Hírek

Jakab István: Gúzsba kötve nem lehet táncversenyt nyerni

– Az unió csökkentené a forrásokat, növelné a bürokráciát, és a pénzek elérhetőségét különböző feltételek teljesítéséhez kötné, vagyis zsarolható állapotot teremt – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Jakab István, az Országgyűlés alelnöke az agrártámogatásokról.

– Az agrárkamarával az aláírásokat és a magyar gazdák követeléseit eljuttatjuk az Európai Bizottsághoz, mert nem biztos, hogy mindenki érzi a veszélyét egy esetleges forrásmegvonásnak – mondta az alelnök azzal kapcsolatban, hogy az unió csökkentené az agrártámogatásokat, egyúttal magasabb elvárásokat támasztana a gazdákkal szemben. Beszélt arról is: ha valaki bármilyen indokkal a nemzete ellen fordul, az több mint árulás.


Jakab István: 1300 milliárd forint van betervezve a vidékfejlesztésre – fotó: agrotrend.hu

–  Az Országgyűlés múlt héten megszavazta nyolc ellenzéki képviselő tiszteletdíjának csökkentését több mint ötmillió forint értékben. Az indoklás szerint a politikusok tavaly december 10-én és 12-én zavarták, akadályozták a parlament munkáját, amikor a munka törvénykönyvének módosítása ellen tiltakoztak. Volt, aki például belesípolt a miniszterelnök arcába. Hogyan látja: megengedhető, hogy képviselők így tiltakozzanak?

–  A magyar Országgyűlés működése során mindig is az egyeztetés és az álláspontok ütköztetésének a terepe volt, ahol a nemzet sorsáról döntenek. A magyar parlament nem egy cirkuszi porond, de az, ami zajlott, sajnos már a cirkusz kategóriájába tartozik. Meggyőződésem, hogy a polgárok érdekeit sokkal felelősség- és méltóságteljesebben, nagyobb alázattal kell képviselni. Az érdemi vita érdemi hatással lehet a kormánypártokra is. Voltam ellenzékben, tudom, mit jelent higgadt észérvekkel érdemben érvelni. Ezt ma nem tapasztaljuk az ellenzék részéről.

–  Ülésvezetőként és az Ország­- gyűlés egyik alelnökeként talán jobban átlátható az ellenzék 2010 óta változó viselkedése. Mára egészen szélsőséges akciókig is elmennek, például randalíroznak az MTVA épületében. Mi vezetett idáig?

–  Amikor már az észérvek elfogynak, amikor kezd ellehetetlenülni egy ellenzéki párt mint közösség, mert elfogy körülötte a levegő. Akkor következhet egy ilyen, akár pótcselekvésnek is nevezhető megmozdulás, amikor a minden mindegy elve alapján a legdurvább eszközökhöz folyamodnak. Ezt viszont tökéletesen felmérik a választópolgárok, és a többség nem tud azonosulni vele. Ezt a színpadot most már inkább az európai baloldal számára ácsolták, és az ő rombolásának eszközévé kívánják tenni a magyar parlamentet.

–  Tekinthetjük ezeket a megmozdulásokat akár az európai parlamenti választások előjátékának is, hiszen láthatóan európai szinten is beindult a kampány. Látott már arra példát, hogy az itthoni ellenzék a saját hazája ellen kampányoljon?

–  Ez már nagyon régen a választási kampányról szól, mert érzik, hogy szorul a hurok. Érzik, hogy nehéz helyzetben vannak. Elég régen szerepelek már a közéletben agrárképviseleti vezetőként. A Magosz- szal komoly vitákat folytattunk a nagyüzemi lobbival, a MOSZ érdekképviseletével szemben, de egy dolgot mindig betartottunk: amikor az ország határát elhagytuk, onnantól kezdve csak nemzeti érdek létezett. Ezt a magyar gazdatársadalom értette és érti ma is. Ha valaki bármilyen indokkal a nemzete ellen fordul, az több mint árulás.

–  A magyar kormány plakátjai, amelyeken Jean-Claude Juncker is szerepel, erős indulatokat váltottak ki az európai színtéren. Éppen maga Juncker erősítette meg a napokban, hogy a Fidesznek nincs helye a Néppártban, az EPP-nek pedig már kilenc tagpártja is egyetért ezzel. Ez is csak a kampány része, vagy komolyan fenyegethet a kizárás veszélye?

–  Senki nem veszi ezt komolyan. A Fidesz erejét, beágyazottságát és súlyát tekintve, vagy ha figyelembe vesszük, hogy a Néppárt többségét adó pártok mögött álló polgárok tömegeinek mi az álláspontja, akkor egyértelmű, hogy kizárásról szó sincs. Azt, hogy egy-egy politikus a kampány hevében mit mond, hadd ne minősítsem. Juncker és Timmermans az unió vezetőiként akarnak megjelenni és élére akarnak állni annak a vitának, hogy milyen lesz az új Európai Unió. Beszálltunk a ringbe. Mi nem az Európai Egyesült Államokat akarjuk, hanem az erős nemzetállamok európai unióját.

–  Az unió egyértelmű utalásokat tett és tesz is arra, hogy csökkentené azoknak a tagállamoknak a támogatását, amelyek nem értenek egyet a kötelező betelepítéssel. Még mindig reálisnak érzi ennek veszélyét?

–  Ismerjük az Európai Unió „korrekt” döntéseit. Pontosan tudjuk, hogyan jutalmaznak és hogyan büntetnek, illetve azt is, milyen a kettős mérce. Megtanultuk ezt, amikor az unió teljes jogú tagja lettünk. Magyarország ugyanis megnyitotta a piacait, majd tizenkét cukorgyárból tizenegyet földig romboltak, a nagy húsipari vállalataink nyolcvan százaléka teljes mértékben eltűnt, az élelmiszer-kereskedelem szinte teljes egészében az ő kezükbe került. A másik oldalon viszont alig huszonöt százalékos támogatást ítéltek meg hazánknak eleinte, mondván, még nem vagyunk képesek okosan felhasználni a pénzt. Persze a mi javainkat ők „okosan” használták fel. Ennyit a korrektségről. Meggyőződésem, hogy Brüsszel bevándorlókontinenssé tenné Európát, benne Magyarországot is, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szemrebbenés nélkül különböző jogcímeken vonnának el forrásokat például a gazdáktól. Félreértés ne essék, ezek nem adományok, ezek jogszerűen járó pénzek, hiszen az előbb említett komoly, térségbeli lemaradásokat hivatottak pótolni. Az, hogy a migránsok ellátására fordítsák a fejlesztési forrásokat, egy-egy ország esetében azt jelentené, hogy a 21. századi kihívásoknak nem tud megfelelni, a nemzetközi kereskedelmi-gazdasági térben hátrányt szenved. Így pedig már nemcsak a gazdákat, de a polgárokat is tönkreteszik, hiszen egy ilyen intézkedés jelentős élelmiszerár-növekedést vonna maga után. Ez elfogadhatatlan nemcsak a magyarok, de az unió összes gazdája számára.

–  Január végén derült ki, hogy huszonhat százalékkal csökkentenék a közös agrárpolitika (KAP) forrásait. Bár már tizenhét tagállam tiltakozik, ha ez mégis megtörténne, az milyen hatással lenne a magyar agráriumra?

–  A mostani költségvetési ciklusban vidékfejlesztésre ezerháromszázmilliárd forint van betervezve Magyarország számára. Ha Brüsszel keresztülviszi a tervét, ez több mint 350 milliárd forinttal csökkenne. A felzárkózás komoly hátrányt szenvedne, arról nem is beszélve, hogy az uniós fejlesztéseknél szempont, hogy mit lehet nemzeti forrásból támogatni. És ez még csak a vidékfejlesztés. Létezik az úgynevezett egyes pillér, vagyis a normatív alapon járó támogatások csoportja. Ezek is jócskán apadnának. A kettő együttesen olyan versenyhátrányt okozna, amit nem bírnánk ki. 21. századi technológiákat kellene lekövetnünk, ilyen forrásmegvonás mellett viszont ez lehetetlen lenne. Az Európai Unió egyébként sorra köti a szabadkereskedelmi egyezményeket, ami azt is jelenti, hogy egyes harmadik országokbeli ipar támogatásáért hátrányos helyzetbe hozza a magyar vidékfejlesztést. Tehát az unió csökkenti a forrásokat, növeli a bürokráciát, egyúttal a források elérhetőségét a különböző feltételeinek teljesítéséhez köti, vagyis zsarolható állapotot teremt.

–  Volt már hasonlóra példa?

–  Igen, az egyik északi uniós tagállam az Európai Bizottsághoz fordult, hogy átcsoportosítaná a támogatási forrásait, vagyis elvenne a saját agráriumától a pénzt, hogy a betelepített bevándorlók integráció­jára fordítsa. Az unió ehhez örömmel hozzárjárult, majd általánossá tette azt minden tagállamban. A következő lépés az, hogy kötelezővé teszik.

–  Azt is lebegtették, hogy a forrásmegvonás mellett a gazdákkal szemben is magasabb elvárásokat támasztanának. Pontosan mit jelent ez?

–  Elsősorban az adminisztrációs terheket növelnék. De még több elvárás lenne a környezetkímélő gazdálkodást illetően, illetve az egészséges élelmiszerek előállítása területén. De hogyan lehetne ezt teljesíteni szűkebb anyagi keretből? Gúzsba kötve nem lehet táncversenyt nyerni.

–  Egyre több tagállam tiltakozik a KAP átalakítása ellen. Ennek ellenére megszavazhatják?

–  Az Európai Parlament mezőgazdasági bizottsága kétharmados többséggel utasította el a közös agrárpolitikai reformot. Olyan tömegű módosító javaslat érkezett, hogy a testület csak áprilisban veszi elő újra a kérdést. Már nem a mának, hanem a jövőnek dolgozunk, vagyis a legfontosabb, hogy minden magyar polgár érezze annak a súlyát, hogy rajta is múlik, milyen összetételű Európai Parlament és milyen Európai Bizottság lesz, illetve milyen elvek mentén szerveződik újjá Európa.

–  Aláírtak egy petíciót az uniós agrártámogatások ügyében. Milyen eredményre számítanak?

–  A Magosz és az agrárkamara petíciót indított a mezőgazdasági források megőrzéséért. Az Agrárminisztérium is azonnal a gazdák mellé állt. Örömteli, hogy már több, mint hetvenezer szignó gyűlt össze. Meggyőződésünk, hogy ez a szám százezer fölött lesz a végén. Erről tájékoztatjuk a tagállamok érdekképviseleteit is, az aláírásokat és a magyar gazdák követeléseit pedig eljuttatjuk az Európai Bizottsághoz. Nem biztos, hogy mindenki érzi a veszélyét egy esetleges forrásmegvonásnak.

–  Ha már a vidékfejlesztésnél tartunk, Matolcsy György jegybankelnök 330 pontos versenyképességi programjában is szerepel a területi egyenlőtlenségek felszámolása, ahogyan a Magyar Falu Program és a falusi csok is ezt szolgálná. Mennyire van leszakadva a magyar vidék, és ezen mennyit javíthat a felsorolt intézkedéscsomag?

–  Nyolc éven keresztül voltam Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országgyűlési képviselője, nyugodtan állíthatom, hogy jól ismerem Észak- és Kelet-Magyarországot. Kellő alappal mondom, hogy vannak leszakadó térségek, ahol ezek a programok mentőövként szolgálhatnak és kell, hogy jól működjenek. Északkelet-Magyarország ráadásul Kárpátaljával határos, tehát a probléma egy része még a határon is átterjed. Szükséges, hogy az embereknek abban a térségben adjunk megoldást, ahol felnőttek és ahol élni szeretnének. Az első komoly lépést ennek érdekében megtettük.

–  Mi adhatja a vidék megtartó erejét?

–  Az egyik legnagyobb erőforrás a termőföld. Ahhoz, hogy ezt versenyképesen tudjuk megművelni, korszerű tudásra, technológiára, vízhasznosítási rendszerre van szükség. Kellenek vidéki élelmiszerfeldolgozó üzemek, hogy az alapanyagokat ne kelljen utaztatni. Ehhez élénkíteni kell a gazdaságot helyben, hiszen ahol a gazdák termelnek, ott szükség van a szolgáltatásokra, így pedig már az emberek is jobban megmaradnak helyben. Az életminőséget kell javítani ahhoz, hogy érdemes legyen vidéken élni. A Magyar Falu Program és a falusi csok csak támogatja ezt. Ezek erősítik az emberek hitét abban, hogy vidéken is lehet jó minőségű életet élni.

agrotrend.hu / Magyar Hírlap

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook