Feltárták az első mezőgazdaságot folytató város romjait

A mai Törökország területén húzódó Çatalhöyük (Catal Huyuk) romjait vizsgálták meg kutatók és állapították meg, hogy a 3500 és 8000 fő közötti népességű település lakói megtapasztalhatták a zsúfoltságot, fertőzések megjelenését, erőszakos bűncselekményeket és környezeti problémákat – írja az arsratio.hu.

fotó: arsratio.hu

A 25 éve tartó feltárások eredményeiről most jelent meg összefoglaló tudományos írás. Az eredmények képet festenek arról, hogy hogyan nézhetett ki a nomád gyűjtögető-zsákmányoló embercsoportok kötöttebb mezőgazdaságot végző életvitelre való áttérése.

A régészek szerint Çatalhöyük lehetett az első proto-város közösség, amit I. E. 7100 és 5950 között laktak. A megközelítőleg 13 hektáros ásatási területet még 1958-ban kezdték először feltárni eltávolítva az évezredek során a romokra rakódó majdnem 21 méternyi üledéket.

Az eredmények alapján Çatalhöyük egy apró agyagtéglás házak alkotta településnek indult és 400-600 év alatt jutott el lakosságának csúcsára. Ezt az időszakot egy közel 600 évig tartó hanyatlás követett.

A növénytermesztés a település teljes élettartama alatt központi szerepet töltött be. Ezt erősíti az emberi maradványok kémiai vizsgálatai is, ami szerint az itt élő emberek búzában, árpában, rozsban és más háziasítatlan növényekben gazdag étrendet folytattak.

Fehérjeforrásként főleg birkát és kecskét fogyasztottak, amíg a későbbi időkben már megjelentek a háziasított szarvasmarhák is.

A mezőgazdaság és állattenyésztés a legelejétől a közösség meghatározó munkakörébe tartozott, amíg a későbbi időkre még ennél is fontosabbá vált. Mivel a helyiek étrendjének jelentős részét búzafélék képezték, így a fogszuvasodás is egyre elterjedtebbé vált – a talált fogak 10-13 százaléka mutatta fogszuvasodás jeleit.

További érdekesség, hogy a későbbi korokból származó maradványoknál a lábcsontok módosulását figyelték meg, ami arra utal, hogy az emberek a korábbiaknál lényegesen többet kellet járniuk – például a lakóhelyüktől a megművelendő földekig.

A kutatók szerint mindez jelentheti azt, hogy a klímaváltozás és művelt területek minőségének romlása miatt egyre távolabb és távolabb kerültek magától a településtől, amíg egy másik vezető elmélet szerint a Közel-Keletet uraló szárazságok is előidézhették a mezőgazdaságra használt területek elköltözését.

A csontmaradványokból arra is fény derült, hogy minden harmadik ember szenvedett valamilyen fajta fertőzéstől, melyeket nagy valószínűséggel a zsúfolt élettér és a rossz higiéniai állapotok eredményeztek.

A népesség csúcspontján a házakat egymás közvetlen közelébe helyezték el és létrák segítségével a tetőről lehetett bejutni. Az épületek falainak belső részét az eredmények szerint többször agyaggal újravakolták és a szobákat viszonylagos tisztaságban tartották.

Azonban ennek ellenére a kutatók emberi és állati ürülék nyomait is megtalálták egyes épületekben.

Ez arra utal, hogy az emberek rendkívül közel laktak az állattartásra és a szemét tárolásra használt épületekhez, ami nagy valószínűséggel erősen hozzájárult a fertőzések elterjedéséhez is.

A zsúfoltság ezeken a higiéniai problémákon felül valószínűleg hozzájárult az emberek erőszakos viselkedéséhez is. Ezt az erőszakosságot mutatja az is, hogy az összegyűjtött 93 koponyacsontból 25 mutatta valamilyen erőszakos fizikai behatás miatt kialakult sérülés jelét, amíg közülük többeknél több különböző esemény ilyen eset is történhetett.

Továbbá mivel a sérülések nagyrészt a koponya hátsó részén voltak, így ez arra utal, hogy hátulról támadhattak rájuk. A feltárások szerint az embereket otthonaik alatt kialakított kamrákba temették el.

Mivel Çatalhöyük az egyik első nagyváros lehetett, így vizsgálata a korai emberi civilizációról is sokat elárul és azt is jól mutatja, hogy a kihívásaik egy része még ma is okoz nehézségeket a modern városok lakói számára.

agrotrend.hu / arsratio.hu