Mi lesz a vége a ketreces állattartás vitának?

Igazi állóvízbe dobott kőként kavarta fel a kedélyeket, amikor nemrégiben a Tesco és a Spar hivatalosan is bejelentette, hogy 2025-től nemcsak Magyarországon, de az egész közép-európai térségben kizárólag szabad, ökológiai, mélyalmos, biotermelésből és -tartásból származó tojásokat árul majd. Az idehaza és más szomszédos országokban döntően előállított ketreces tojást tehát éppen két nagy szereplő tiltaná ki a polcairól, és bár nem jogi szabályozásról van szó, a piacot nagyban befolyásoló döntés lehet mindez – ha valóban lesz belőle valami – írja a storeinsider.hu.

fotó: pxhere.com

A tojáságazatnak nem jött igazán jókor a bejelentés. A nagyüzemi tojástermelés a tavalyi, csaknem 11 százalékos bővülése után idén az első fél évben éves összevetésben mintegy 9 százalékkal csökkent, így az idén várhatóan 1-1,2 milliárd tojást állítanak elő Magyarországon a tavalyi 1,24 milliárd után.

Az összességében sikeresnek és adaptívnak mondható magyar baromfiágazaton belül talán a tojástermelés az a terület, amely a leginkább nehézségekkel küzd.

Ennek több oka is van, főleg a jelentős mértékű és olcsó import okozta nyomás, az, hogy az áruházláncok és a fogyasztók is nagyon nehezen fogadják el az áremelést (lásd keretes írásunkat), és az is, hogy állatjóléti és táplálkozástani okokból 5-10 évente érdemi szemléletváltás csinál hol hőst, hol pedig bűnbakot a tojáságazatból. Többnyire inkább az utóbbit.

Még ki sem heverték az előzőt

Emlékezetes, hogy 2012-ben az Európai Unió vonatkozó jogszabálya a ketreces tyúktartásban a korábbiaknál nagyobb ketreceket tett kötelezővé. Az átállás akkor Magyarországon 14-16 milliárd forintba, uniós szinten pedig 2,1-2,3 milliárd euróba került. Az ágazat nagyobb szereplői kénytelenek voltak kifizetni ezt az összeget, a kisebbek közül pedig néhányan már akkor feladták a tevékenységüket.

A ketreces tartás azóta is folyamatos kritika tárgya, és bár uniós szintű betiltásáról hivatalosan még nincs szó, a kereskedelem most bejelentett szándékai is alaposan felkavarhatják a piacot.

Persze biztosan más az állat komfortérzete egy zárt, de higiénikus helyen, mint ha szabadon szaladgálhat, de az intenzív termelésben előállított és a mélyalmos vagy a szabad tartásos tojás között biológiai értékben nincs különbség, tápanyagtartalmát tekintve tehát ugyanarról a termékről beszélhetünk.

Ráadásul amiatt, hogy a ketreces tartás higiénikusabb, 2-3 százalékkal kisebb ebben a technológiában az elhullás mértéke. A mélyalmos tartásra való átállással ráadásul a mainál négyszer-ötször nagyobb felületen kellene tartani a csirkéket, szabad tartásos technológiában pedig még ennél is nagyobb területre lenne szükség.

Márpedig a terület szűkös jószág, a hazai jogszabályok szigorúan szabályozzák a földvásárlást, és egy-egy hektár ára a leggyengébb földek esetében is egymillió forintról indul.

Hajlandóak megfizetni?

Kérdés persze, hogy hogyan változik a fogyasztói igény. „Ha az állatjóléti szempontok miatt a vásárlók úgy vélekednek, hogy számukra a tartás körülményei a legfontosabbak, és ezt elismerik a vásárláskor is, vagyis hajlandóak többet fizetni adott esetben a tojásért, akkor az ágazat is át fog állni a ketrecestől eltérő tartási módokra” – mondta lapunknak Pákozdi Gergely tojástermelő, a Pák-To Kft. üzemvezetője.

Hozzátette: ha azonban a fogyasztók továbbra is az olcsóbb tojást hajlandóak csak megfizetni, akkor félő, hogy a kereskedelem újra a ketreces tojást fogja keresni, amelyre – a technológiaváltás után – már csak külföldön akadhat. A termelők tehát attól félnek, hogy a méregdrága átállás után a drágább tojásokat nem veszik majd meg a vevők, és a megoldást a kereskedelem az olcsó importban találja meg.

