Hírek

Hogyan felelhet meg az agrárgazdaság a globális kihívásoknak?

A Föld népességgyarapodása és az étrend átalakulása miatt a következő 30 évben 50 százalékkal több élelmiszert kell megtermelni, mégpedig egyebek mellett a globális felmelegedés, a szűkülő erőforrások és az agrártermékek iránt az iparágak között élesedő verseny körülményei közepette. Az OTP Agrár szakértői írásukban e kihívások sokrétűségét elemzik, és bemutatják, hogyan lesz képes az agrárgazdaság ezeknek megfelelni.

Létrehozva:

|

Végiggondolva, az emberiség történetét, kijelenthetjük, hogy az agrárgazdaságot valamennyi történelmi korban érték kihívások, amelyekre válaszokat kellett adnia, amit meg is tett – írja az OTP Agrár.

fotó: pxhere.com

Így van ez napjainkban is, de ezek a kihívások az idők folyamán egyre komplexebbekké, egyre fenyegetőbbekké váltak, és egyszerre kell megoldást találni rájuk.

Ma a gyorsuló klímaváltozás, a globális felmelegedés mellett a termőföld- és a vízkészlet csökkenése, a korokozók megjelenésének kockázatnövekedése, a biotechnológia, a genetikailag módosított növények és állatok térnyerése, a növekvő népesség biztonságos ellátását lehetővé tevő élelmiszertermelés követelménye, a mezőgazdálkodásra alapozott energiahordozók terjedésének igénye is új megoldásokért kiált.

Az eddig eltelt évszázadokban az élelmiszertermelés többé-kevésbé meg tudott felelni az aktuális kihívásoknak. Az elmúlt harminc évben a világ élelmiszer kibocsátása például évenkénti átlagban 0,2-0,3 százalékkal gyorsabban növekedett, mint a világ népessége.

Adott a lehetőség, hogy ez a pozitív tendencia a jövőben is fennmaradjon, de ehhez élni kell az innovációkban rejlő lehetőségekkel, az új technológiák adta előnyökkel, a tudomány eredményeinek adaptálásával.

A mezőgazdasági termékek iránti növekvő kereslet tehát csak a termelés, a feldolgozás, valamint az elosztás hatékonyságának növelése révén elégíthető ki.

Ha súlyozni szeretnénk, hogy mely tényezők vannak (és lesznek) a legnagyobb hatással a világ élelmiszertermelésére akkor kiemelten a világ népességének növekedése, a környezeti-, köztük a klímahatások, valamint a fogyasztási szokások megváltozása kerülnek az első helyekre.

Az 1900-as évek előtti időszakban a világ népességének növekedési üteme jóval 1 százalék alatti volt. A XX. század közepére az éves növekedés 2,1 százalékra emelkedett (1962), mely a történelem eddigi legmagasabb éves növekedési szintjét jelentette.

Napjainkban a növekedési ütem 1,2 százalék, ami valamivel kevesebb, mint 80 milliós népességgyarapodást jelent évente. Ugyanakkor az előrejelzések szerint az éves növekedési ütem 2100-ra 0,1 százalékra fog csökkeni.

A világ népességének expanziója

A világ népessége 2050-re 9 milliárd fő fölé emelkedhet, és az életszínvonal javulása miatt az egy főre jutó kalóriabevitel is mintegy 20 százalékkal nő. Ennek következtében a világ élelmiszerigényének bővülése az elkövetkező 30 évben meg fogja haladni az 50 százalékot. Ezzel a tendenciával ellentétesen Magyarország népessége a KSH előrejelzése szerint 2030-ra 9 millióra csökken.

A prognózisok alapján még 60 év múlva is érzékelhető különbség lesz Kelet- és Nyugat-Európa népesedési viszonyai között.

Amíg a fejlettebb észak- és nyugat-európai országokban a magasabb termékenységhez hosszabb életkilátás és bevándorlási többlet párosul, addig a kelet- és dél-európai régiókat továbbra is kisebb termékenység, alacsonyabb várható élettartam és a fiatalok nagyarányú elvándorlása fogja  jellemzi.

A XXI. század közepére várhatóan a globális népesség mintegy 65 százaléka fog városban élni, ennek a helyzetnek a kialakulását pedig egy erős belső migrációs folyamat fogja megelőzni.

Az urbanizációval együtt jár az életstílus és a fogyasztási szokások átalakulása. A jövedelemnövekedéssel kombinálva az urbanizáció az étrend diverzifikációját is felgyorsítja a fejlődő országokban.

Miközben a gabonafélék és egyéb növények fogyasztása csökkenni fog, addig a zöldségfélék, a gyümölcsök, a hús, a tejtermékek és a halak fogyasztása várhatóan növekszik.

A félig feldolgozott vagy készételek iránt mutatkozó növekvő kereslet az élelmiszerláncok további koncentrációját idézi elő.

A népesség expanziója mellett a növekvő jövedelmek az alapvető élelmiszerek egy főre jutó fogyasztásának nagyságát is jelentős mértékben megemelik.

A fejlődő világ, különösen Kína és a Délkelet-Ázsia egyes országainak egyre gyorsabban növekvő városaiban kialakuló, ma már több százmilliós középosztály élelmiszerigénye mennyiségében és minőségében jelentősen eltér a szegényebb országok tradicionális élelmiszerkeresletétől.

Mindezek hatására – a World Resources Institute előrejelzése szerint – 2010-hez képest 2050-re a hús- és tejtermékek iránti igény 68 százalékkal fog nőni, a kérődző állatok húsa iránti pedig 88 százalékkal.

Indiától Dél-Afrikán átBrazíliáig egyre többen engedhetik majd meg maguknak, hogy rendszeresen húst, sajtot, tejterméket fogyasszanak. Az étrend változása miatt a mai fogyasztási szerkezetet feltételezve, valószínûleg annyi élelmiszert kell majd megtermelnünk, mintha 11,5 milliárd ember élne akkor a Földön.

Ma a Földön egy ember egy évben átlagosan 42 kilogramm húst eszik, mely 2050-re várhatóan évi 52 kilóra emelkedik, miközben 1,5 milliárd új fogyasztó jelenik majd meg a piacon.

Elsősorban olyan táplálékok iránt nő az igény, amit az állattenyésztés állít elő, ezzel pedig a földhasználat szerkezete is változik, ugyanis a hús- és tejtermék-fogyasztás arányának növekedésével egyre több takarmányt kell megtermelni.

1960 és 2010 között az egy főre jutó globális szántóterület 0,45 hektárról 0,25 hektárra csökkent, 2050-re várhatóan pedig 0,2 hektárt sem éri majd el.

Az EU-ban már ma is az állattenyésztés használja a mezőgazdasági területek 66 százalékát. Globális szinten ez az arány 40 százalék, melynek mértéke és aránya is folyamatosan nő 2050-ig. Az étrendváltozás nagyobb hatással lesz a földhasználatra, mint a népességnövekedés.

Több élelmiszert nagyobb biztonsággal

A koncentrálódott élelmiszerkereskedelemben a szállítási távolságok növekedésével az élelmiszerbiztonság további erősítése egyre inkább kiemelt figyelmet érdemel az elkövetkező időszakban. A korábbi, élelmiszerbiztonságot érintő ügyekben szerzett tapasztalatok megerősítik azt a szándékot, hogy globális szinten is központosított, információalapú, elfogulatlan és hatékony élelmiszerlánc felügyeletre és ellenőrzésekre van szükség.

A fogyasztási szokások változására is számítani lehet. Tudósok kidolgozták, hogy milyen étrend lenne az ideális a Föld és az emberiség számára.

Szerintük a vörös húsok és a cukor globális átlagfogyasztásának felére csökkentése, valamint a gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek és magvak fogyasztásának megkétszerezése jelenti a kulcsot az emberek és a bolygó egészségének megőrzéséhez.

Naivság lenne ugyanakkor abban reménykedni, hogy az egész világ alkalmazkodni fog az ideális étrendhez, aminek egyik legfőbb oka az élelmiszerekhez való egyenlőtlen hozzáférés.

Extrém esetben perspektivikus alternatív fehérjeforrást jelentenek bizonyos rovarfajok, amelyekre egyfajta haszonállatként tekinthetünk. A rovarok felhasználhatók az emberi táplálkozásban, haszonállatok etetésében,illetve a gyógyszeriparban is alkalmazhatók. Megközelítőleg 1 millió rovarfaj létezik, ebből közel 2 ezer ehető.

