Hogyan legyek digitális?

Legyünk tisztában vele: kegyelmi idők ezek! A gazdálkodás körülményei – gondoljunk például az árakra, támogatásokra, alacsony kamatokra, adózási feltételekre –  kedvezőek. De ezek egyike sem marad tartósan így. A hatékonyság, versenyképesség javításának kényszere hirtelen fog erősödni. Ahogy gyorsulnak a processzorok, úgy kell, hogy mindannyiunk számára egyértelművé váljon: lépést tartani egyre nehezebb lesz. Ma még mehetünk a mélyre kitaposott nyomvályúkban, a változások szele azonban egyre erősebb. Lépni kell! Aki lép, az halad. Aki megelégedve tekint jelenlegi helyzetére, már vesztett is.

fotó: Stock

A fejlesztés állandó része minden gazdasági tevékenységnek. Iránya, üteme, eszközei azonban mindig változnak. A probléma ott kezdődik, amikor azt hisszük, hogy önmagában a termelés technológiájának fejlesztése a megoldás a versenyképesség javítására.

Különösen igaz ez az agráriumban, ahol hajlamosak vagyunk túllihegni az aktuális slágertémákat. Kézzel fogható példa a precíziós gazdálkodás.

Átfogó szemlélet

Az üzenetünk az, hogy komplexen kell gondolkodni. A technológiák mellett az emberi erőforrásokra, a felkészültségre, a piaci versenyképesség javítására, az együttműködésekre, a stratégiai partnerek kiválasztására, de a jogszabályi változásokra, a támogatási lehetőségekre, feltételekre, a finanszírozási környezetre, és még egy sor tényezőre is figyelemmel kell lenni. A digitalizáció ezek nagy részénél fontos szerepet játszik. Lehet tehát végre egy olyan hívó szó, amely nem csak egyoldalúan a technológiai fejlesztéssel, vagy éppen támogatással (emlékezzünk például a szép emlékű intervencióra) ígér megváltást.

Tanulni, tanulni, tanulni

Ahogy azt a DAS is leszögezi, az emberi felkészültség javítása az első lépés. Amíg nem tudjuk adott eszköz funkcióit használni, kihasználni, a nyert adatokat helyesen értékelni, nem térül meg a beruházás. Itt mindjárt vissza is utalhatunk a forgalmazók keltette médiazajra, ami természetes érdekük, és sokan bele is esnek abba a csapdába, azt gondolván, hogy a versenyképesség pénzért egyik napról a másikra megvehető. Jó analógia a mobiltelefon.

Az elképesztő árú készülékek funkcióinak töredékét használjuk csak, és valójában a gerjesztett fogyasztási éhségünket, és egyfajta megfelelési kényszert elégítünk ki velük.

Vegyük meg, ha megtehetjük, de ha már megtettük, akkor vegyük a fáradtságot tanulni, megismerni a gép képességeit, és fordítsuk hasznunkra. A hangsúly a tanuláson van. A fiatalokhoz nyílván közelebb áll a digitális korszak, mint az éltesebb korosztályokhoz, de ez nem ment fel senkit a felkészültség emelése alól. Ismerve az agrárium korfáját, ennek nagy jelentősége van és lesz abban, hogy a generációváltás felgyorsuljon. A termelés szintjén sem csak a gépek és technológiák, hanem a termelésszervezés, irányítás digitalizációja, a döntéstámogató informatika eszköztár is ide értendő.

Híven a fenti gondolatmenethez, a tanulás, önfejlesztés, szemléletformálás nem csak a technológiai eszközöknél, hanem a felsorolt egyéb témákban is létszükséglet.

„Tanult embernek nincs párja.” És itt véletlenül sem a sok szinglire gondolunk, hanem a felkészültség egyre magasabb értékére. Az emberi erőforrás ára látványosan, értéke még nem annyira látványosan növekszik. Sőt, az utóbbi hónapok béremelései sok dolgozóban azt a képzetet keltették, hogy értékük kezd a helyére kerülni. Ez egyik oldalról teljesen rendben van, másik oldalról viszont értékrendi zavarokat okozott. De annak is tudatosulnia kell, hogy a magasabb bérekhez magasabb bevételekre, jobb teljesítményre van szükség. Ez tovább fokozza azokat a feszültségeket, amit a munkaerő szűkössége amúgy is gerjeszt.

Az is nyilvánvaló, hogy nem csak a termelők szintjén van szükség a felkészültség (divatos kifejezéssel a kompetenciák) javítására. A közigazgatásnak legalább annyi elmaradása van e téren, mint a termelőnek, feldolgozónak (digitális állam).

A nyilvántartások, az ellenőrzések, az ügyintézés időigénye és hatékonysága mind-mind fontos versenyképességi tényező. Mindannyian példák sorát tudnánk itt említeni. A lényeg, hogy ezzel a stratégia alkotói is tisztában vannak. Mint ahogy azzal is, hogy nem csak az üzemek, hanem termékláncok, értékláncok minden szereplőjének összehangolt digitális fejlődése szükséges ahhoz, hogy a sokat emlegetett kedvező adottságok alacsony kihasználtsága javuljon. Ha e közhely mögé nézünk, akkor pénz látunk. Márpedig ezért dolgozunk, nem?

Minden stratégiai egy nagyobbnak a része

Az ilyen összehangolt fejlesztési igény nem képzelhető el egy alapos átgondolás nélkül. Hol tartunk most? Hová szeretnénk eljutni? Ehhez milyen eszközeink vannak?

A stratégiai gondolkodás az egyén és a közösség szintjén, egymásra épülten tud csak eredményt elérni.

Ezek ugyan megint csak közhelyesen hangzanak, de attól még igazak. Rendszerszerűen, nem magunkat a világkép közepére helyezve, hanem a magyar agrárium teljes értékláncában gondolkodva, bizony jók az esélyeink. Ebből is következik, hogy a DAS is csak egy eleme a magyar agrárstratégiának, ahogy az is eleme a nemzetgazdasági stratégiának, és így tovább mind vertikális, mind horizontális irányban. Jó példa, hogy a DAS része a Digitális Jólét Programnak is.

A digitalizáció legtöbbünk fejében az informatikával, az informatikai megoldások elterjesztésével azonos. Ez azonban az agrárágazatban nem cél, hanem eszköz az ágazat hatékonyságának növeléséhez.

A megfelelő digitális eszköz kiválasztása már feltételezi mind a felkészültséget, mind a rendszerszerű gondolkodást. Hol tartunk e téren? Ott, hogy szigetszerű fejlesztések zajlanak, ami miatt ezek mérhető előnyei messze elmaradnak attól, amit egy rendszerben tudnának. Nemzetgazdasági szinten pedig ezek előnyei még messze nem bontakoztak ki.

Adatot adok, kapok

A digitalizáció természetéből adódóan rengeteg adatot generál. Ezek azonban csak feldolgozva, értékelve jelentenek értéket, amúgy csak a tárhelyet foglalják. A big data technológiák térnyerése révén lesznek olyan adataink, amelyek akár automatikus paraméterezést fognak adni a gépeknek, növelve ezzel mind a hatékonyságot, mind a fenntarthatósági követelményeknek való megfelelést.

Az adat érzékeny jószág. Óriási a felhajtás körülötte. Ezért az adatbiztonság szabályozását már a stratégia végrehajtásának elején meg kell oldani.

Ennek része például az is, hogyan biztosítjuk a nemzeti adatvagyonhoz üzleti céllal való hozzáférést. A többi szabályozandó területet nem is citáljuk ide, mert elvinné a terjedelmet a fontos üzenetektől. Egyetlen kivételként a drónok használatával kapcsolatos igényt említjük.

Ha már adatokat emlegetünk, akkor ne feledkezzünk el arról sem, az új KAP Nemzeti Stratégiai Tervéhez nagyon kellenek majd az adatok. Bár a következő pénzügyi-kifizetési ciklus csúszása már szinte tényként kezelhető, a magyar stratégia kialakításához rengeteg adatra van szükség. Ezek a vállalások alátámasztása, később ellenőrzése során is nagy szerephez jutnak.

Hogyan legyek digitális?

Mindezek fényében ideje megpróbálni választ adni a címben felett kérdésre. Abból kell kiindulni, hogy helyén kell lennie önismeretünknek. Nem mérhetjük magunkat az agrárgazdálkodók rendkívül inhomogén felkészültségi szintjéhez, még a szomszédhoz sem igazán. Sokkal inkább – magunkból, illetve üzemünk adottságaiból kiindulva – ahhoz, hogyan képzeljük el a jövőt. 3-5 éves távlatban mikor, milyen fejlesztést tervezünk, milyen forrásból. Ezzel együtt pedig tudatosan kell felkészültségünk erősítésével foglalkozni.

Ismerkedjünk a modern technológiákkal, gépekkel, informatikai eszközökkel! Kérdezni, tanulni nem szégyen, sőt nem csak új ismeretek, hanem új kapcsolatok.

agrotrend.hu