?

– TÁ: azt gondoljuk, hogy a képzésünk érdekes lehet az iparágak kis- és közepes vállalatai vezetõinek, valamint a kis-, közepes- és nagyvállalatai munkavállalóinak. Bízunk benne, hogy számos olyan hallgatónk is lesz, aki a képzés elvégzése után kezd bele vállalkozásba vagy éppen vállal munkát az iparágakban. De célunk az is, hogy megnyissuk ezeket az ismereteket azok számára is, akik érdeklõdõként, még nem elkötelezõdve akarnak többet tudni a csokoládéról, a kávéról vagy a teáról. Úgy szoktuk mondani egymás között, hogy „azoknak, akik többet akarnak tudni”, akik nem elégednek meg egy néhány órás, napos csokoládé-, kávé- vagy teatanfolyammal.

– Hogy fogalmazná meg a képzés misszióját?

– Dr. Somogyi László : Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy a hazai élelmiszeripar – ezen belül a képzéshez szorosan kapcsolódó tevékenységek köre is – akkor lesz nemzetközi szinten is versenyképes, ha magasan képzett, a szakmájuk fejlõdését értõ és nyomon követõ szakemberek vannak a termelés kulcspozícióiban. Jóllehet, az ipar ma is sok kiváló szakértõt tud felmutatni, de a folyamatosság fenntartása nagyban múlik a képzésen. A mi motivációnk erre az elhivatottságra alapul.

– Melyek a szakmai outputok?

– TÁ: Több mint 20 tantárgyat tanulnak a hallgatók a 4 félév során, amibõl 3 félév jelent intenzív, de mégis munka mellett elvégezhetõ (levelezõ) oktatást. Mindenképpen fontosnak tartom a technológiai ismeretek megszerzését. Ugyanakkor az Élelmiszertudományi Kar oktatóira és számos külsõ szakemberre épülõ képzés tematikája a nyersanyagtól indul és az értékesítésig tart, miközben minden olyan terültet érint, amit ezekkel a termékekkel foglalkozónak ismernie kell.

– Csokoládé-, kávé-, teakészítõ mester szakmérnök, illetve szaktanácsadó képzésrõl beszélünk. Mi a különbség a kettõ végzettség között? Az oklevél mire jogosítvány?

– TÁ: Elméletileg két képzésrõl beszélünk, ami tartalmában viszont teljesen megegyezik. A hallgatók ugyanazokon a kurzusokon, gyakorlatokon vesznek részt. A különbség a felvételi feltételekben van. Agrár-élelmiszer jellegû végzettséggel rendelkezõk szakmérnöki, míg minden más végzettséggel rendelkezõk szaktanácsadói képzésre tudnak beiratkozni. Mindkét végzettséggel szakmai vezetõi lehetnek releváns élelmiszeripari vállalkozásnak. Fontos ugyanakkor, hogy mindkét képzésünk továbbképzési szak, ezért csak diplomával rendelkezõ hallgatót tudunk felvenni.

– Tehát szó van professzionális célközönségrõl és „mûélvezõkrõl” is.

– SL: Ahogy már volt is szó róla, a „célközönség” a hivatásosak és egy kicsit bõvebben értve a szót, azok, akik hivatásuknak érzik az édesipar, illetve az érintett területek mûvelését. Mindezt felsõfokon biztosítjuk, ezért is feltétele a képzésben való részvételnek az alapdiploma. Hangsúlyozzuk, hogy az ipar számára is szeretnénk egyfajta utánpótlást biztosítani, illetve javítani a jelenlegi szakember-ellátottság szerkezetén.

– Miben áll a gyakorlat?

– TÁ: Nagyon fontos szempont volt a képzés összeállításában, hogy komoly részt kapjon a gyakorlat. Ezért minden a Karon megvalósuló jelenlegi szakmérnöki/szaktanácsadói képzéshez képest is jelentõsen több gyakorlatot kínálunk.

– Mi az elméleti fókusz?

– TÁ: Az oktatásunk többek között abban különbözik más képzésektõl, hogy használja azokat a tudományos eredményeket, amelyek a képzésben résztvevõ társtanszékek értek el az elmúlt években, illetve természetesen támaszkodik a nemzetközi tudományos eredményekre is.

– A szakmai tárgyak mellett vállalkozási ismeretek is szerepelnek a szillabuszban.

– TÁ: Valóban két fontos lába a képzésnek a technológia és a gazdasági ismeretek, mivel az Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszék és a Gabona- és Iparinövény Technológiai Tanszék összefogásából jött létre. De semmiképpen ne felejtkezzünk meg arról, hogy 6 tanszék is kínál kurzust a képzésben.

