2022.08.16., kedd , Ábrahám

Hírek

2022. június 28. kedd • 07:46

Kettészakadt az ország, lassan nem lesz, ami a boltokba kerüljön

Lehet itt nagy szavakat említeni, lehet elmondani, hogy a mezőgazdászok így meg úgy, de azt ne felejtsük el, hogy mi azért dolgozunk, hogy élelmiszert állítsunk elő. Belemehetünk persze, hogy milyen formában, de egy biztos nélkülünk nincs élelmiszer.

De nézzük is meg miről is van most szó.


Forrás: www.met.hu

Nyugaton még még jó a helyzet, azonban keleten aszály van. A keleti régióban több mint 100 éve nem volt ekkora aszály, és itt nem nem a gazdák megint panaszkodnak kategóriát kell magunk előtt látni, hanem azt, hogy ennek nagyon komoly következményei lesznek az élelmiszer-ellátásban. Magyarország keleti régiója elesett, mindemellett számos országban olyan mértékű aszály van jelen, amely az élelmiszerellátást igenis nehezíteni fogja. Ezt persze nem a mai napon fogjuk észrevenni, hanem szépen lassan, mikor kifogynak, vagy épp nagymértékű drágulással lesznek elérhetőek az alapvető termékek a boltokban.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a mi kis házunk táján.

 

Mit is csinálunk, mi a feladatunk?


Tiszagyenda határa. Fotó: Tóth Diána

Növénytermesztőként a legfőbb feladatunk a termelés, minél jobb minőségben, minél több terményt előállítani, amit számos helyen tudnak felhasználni, mint például a különböző malmokban, ahol ugye tudjuk, hogy a lisztet őrölik, vagy épp az állattenyésztéshez segítünk be, hogy húsáru és tejtermék kerüljön a boltokba, később az asztalokra.

 

Hiteles forrás lehet egy termelő?

Sajnos, ott látom továbbra is a nagyon nagy bajt, hogy a szakmában tevékenykedő, gyakorlattal rendelkező gazdatársadalmat mindig elfelejtik megkérdezni, hogy mi is a helyzet jelenleg a mezőgazdaságban. Mire is gondolok? A múlt héten több agrármédia is azt az információt közölte, hogy milyen remek gabonaárak vannak, a gazdák jó, közepes termésre számítanak, a gazdák kapják a támogatásokat, újabb pályázati lehetőségek (pl. öntözésfejlesztés), a gazdák jó évnek néznek elébe... és persze még sorolhatnám.


Tiszagyenda határa. Fotó: Tóth Diána

 

Akkor most mondom, mi a helyzet

Keleten katasztrófa, június 27-én nemhogy az árpa betakarítással végzett a gazdák 90%-a 2-3 t/ha termésátlaggal (Normál esetben, hogy tudjuk hozni az "elvárt" szintet minimum 5-6 t/ha és inkább fölötte a megszokott), hanem már bőven benne vannak a búzaaratásban hasonló vagy inkább kisebb terméseredményekkel. A baj nem kicsi.., valahogy túléljük, de mi fogja tartani bennünk a lelket? Napraforgó, kukorica sok helyen térdig ér, vagy még addig sem, éppen hogy létezik, több területen pedig már el is száradt. Mit jósol nekünk az időjárás? Semmi jót, hiszen a következő napokban légköri aszály várható, 30%-kal kevesebb páratartalommal, megspékelve 38 fokos hőmérséklettel.


Tiszagyenda határában. Fotó: Tóth Diána

Persze itt még nincs vége, azt már tudjuk, hogy az idei év a túlélés éve lesz, de vajon fogunk tudni vetni ősszel? Tudunk majd talajmunkát végezni a betonkemény talajon? Tudjuk majd teljesíteni, amit elvárnak tőlünk?


Füzesgyarmat határa. Fotó: Fenyődi Andrea

A COVID alatt minden mezőgazdaságban élő dolgozott, hogy ne álljon le az élelmiszer-ellátás, nem fogott ki rajtunk a vírus, de az időjárás megállít bennünket és mondom, nem tehetünk mást, csak bízunk!

 

Öntözés

Az elmúlt napokban láttam pár FB posztot, ahol már kezdenek beszélni a gazdák, képekben mutatják meg mi a helyzet a keleti régióban. A hozzászólásokat olvasva gyönyörűen megmutatja, hogy nagyon sokan teljesen „vakon” vannak. Kommentek hada kép nélkül, persze a fotelből ülve a következő: Miért nem öntöztök? Nem kellett volna terepjárót venni, inkább vettél volna..., Miért nem használjátok a régi öntözőket? Annyi támogatást kaptok, jobb lett volna előre gondolkozni...

Na már most, öntözni most nem olyan egyszerű, hogy kimegyek a csatornához megnézem van-e benne víz, rácsatlakozok egy szivattyúval és már mehet is. Arról nem beszélve, hogy amikor már a komp sem jár a Tiszán, az alacsony vízállás miatt, akkor valójában miről is beszélünk?

Alapból több ponton sem áll meg ez az elmélet.

Egyrészt, ma már mindenhez külön engedély kell! Szeretnél öntözni egy adott területen? Semmi gond, add be a hatósághoz, hogy kapjál vízjogi engedélyt, persze első körben csak „elvi engedélyt”, aztán talán már megkapod a véglegeset is. Mindehhez ugye egy tervezőt is meg kell bízni, aki mint a házépítésnél megtervezi neked, hogyan is jut majd oda a víz a területedre.

Itt jön a következő gondolat, a víz jön a csatornán, esetleg érintkezik egy úttal, és akkor megnézzük ki a tulajdonosa mindennek, hiszen a hozzájárulása nélkül nehogy azt gondold, hogy bármit is tehetsz.

Lekéritek a tulajdoni lapot és észreveszitek, hogy osztatlan a „kivett közforgalom elől el nem zár magánút”, amiben mondjuk már többen elhaláloztak, tehát lehetetlen, hogy aláírják a hozzájárulást neked, vagyis azon a területen már nem tudsz öntözni. Ugye azt azért látjuk, hogy ennek nem kevés a költsége sem, csak addig, amíg egyáltalán a gondolattal játszunk. A kivitelezés pedig így is, úgy is több év.

 

A nagyok szemlélete


Tiszagyenda határában. Fotó: Tóth Diána

Nagyon kíváncsi leszek arra, mi kell még ahhoz, hogy a „nagyok” végre kimondják, hogy a baj nem kicsi: a keleti régiót súlyosan aszálykárosnak kellett volna már tekinteni! Azt gondolom, aki termel, az tisztában van a játékszabályokkal, ahogy mondtam tesszük a dolgunkat, fizetjük, amit előírnak nekünk, és ez megy is addig, amíg nekünk lenne szükségünk segítségre. Mondja már meg valaki, miért kell még jobban a termelőket terhelni azzal, hogy ha véletlenül szeretne aszálykárt bejelenteni, akkor a legfontosabb kérdések egyike, hogy mikor műtrágyázott először. Arról nem is beszélve, hogy bejelentés után várjunk 15 napot, hogy egy szakértő leszemlézze? Persze, ha véletlenül learattál, mert nem tudtál tovább várni, hiszen a termény szárad, a madarak, a szél pedig nem segít azon, hogy azt a kicsit betakarítsd, akkor buktad. Valaki azt mondta nekem, hogy tájékozatlanok vagyunk, de kérdezem, hogy miért is nem hívták fel erre a termelők figyelmét, hiszen az elmúlt 30 évben – persze, ahogy emlékszem – nem volt ilyen, akkor honnan is kellene ezt tudni, mik a lépései egy ilyen súlyos káreseménynek? Nem az lenne a dolga a kamarának, hogy az érdekeinket képviselje és felhívja a figyelmet arra, mit kell tennünk, ha baj van?

 

Füzesgyarmat határa. Fotó: Fenyődi Andrea

Merre tovább? Nem tudjuk. Egy biztos, egyelőre kitartunk, reménykedünk, hiszen mást nem tehetünk.

Szerző: Tóth Dia (Farmer Lánya), agrotrend.hu

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.