Mert az alternatív tartás önmagában hatékonytalanabb termelést jelent, az átállás pedig még pluszköltséggel is járna, így a tojás drágulása borítékolható, ha a kereskedelem tartja magát az ígéretéhez. Az itt-ott bedobott 80-100 forintos tojás rémképét Pákozdi Gergely nem is tartja túlzásnak, a termelő szerint a 30-40 százalékos áremelkedés a minimum, amit egy ilyen lépés után el kellene fogadni.

Újratárgyalnák az egészet

Márpedig az átállás szinte a teljes ágazatot érintené, a hazai tojástermelés döntő része, több mint 80 százaléka ketreces tartásból származik – mondta el lapunknak Csorbai Attila. A Baromfi Terméktanács (BTT) elnöke lapunknak kifejtette: ezzel együtt is úgy véli, hogy minden tartási módnak van létjogosultsága, és „nem is kívánjuk megmondani a kereskedelemnek, hogy milyen tojást ne áruljon.

Sőt, azt szeretnénk, hogy egyik tartási módozatot se tiltsa.” Az elnök szerint a bejelentés mögött inkább csak vélt fogyasztói igények vannak, semmint valósak. Ráadásul a ketreces tartás esetében nemcsak a higiéniai, hanem bizonyos állatjóléti szempontok paradox módon jobban érvényesülnek, hiszen például a csipkedés és az elhullás alacsonyabb szintű, mint a mélyalmos vagy szabad tartásos formák esetében.

A ketreces tartásnak éppen a hatékonyságából fakadóan ráadásul más, nem csupán gazdasági előnyei is vannak – vélekedett lapunknak Szép Imre. A Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének (Tojásszövetség) elnöke elmondta: a ketreces tartási mód egy kilogramm tojás előállításához kevesebb vizet és takarmányt követel és eközben kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, összességében a környezetterhelése kisebb, mint az alternatív módozatoké.

Ezen túl a tojás felülete is tisztább, és bár a fertőzésveszélyt a mélyalmos és a szabad tartásos technológiák esetében is megnyugtatóan lehet kezelni, a ketrecesnél ez kisebb kihívást és költségszintet jelent.

Szép Imre szerint tehát mind a fenntarthatósági, mind a gazdaságossági szempontok amellett szólnak, hogy a többféle tartási mód között a ketreces tartásnak is helye van. Ennek érdekében a tojáságazati szereplők egyeztetéseket kezdeményeznek a kereskedelem képviselőivel a kérdésről, és tájékoztató kampányt is indítanak, amelyben felhívják a figyelmet a szakmai részletekre.

Szeretjük, de nem esszük

A magyarok ma lényegesen kevesebb tojást fogyasztanak átlagosan, mint amennyit évtizedekkel ezelőtt vásároltak. Míg a nyolcvanas években még évente 300 tojást ettek a magyarok fejenként – és ebben feltehetőleg nem is volt benne az akkor még elterjedt „háztájiban” saját részre megtermelt mennyiség –, ma már csak 238 darab az évi fejadag.

Ebben ráadásul már az iparilag feldolgozott tojás, például a majonéz, az édesipari termékek sora is benne van, vagyis meglehetősen kevés a hazai fogyasztás. Hogy ennek mi az oka, az kérdéses, de biztosan szerepet játszik benne a kilencvenes évek koleszterinellenes kampánya.

A részben megalapozott orvosi eredmények ugyanakkor – azóta kiderült – igazságtalanul kárhoztatták éppen a tojást, amelyet ma a dietetikusok pedig életkortól függetlenül ajánljanak jótékony biológiai összetétele és kedvező zsírtartalma miatt.

A meglehetősen gyenge szintű hazai tojásfogyasztás évente két időszakban biztosan felélénkül. Az egyik a hagyományos húsvét, amikor színesre festik a tojásokat, a másik pedig a karácsony, amikor az ünnepi sütés-főzéshez napok alatt egyhavi fejadagot is elhasználnak a családok.

A tojás tradicionális jellege azon is tetten érhető, ahogy a közvélemény az árváltozásaira reagál. Dacára annak, hogy a statisztika szerint a havi fejadag mindössze 20 darab, ez pedig hetente alig négy-öt tojást jelent – az ipari alapanyaggal együtt –, a tojás drágulása ma is nagy felháborodást kelt a termék népélelmezési jellege és nagy hagyományai miatt.

Fogyasztás és termelés Magyarországon

Éves tojásfogyasztás országosan: kb. 2,3 milliárd
Éves tojásfogyasztás fejenként: 238 db
Nagyüzemi termelés aránya: 52%
Háztáji termelés aránya: 26%
Import aránya: 22%

agrotrend.hu / storeinsider.hu