Hétfőn dönthet a Kormány a Vidékfejlesztési Hivatalról

– Alapos vitát kavart az állami intézményrendszer tervezett átszervezése, ami több háttérszervezet mellett a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt (MVH) is érzékenyen érinti. Valóban megszűnhet az európai uniós pénzekért felelős intézmény?

– A változás törvényszerű, amit az élet kényszerít ki: XX. századi intézményi háttérrel nem lehet sikeres XXI. századi gazdaságot építeni. A gazdatársadalom ma olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekre hatékony választ kell adni. Ilyen például az egyre fokozódó belföldi és európai uniós verseny, vagy épp a küszöbön lévő szabadkereskedelmi megállapodás, amely nemcsak a hazai, hanem a régi tagállamok parasztgazdaságait is háttérbe szoríthatja az amerikai farmerekkel szemben. Az intézményrendszer tervezett átalakításának csak egy kicsiny – bár valóban meghatározó szereppel bíró – része az MVH. A hivatal az utóbbi 12 évben jelentős viták kereszttüzében állt. Bár a jelenlegi vezetése korrekt módon viszonyul a gazdákhoz, azt az örökséget, amit magukkal cipelnek, nem lehet egykönnyen levetkőzni. Ráadásul azt is látni kell, hogy nem elég egy folyamatot jól elindítani, azt hatékonyan végig is kell vinni.

– Milyen irányú változásokra lehet gondolni?

– A különböző háttérintézmények helyzete átfogó rendezést kíván. Ma ugyanis sok esetben azt látni, hogy a rendszer megcsontosodott: a régi, jól megszokott mederben végezzük a munkánkat, a világ pedig elmegy mellettünk. Lassan arról van szó, hogy az intézmények önmagukért és nem a gazdálkodók érdekeit szolgálva dolgoznak. Tudomásul kell venni, hogy az oktatás, a kutatás, a tanácsadás, a gazdasági döntésekhez szükséges tudásbázis létrehozására, működtetésére újszerű, más módon működő intézményrendszerre van szükség.

– Tehát teljesen új struktúra kiépítése a cél?

– Úgy nem lehet eredményt elérni, hogy a jelenlegi rendszer mellé újabb hivatalokat hozunk létre. Ám azt is meg kell nézni, hogy melyek azok a struktúrák, amelyekre építeni lehet – oly módon, hogy az a gazdatársadalom versenyképességének javítását, ezáltal a magyar nemzetgazdaság erősödését szolgálja. Egy példa ezzel kapcsolatban: idéntől új rendelet szabályozza a növényvédelmet hazánkban. Azonban az említett rendelet betarthatósága kétséges: a kötelező szerződéskötéshez nincs elég növényorvos, a permetezőgépek felülvizsgálatához nincs meg a megfelelő infrastruktúra. Ugyanakkor a rendelet megalkotásakor nem gondoltak arra, hogy egy új háttérintézmény létrehozása helyett a meglévő rendszereket és erőforrásokat is fel lehet használni. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mintegy 2400 területi agrárgazdasági bizottsága például segíteni tudná ezeket a szervezési feladatokat.

– Mikor indulhat az átalakítás?

– Az intézményrendszer átszervezésének kérdéséről reményeink szerint hétfői ülésén dönt a kormány. Ugyanakkor ez a folyamat az egységes, az agrárium és az élelmiszeripar összes szereplőjét magában foglaló Nemzeti Agrárgazdasági Kamara létrejöttével már korábban elindult. Az ágazat belső önkormányzataként működő szervezet felállított egy újfajta, falugazdászokból álló szakértői csapatot, amely az elmúlt évben be is bizonyította rátermettségét. Az új rendszerben elérhető egységes kérelmeket a szakemberek segítségével fennakadások nélkül be tudták nyújtani a gazdák. Mindezt segítette, hogy a kamara, az MVH és a tárcák között hatékony együttműködés jött létre. Éppen ebben a szellemben lehet és kell továbblépni az új rendszer felépítése felé.

Foto:123RF

– A hazai gazdatársadalmat az elmúlt hetekben az állami földek megvásárlása tartotta lázban. A meghirdetett parcellák árverésének második köre a napokban zárult le. Hogyan értékelhető a Magosz által kezdeményezett földvásárlási program?

– Összességében sikeres volt a Földet a gazdáknak program, a megvásárolt területek stabilizálják az adott gazda vagy gazdálkodó család helyzetét. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az egyes sajtóorgánumokban olvasható szalagcímekkel ellentétben, amelyek arról szólnak, hogy egyesek mekkora területet nyertek az államtól, itt szó sincs „ingyenes” földosztásról. A szigorú előírásoknak megfelelő gazdálkodók liciten kialakult magas ár ellenében szerezhettek földtulajdont, amihez az állam – azonos feltételek mellett – minden idők legalacsonyabb kamata mellett kedvezményes finanszírozást biztosít.

– Mi lesz azokkal a területekkel, amelyek nem keltek el az árveréseken?

– Az a cél, hogy minden hektár termőföld, ami nem természetvédelmi terület, vagy nem erdő, a gazdák tulajdonába kerüljön. Így hamarosan elindul a földlicitek harmadik köre is. Azokat a parcellákat, amelyek nem keltek el, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet újra meghirdeti majd, annyi különbséggel, hogy a nagyobb területekre a gazdák együttesen is licitálhatnak. A vásárlást követően az előzetes megállapodásuk alapján, saját költségre megoszthatják azokat. Eddig ugyanis egy-egy nagyobb parcella épp azért nem kelt el az árverésen, mivel egy gazda önállóan nem tudta megvásárolni.

– Egyre komolyabb gazdasági károkat okoz az orosz embargó. Hogyan lehetne viszonylag gyorsan enyhíteni az egyes ágazatokban kialakult válságos helyzeten?

– Amíg az Európai Unió Oroszországgal szemben embargót hirdetett, addig az Egyesült Államok Oroszországba irányuló exportja jelentős mértékben megemelkedett. Ezért épp itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség mielőbb átgondolja az orosz embargó ügyét és megszüntesse a korlátozásokat. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az unióban rekedt árutömeg a belső piacot feszíti. Minden ágazat szereplői érzékelik azt, hogy a kormány a lehetőségein belül igyekszik biztosítani a túléléshez szükséges támogatást. Ezt a munkát folytatni kell, nagyon komoly intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a gazdaságok életben maradjanak.

– Mi a helyzet az új piacok felkutatásával?

– A hazai termékeknek az elmúlt időszakban a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatékony munkájának segítségével sikerült új piacokat találni. Lassan elérjük, hogy Európában a magas minőség mércéje a magyar minőség lesz. Ez számunkra nagy előnyt jelent. Ahhoz azonban, hogy ezt teljes egészében ki tudjuk használni, nagyon erős nemzeti marketingre van szükség. Legalább ennyire fontos a belső piac védelme is. Köszönhetően annak, hogy a kormány helyén kezelte a migránskérdést, nyugalom van az országban, a turizmus jelentős mértékben erősödni tudott. Az idegenforgalom erősödésével pedig a fogyasztás is növekszik.

– Nem titkolt szándéka a Vidékfejlesztési programnak, hogy növelje az öntözött területek nagyságát. Ahhoz, hogy a vízgazdálkodás és az agrárium érdekei találkozzanak a fejlesztésekben, a Magosz és az agrárkamara kezdeményezésére egy tárcaközi bizottság kezdi meg hamarosan a munkáját. Milyen eredményt várnak a közös munkától?

– A vízgazdálkodás ügyével korábban a kormány által létrehozott államreform-bizottság is érdemben foglalkozott. Azonban most az uniós források megjelenésével fontosnak tartottuk egy tárcaközi bizottság létrehozását annak érdekében, hogy valamennyi érintett tárca együttműködésével és a gazdatársadalmat képviselő szervezetek bevonásával intenzív munka induljon el ezen a területen. Olyan stratégiát kell kialakítani, amely az uniós pénzek segítségével eredményes vízkormányzást tesz lehetővé. A klímaváltozás hatásait már a bőrünkön érezzük, az egy évre jutó átlagos csapadékmennyiség szélsőségesen oszlik el: aszályt ár- és belvízhelyzet követ. A kukoricánál tavaly százmilliárd forintos kiesést okozott az aszály, míg tavasszal a belvíz okozott gondot a földeken. A károkat ugyanakkor ésszerű vízgazdálkodással minimálisra lehet csökkenteni.

– Milyen konkrét intézkedésekre van szükség?

– Az első lépésként rendezni kell a csatornák tulajdoni helyzetét, ma ugyanis állami, önkormányzati, társulati és magántulajdonban vannak a vízelvezető csatornáink. A százezer kilométernyi vízügyi létesítménynek ma csupán harminc százaléka működőképes, a hetven százaléka nagyon rossz állapotban van. Az utóbbi időszakban már jelentős munkálatok zajlottak a közmunkások bevonásával, ezt most lényegesen nagyobb fokozatra kell kapcsolni. Meg kell oldani, hogy belvíz esetén el tudjuk vezetni a felesleges vizet, amikor pedig szükség van rá, akkor csatornán oda tudjuk vezetni azt a földekhez. Az ár­apasztó tározókat pedig nem csak árvíz esetén kellene használni, hanem év közben is fel kell tölteni, hogy aszályos időszakban legyen kellő mennyiség az öntözéshez.

– Az összes hazai mezőgazdasági terület bevonható az öntözésbe?

– Ez egyelőre még illúziónak tűnik, de néhány millió hektáron elérhetővé lehet tenni az öntözést, ami a termelés biztonságát növeli. Az előzetes becslések szerint megfelelő vízgazdálkodás mellett akár harminc százalékkal növelhetnénk az agrárkibocsátásunkat. Bár az Európai Unió nem akart hozzájárulni az öntözés fejlesztéséhez, ennek ellenére 54 milliárd forintot sikerült kiharcolnunk erre a célra. Ebből a gazdák öntözőrendszereket alakíthatnak ki a területeiken. A nagy infrastruktúrákat az ár- és belvízvédelem számára biztosított európai uniós és nemzeti forrásból kell kialakítani, amit a közmunkaprogramban rejlő erőforrás felhasználása is támogathat.

– A Magosz és a kamara nem titkolt célja, hogy erősítse a határon átívelő kapcsolatokat a termelők között. Hol tart ez a kezdeményezés?

– Magyarország különleges helyzetben van, hiszen gyakorlatilag önmagával határos. Egy nyelvet beszélünk a határ mindkét oldalán. A célunk az, hogy az a tudás és információtömeg, ami a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál rendelkezésre áll, egy jó együttműködés részeként a határon túli magyarok számára is elérhetővé váljon. Az is elképzelhető, hogy a falugazdászok tanácsadói hálózatát a határokon túlra is kiterjesszük. Kárpát-medencei Magyar Gazdák Együttműködési Fóruma néven már működik egy gazdákat összefogó szervezet, amely reményeink szerint biztosítja majd azt a felületet, ahol a határainkon túl élő magyarok szakmai, pénzügyi és piaci információkhoz juthatnak. Emellett teret adhat annak, hogy megismerjék egymást a gazdálkodók és elinduljon a közös gondolkodás a gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségek kihasználásáról.

agrotrend.hu/magyaridok