A rovarokból készült élelmiszereket egyre szélesebb körben fogadják el a világ egyes tájain. Ázsiában már hosszabb időre visszanyúló hagyománya van a rovarok fogyasztásának, de például a közönséges lisztbogárból készült tortillának nagyon magas az elfogadottsága Mexikóban.

A hús laboratóriumi előállítása kapta eddig a legnagyobb szakmai figyelmet. A befektetők érdeklődése soha nem látott méreteket öltött, a húsok mesterséges előállításával foglalkozó cégek szárnyalnak a tőzsdéken. Az úgynevezett mûhús két típusát lehet elkülöníteni: az egyik növényi, illetve gombaalapú, míg a másikat élő állatokból vett sejtekből hozzák létre.

Klímaváltozás, globális felmelegedés

A klímaváltozás egyre inkább a figyelem fókuszába került a világban, bár annak okait illetően még mindig megosztottság tapasztalható. Meteorológiai-statisztikai adatok ugyanakkor egyértelmûen azt bizonyítják, hogy a Föld átlagos hőmérséklete gyors felmelegedést mutatott az elmúlt évszázadban, és ezzel összefüggésben az éghajlati kockázatok is növekedtek.

Az is megfigyelhető, hogy az éhezés lényegesen nagyobb problémát jelent azokban az országokban, ahol az agrárium rendkívül érzékeny a csapadék- és a hőmérsékletváltozásra, a súlyos aszályokra, vagy árvizekre, és ahol a lakosság nagy többségének megélhetése a mezőgazdaságtól függ.

Vagyis a világ fejlődő térségeiben a problémák hatványozottabban jelentkeznek. Mivel az éghajlatváltozás megváltoztatja a mezőgazdaság komparatív előnyeit és versenyképességét régiók és országok között, ezért egyes nemzetek veszíthetnek, míg mások nyerhetnek ezen.

Például Európában az északi országokban a klímaváltozásnak lesznek pozitív következményei, míg a déli országokban csak súlyos negatív hatások várhatók.

A globális felmelegedéssel kapcsolatos előrejelzések általában a hagyományos termőterületekre vonatkoznak, és nem foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy például a globális felmelegedés olyan új termőkörzeteket is „kijelöl” ahol eddig bizonyos kultúrák számára nem voltak megfelelőek a klimatikus viszonyok, vagyis a hagyományos termőkörzetek vándorlása/áthelyeződése várható.

A talaj és víz

A földterületért és vízfelhasználásért folyó verseny legfontosabb szereplői a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a takarmányipar, a vegyipar, az energetika és – nem utolsósorban,  az urbanizáción keresztül – maga a népesség.

A Föld felszínének mintegy 22 százaléka biológiailag termékeny. A használható globális termőterület napjainkban közel 9 milliárd hektár nagyságú, ami megfelel a földfelszín 18 százalékának.

Ebből közel 5 milliárd hektárnyi terület mezőgazdasági hasznosítású (amiből 1,4 milliárd hektárt tesz ki a szántóföld, 0,2 milliárd hektár területen terülnek el ültetvények, további 3,4 milliárd hektár pedig gyepterület), 4 milliárd hektáron található erdő.

A mezőgazdasági földterületek nagysága az elmúlt évtizedekben stabilizálódott, az erdőterületek csökkenése viszont drasztikus volt: 1990 óta globálisan 50 százalékkal csökkent.

Az egy főre jutó szántóterület nagysága 1960-2010 között a fejenkénti 0,45 hektárról 0,25 hektár/fő értékre mérséklődött, az előrejelzések szerint 2050-re 0,2 hektár/fő alá fog csökkeni.

Magyarország ebből a szempontból különleges adottságú, hiszen hazánkban egy lakosra vetítve nagyobb mezőgazdaságilag mûvelt földterület jut, mint Európa legtöbb országában.

A fajlagos hozamok növelését és stabilizálását számos körülmény korlátozza, amelyek közül kiemelendő az öntözésre alkalmas földterületek korlátossága, helyenként azok csökkenése. A termelékenység fokozásában a víz szerepe egyre inkább meghatározó lesz.

A világ több térségében kiélesedő verseny folyik a rendelkezésre álló vízforrások hasznosításáért a mezőgazdaság és az ipar, valamint a háztartások/közösségek között.

A mezőgazdaság a maga 70 százalékos részesedésével már napjainkban is a legnagyobb vízfogyasztó. Egyes térségekben olyan mértékû a vízhiány, hogy a földterület egy része nem mûvelhető.

A mezőgazdaság jelenleg a Föld földterületének 40 százalékát, és a világ édesvíz-fogyasztásának mintegy 70 százalékát hasznosítja. Az ENSZ előrejelzése szerint 2025-ig az öntözési igények akár 100 százalékkal is növekedni fognak.

A hazai öntözővíz-kapacitással kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy hazánk vízellátása annyira kedvező, hogy általános öntözővíz-hiánnyal nem kell számolni. Bár évi 150-200 milliméteres vízhiányos ország vagyunk, van vizünk, de azt nem használjuk ki.

Az országba folyóinkon évente 107 köbkilométer víz folyik be, és kifolyik 112 köbkilométer, tehát három Balaton mennyiségû vizet hasznosítás nélkül engedünk el.

Ezért komplex és átfogó módon szükséges újraértékelni Magyarország vízgazdálkodását, vízhasznosítását és a vízkormányzás teendőit.

Növeli a kockázatot új korokozók megjelenése

Egyes állategészségügyi problémák (pl. BSE, H5N1, ASP, stb.) jelentős mértékben átrendezhetik a nemzetközi piacokat, és az élelmiszertermelő körzetek termelési szerkezetére is hatással vannak. Ráadásul ezek (és más) betegségek korokozói a globalizált világban nagyon gyorsan terjedhetnek.

Az afrikai sertéspestis (ASP) is humán közvetítés útján jelent meg először hazánkban, egy a határtól távolabbi körzetben. Az ASP magyarországi „hivatalos megjelenését” (2018) több exportáló cég is megérezte.

A vírus legjobban érzékelhető hatása az volt, hogy elzárta az országot az Európai Unión kívüli export jelentős részétől így például a nagyon perspektivikus kelet-ázsiai, főleg a japán, a kínai, illetve a dél-koreai piacoktól.

A biotechnológia eredményeit megfontoltan kell alkalmaznunk

A modern biotechnológia alkalmazása potenciális előnyöket, új lehetőségeket, új fajtákat/hibrideket, egyben új kihívásokat is jelent az élelmiszergazdaságban. A biotechnológia nem egyenlő a GMO-val, a hagyományos és a legmodernebb technológiák széles skáláját foglalja magában.

A biotechnológia modern módszerei lehetővé teszik az élelmiszerek gyorsított ütemû fejlesztését, amelyek a hagyományos technikákhoz képest nagyobb hatásfokkal és továbbfejlesztett jellemzőkkel rendelkeznek, ám gyakran szembe kell nézniük a társadalom elutasításával is.

Az élelmiszer a világ minden táján a kulturális identitás és a társadalmi élet része, és gyakran vallási jelentőséggel bír az emberek számára.

Ezért minden technológiai módosítás, beleértve a növények vagy az élelmiszerekben használt állatok genetikai alapjainak megváltoztatását is, társadalmi feszültséget okoz.

A modern biotechnológiának ezért szüksége van a globális közösségek általi szociális és kulturális ellenőrzésre. Ezek nélkül a genomika és a biotechnológia forradalma továbbra is számos etikai és társadalmi dilemmát fog generálni, amelyeket nem lehet teljes mértékben a nemzeteken belül kezelni, ezért a globalizálódó világnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel is

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a biotechnológia termékei közül a GM- (genetikailag módosított) növények vannak a fókuszban.

A GM-termények évről évre nagyobb volument képviselnek a nemzetközi kereskedelemben, és egyre nagyobb részesedéssel bírnak a globális takarmány- és élelmiszerláncban.

A GM-növényeket a világ 28 országában és mintegy 18 millió gazdaságában termesztik és közel 70 országban forgalmazzák azokat.

A GM-növények területe 190 millió hektárra nőtt, és ma az 1,4 milliárd hektár nagyságú globális szántóterület 13 százalékát foglalják el, melyből a fejlődő országok már 53 százalékkal részesednek.