– Milyen képzõk, oktatók oktatnak, illetve mely szakterületek képviselõi lesznek az oktatók között?

– TÁ: Kiemelt szakmai partnerünk a Magyar Édességgyártók Szövetsége. Büszkék vagyunk arra, hogy hazai vállalatok szakemberei felkérésünket minden esetben elfogadták a kurzusokban való oktatásra, így az édesiparon kívül a kávé- és teakészítõ iparágakból is számos szakember vállalt több-kevesebb órát.

– Milyen a képzés piaccal való kapcsolata?

– TÁ: A képzés elsõ évfolyama indul 2017 szeptemberében. Az a tapasztalatunk, hogy az elsõ évfolyamok számára nagyon sokféle lehetõség adódik a piacon, mivel végzettségük egyedi.

– SL: Az egyes félévek zárásaként tanulmányi szemléket tartunk az édesipar gyáraiban, üzemeiben. Ezen túlmenõen a szakma jeles képviselõit is megszólaltatjuk egy-egy elõadás, illetve workshop keretében, hogy a hallgatóink a piac aktuális problémáival, kérdésivel közvetlenül is szembesüljenek.

– Milyen potenciális hatása lehet a piacra a képzésnek?

– TÁ: Olyan sokat mondjuk, hogy Magyarországot természeti adottságai egyértelmûen élelmiszertermelésre teszik alkalmassá, ugyanakkor az élelmiszeripar nem tudja elfoglalni méltó helyét, rengeteg problémával küzd és talán sokan nem is látják, hogy mennyire komplex, bonyolult terület. Mi azt szeretnénk, ha szakmérnöki/szaktanácsadói képzésünk adna egy lökést az iparágaknak azzal, hogy jól felkészült, koncentrált ismeretekkel bíró, a termékek iránt elkötelezett, azok kultúrájáért tenni akaró szakembereket képzünk.

– Az ipari termelés mellett a kézmûves csokoládékészítés is szerepel a tantervben. Lát-e piaci illetve minõségi eltérést a kétféle eljárás között?

– SL: A kézmûves élelmiszerkészítés érdekes színfolt az iparágakban és a képzésben külön tantárgyat is szenteltünk neki, de jelentõsége meglehetõsen korlátozott. Az élelmiszerek minõsége nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy ipari körülmények között vagy kézmûves módon állították-e elõ.

– Adottak-e az alapanyagok a minõséghez?

– SL: Az alapanyagok zöme Magyarországon nem termeszthetõ, a kereskedelembõl szerezhetõ be. Ebbõl következõen kiemelten fontos ezek minõségének, minõsítésének ismerete és a piacon hozzáférhetõ alapanyagok technológiai szempontból lényeges tulajdonságainak helyes megítélése. Képzésünkben több tantárgy is kiemelten foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert alapvetõ fontosságúnak ítéljük.

– Külön fejezetet kap a technológiai háttér ismerete.

– SL: Egyetemünkön nagy hagyománya van az édesipari technológiák – most ideértve a kávé-és teatermékek gyártását is – oktatásának és tudományos kutatásának. Ezekhez kapcsolódóan alakult ki az a mûszer- és eszközállomány, amit jelen képzésben is fel tudunk használni.

– Élvezeti cikkekrõl beszélünk, ezek mindig túlmutatnak önmagukon, és gyakran a mûvészet, önkifejezés határát súrolják. Mi tanítható ebbõl?

– SL: A csokoládé, a kávé és a tea nem tartoznak az alapélelmiszerek közé. Annál nagyobb hozzáértést igényel ezeknek az elõállítása, gyártása, mert érthetõ, hogy a fogyasztó akkor lesz hajlandó megvásárolni ezeket az élelmiszereket, ha jó minõségben kapja meg õket. Ezeknél az élvezeti cikkeknél még inkább fontos, hogy bennük megjelenjen az a plusz, az a hozzáadott érték, ami vonzóvá teszi a terméket. A termékfejlesztésnek fontos szerepe van tehát és erre külön tartárgyat építettünk a képzésbe. A termékfejlesztésnél a fantázia, a kreatív ötletek és a technológiai megvalósíthatóság összhangjára van szükség. Ebben szeretnénk alapvetõ ismereteket nyújtani.

Információk a képzésrõl: www.csokoladekavetea.hu

agrotrend.hu / GG.