Közülük a legfontosabbak Brazília, Argentína, India, Kína, Paraguay és Pakisztán.

Mivel a mezőgazdasági termelők 90 százaléka fejlődő országokban él, a géntechnológia ott gyorsabb ütemben hódít teret, mint a fejlett országokban, bár jelenleg a GM-növények még az Egyesült Államokban a legelterjedtebbek.

Az Európai Unióban a GM-növények árutermelése öt tagállamban – Spanyolország, Cseh Köztársaság, Portugália, Szlovákia, Románia – folyik, mintegy 143 ezer hektáron. Ebből Spanyolország részesedése 92 százalék ahol a kukorica vetésterület 32 százalékát tette ki GM-kukoricafajta.

Európai Unió és különösen Magyarország bizalmatlan a genetikailag módosított növényekkel és állatokkal szemben. Az uniós tagországok legtöbbje az elővigyázatosság elvét követve egyelőre fenntartja a GMO-mentes termelést, a génmódosított növényfajták vetőmag-forgalmazásának és szabadföldi termesztésének tilalmát.

Véleményünk szerint tiszteletben kell tartani a társadalomban a GMO-t tartalmazóélelmiszerekkel szembeni jelenlegi óvatosságot, de törekedni kell arra, hogy mind a közvélemény, mind a politikusok ismerjék meg a nemesítési módszerek tökéletesedésének folyamatát és a legújabb eljárásokat.

Ipari célú növények, alternatív energiahordozók

Az mezőgazdálkodás során előállított termékekre egyre nagyobb mennyiségben tart igény az ipar is, különösen pedig az energiaipar. Célként fogalmazódik meg a világban, hogy a fenntartható bioenergetikai potenciál hasznosításával az energiamixen belül a megújuló energia egyre nagyobb arányban részesedjen.

Az elsődleges biomasszát egyrészről biohajtóanyag-előállítás céljából termesztett energianövényekkel, másrészről fásszárú energiaültetvényekkel lehet biztosítani.

Magyarországon is stratégiai célként fogalmazódott meg, hogy a felhasználásra kerülő bioetanolt és biodízelt itthon állítsuk elő, sőt azt is el kellene érni, hogy jelentősebb exporttal járuljunk hozzá az európai igények kielégítéséhez.

Megítélésünk szerint a rendelkezésre álló termőföldeken fenn kell tartani az élelmiszertermelés elsődlegességét.

Ezért elsősorban a melléktermékek (biogáz, növényi szárak, erdészeti hulladékok, stb.) energiacélú hasznosítására ajánlatos felkészülni, de – a magyar termelési potenciált figyelembe véve – reálisan kell számolni a mezőgazdasági terület egy részének energetikai hasznosításával is, mégpedig elsősorban a gyengébb minőségû földterületeken.

Ezért a fászárú energianövények termelését csak a szántóföldi növénytermesztésre alkalmatlan (17 AK alatti, belvíz- és árvízveszélyes) területeken célszerû támogatni.

Összességében úgy értékeljük és a jelenleg elfogadott szakértői álláspontok is azt támasztják alá, hogy globális szinten képesek vagyunk elegendő mennyiségû és minőségû élelmiszert termelni, de átfogó és fenntartható átalakításokra van szükség, hogy mérsékelni tudjuk a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások szûkösségéből, a vízkészletek csökkenéséből és az éghajlatváltozásból adódó negatív hatásokat.

Okszerû mezőgazdálkodás mellett és az elosztási viszonyok javításával a jövőben akár 10 milliárd ember táplálását is biztosítani lehet.

Mindemellett a világ lakosságán belül érzékelhetően csökkent az elmúlt években a mélyszegénységben élők aránya, és ennek a tendenciának a folytatódása várható.

Kihívást fog azonban jelenteni a jövőben, hogy a környezetvédelmi és fenntarthatósági követelményeknek való megfelelést olcsón tudja-e megoldani az agrárgazdaság.

Ha nem így alakul, az annyira megemeli a termelés költségeit és az árakat, hogy a szegényebb országok és társadalmi rétegek hozzáférése az élelemhez ismét nehezebbé válhat.

agrotrend.hu / OTP Agrár

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook