2022.05.24., kedd , Eszter, Eliza

Hírek

2022. január 22. szombat • 08:03

Óriási, soha vissza nem térő lehetőséget kaptunk!

Évértékelő interjúban beszélgetett Mátrai Zoltán az Agrotrend Csoport ügyvezetője Győrffy Balázzsal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével.

- Elnök Úr, a 2020-as évértékelőt azzal fejeztük be, hogy mozgalmas évet zártunk, melyben kevésbé pozitív dolgok is történtek. Nagyon büszkék nem voltunk arra az évre… Hogy alakult meglátása szerint a 2021-es év a 2020-ashoz képest?

- Sajnos a koronavírus még mindig itt van velünk, s az agrárgazdaság egyes ágazataira ez bizony erősen rányomja a bélyegét. A lehetőségekhez képest az ágazati szereplők és a kormányzat jól kezelte a helyzetet, ezt jól mutatják a foglalkoztatási adatok, a GDP alakulása. Nagy összességben talán nem történt tragédia, de nyilván ez nem jelenti azt, hogy egy-egy gazdaság, egy-egy vállalkozás szintjén ne okozott volna akár megoldhatatlan problémát a 2021-es esztendő kihíváshalmaza. Aszály, csapadék, fagy… Volt minden, amivel meg kellett küzdenünk. Átlagos évet zárhattunk, amit megbolydítottak a magas takarmányköltségek, a magas input anyagköltségek, az állatbetegségek, a madárinfluenza, amely a közelmúltban ütötte fel újra a fejét. Ezek a problémák eltérő módon hatottak egy-egy ágazatra. A szántóföldi növénytermesztő örül a magas takarmányáraknak, míg az állattenyésztő kevésbé. Mint szántóföldi növénytermesztő nyilvánvalóan azt szeretem, ha a bevételek emelkednek, ugyanakkor az árak ilyen drasztikus emelkedése azért aggodalommal tölt el, mert előfordulhat, hogy egy iszonyatos emelkedés után egy erőteljes visszaesés következik be. A mostani takarmány és gabonaárak mellett az input anyagok hellyel-közzel kigazdálkodhatók, de egy gabonaáresés után nem tudom, hogy az input anyagok ára mennyire fog visszaesni. Ebben mindig benne van az a rizikó, hogy aki most nagyon jól jár, az sem feltétlenül jön ki jól ebből közép- és hosszú távon.

- Az input árak emelkedése jól nyomon követhető, a növénytermesztők bevételei szépen alakultak. Mennyire kellene, hogy kövesse a végfelhasználónál az élelmiszer áremelkedés ezeket a pozíciókat? Mindig kérdés, hogy hogy alakul a kenyérár, zöldség-gyümölcs árak a boltokban. Ilyen árak mellett biztosan nem lesznek tarthatók ezek a végfelhasználói árak.

- Nem lesznek tarthatók, ez a piaci logikából következik. A mostani termelési költség mellett zöldség-gyümölcsben, hústermékekben a termelők és a feldolgozók finanszírozzák az alacsony élelmiszerárakat. Lehet azon vitatkozni, hogy mi alacsony és mi nem, de azt látni kell, hogy ezek az árszintek nem a gazdaság normál működéséből fakadnak. A kiskereskedelmi hálózatok nem szívesen fogadják be az áremelési szándékokat, amelyek egyébként teljesen alátámasztottak. Akár a termelők, akár a feldolgozók részéről ez óriási probléma és nagy kihívás. A sertéshús tipikus példája annak, hogyan lehet egy piacon egyszerre jelen az árcsökkenés és a kereslet visszaesése. Az árak bezuhantak azzal, hogy a németek nem vihetnek húst Kínába, a bezuhant árak mellé lett egy iszonyatos kínálat is, ami azt eredményezte, hogy már a kocákat is levágják azért, hogy ne legyen további malac. Tehát próbálják egyensúlyba hozni a piacot, de ez olyan rapszodikus és olyan kilátástalan helyzetbe hoz termelőket, amitől félő, hogy nagyon sokan abba fogják hagyni. Sajnos nem a sertéságazat az egyetlen ilyen piac… Nagy kihívás előtt áll az agrárágazat és alapvetően az egyik megoldási pálya, hogy valóban a jogos termelési költségeiket szeretnék viszont látni az értékesítési árakban.

- Tavaly ilyenkor 75.000 forintért vehettük a műtrágya tonnáját, most 220-230.000-ért… Ez hozzávetőlegesen háromszorosa árban. Óriási input áremelkedés… A vetőmagok, növényvédőszerek esetében sem csökkent az ár. A rentabilitás nem mindenhol lesz olyan rózsás, mint ahogy azt a gazda tervezi, reméli.

- Igen, búzánál százezer, kukoricánál is kilencvenezer, de ott is hallottunk már százezres igényeket is. Ilyen árak mellett nyilván van, aki ki tudja termelni a magasabb input anyagárakat is, de az én gazdaságomban csak a műtrágyaszükséglet forintban kifejezve majdnem annyi, mint amennyi két évvel ezelőtt a teljes hektárköltség volt. Tehát közel duplázódnak a hektárköltségek, azért ezt valamilyen formában ki kell tudni termelni.

- Meggyőződésem, hogy Magyarországon a zöldség- és gyümölcstermesztés vezető ágazat kellene legyen… Volt is olyan időszaka hazánknak, amikor nagyon fellendülőben volt. Sok konferenciára járok és látom, hogy elég elkeseredettek a termelők többféle gyümölcsfaj és zöldség tekintetében is. A kamarának van egy végfelhasználóknak kampánya. Frutti és Veggi milyen eredményt hoz? Van  valami felpezsdítő hatása a zöldség-gyümölcsfogyasztásra?

- Nyilván nem tudjuk pontosan mérni, hogy ennek a kampánynak a hatására mennyivel több zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt a társadalom, de emelkedés megfigyelhető a program indulása óta.  Ennek hosszú távon van értéke és értelme, hiszen alapvetően nem is a végfelhasználókat, hanem a gyerekeket próbáljuk megcélozni. A tizennégy, illetve most már a tizennyolc év alatti korcsoportról beszélünk. Immár második ciklusos a kampány, s a gyerekek körében kifejezetten ismert és népszerű ez a program. Több mint egyharmada a gyerekeknek ismeri és beazonosítja ezt a programot és igen fontos, hogy a fogyasztókhoz eljussunk. Ez Uniós finanszírozású program, amellyel nem kifejezetten a hazai termékeket tudjuk propagálni, de meggyőződésünk, a többletvásárlás jelentős része - optimális esetben az összes - a magyar mezőgazdaságban keletkezik és ilyen formán tudunk az ágazatban segíteni. Nemcsak a zöldség-gyümölcs, minden más termékpályán igyekszünk olyan kampányokkal, programokkal megjelenni, ami érdemi segítség és a fogyasztókat a magyar termékek irányába tereli. A zöldség-gyümölcs ágazat problémái nagyon mélyen gyökereznek. Alapvetően a strukturálatlanság az egyik óriási probléma. A ma rendelkezésünkre álló értékesítési csatornahálózat nagyon messze van az optimálistól. Szörnyű kimondani, de a magyar gazdálkodók nagyon sok esetben nem tanultak meg együttműködni, az együttműködésből fakadó előnyöket kihasználni… Sokan a mai tíz fillérért feláldozzák a holnapi húsz forintot. Erre sajnos gyakorlati példák vannak és így nagyon nehéz lesz kitörni ebből a mostani helyzetből.

- A Covid-válság egyvalamire biztos felhívta a figyelmet: a rövid ellátási láncok fontosságára. Ezek a rövid ellátási láncok teszik lehetővé azt, hogy a helyben termelt terméket - legyen ez hús, zöldség, gyümölcs, gabonaféle - helyben meg lehessen vásárolni, el lehessen fogyasztani. Talán ez egy kiút arra, hogy a kisebb termelők is részesülhessenek a piacból.

- Igen, ezeket külön kell választani. Van a nagy volumenű élelmiszeripari körülmények között előállított élelmiszerhalmaz, amire óriási szükség van, mert a volument ez jelenti. Az emberek zöme kiskereskedelmi hálózatokban vásárol és fontos, hogy oda magyar élelmiszerek kerüljenek be. Sőt nagyon fontos, hogy ne csak Magyarországon kerüljenek magyar termékek a kiskereskedelmi láncok polcaira! Ez egy fejlesztendő ágazat, mert a megtermelt alapanyagot ez tudja feldolgozva eljuttatni a fogyasztóhoz optimális esetben export formájában is. Vannak réspiacok, amikre hosszú távon lehet számítani, biztos mindig lesz, aki szívesebben vásárol hentestől, kertésztől, az ő általa előállított, megtermelt termékeket. Nyilván ez a kézművesség egyfajta többletköltséget is feltételez, de teljesen más életérzést ad, teljesen más kultúrája van az ilyen jellegű fogyasztásnak. Az a fajta személyes kapcsolat, ami sok helyen eltűnt a termék és az előállítója vonatkozásában, az itt meg tud jelenni és a fogyasztónak egy más típusú minőségbiztosítás jelent, mint mondjuk egy HCCP rendszer. Azt mindenki el tudja dönteni maga, hogy melyikre esküszik. Nyilván ezek a termékek magasabb hozzáadott értéket képviselnek, mert ha nem így lenne, akkor nem lehetne őket drágábban eladni. Ezeket a termékpályákat érdemes erősíteni. Vannak nagyon jó megoldások a házhozszállítás vagy dobozos lerakásos módszerre is. Külföldön hűtött dobozokba, mint egy postaládába beteszik a terméket, megkapja a kódot, beüti és amikor a háziasszony megy haza, a hűtött konténerből kiveszi a terméket, hazaviszi, nem kell személyesen találkozni… Nyilván az infrastruktúrát ehhez ki kell alakítani, de ha ez működhet, akkor ez egy befutható pálya és talán érdemes is ezen gondolkodni. Az biztos, hogy az őstermelői szektor erősödéséhez ez érdemben hozzájárulhatna.

- Az őstermelőktől lépjünk tovább a nagyüzemi előállításra, illetve a kiskereskedelmi láncokra! Az egyik ilyen lánc csatlakozott a kamara azon kezdeményezéséhez, miszerint minél több magyar termék kerüljön a polcokra. Hogyan sikerült rávenni őket, hogy hazai termékekkel foglalkozzanak?

- Volt egy nagy segítségünk: Németországban a Rewe csoport bejelentette, hogy a németországi üzleteiben német sört és húst fog értékesíteni. Mikor szeptember elején ez nyilvánosságra került, mi is megszólítottuk a kiskereskedelmi láncokat, hogy mit szólnának egy hasonló akcióhoz. Először az Aldi, utána a Lidl, de úgy tudom, hogy további kiskereskedelmi láncok is fontolgatják azt, hogy bizonyos termékcsoportokban a kínálatukat magyar előállítású termékekre korlátozzák. Itt már megjelentek a friss húsok, sajtok, tejtermékek és nagyon remélem, hogy ez a kör bővülni fog. Hiszek abban és mi szeretnénk is erősíteni, hogy folyamatosan kövessék egymást az ilyen vállalások, mert egy piaci diszharmónia esetén azért annak van jelentősége, hogy a hazai piac stabil és tudjuk, hogy oda mi fogunk szállítani.

- Talán picit országgyűlési képviselőként is érinti a dolog: év elején voltak a nagy beharangozások a támogatási rendszer óriási mértékű növekedéséről. Azóta rengeteg pályázat kiírásra került, mi gazdálkodók szorgalmasan pályázunk is ezekre a lehetőségekre. Mennyiben változtatja meg a hazai termelők, gazdák, előállítók életét fejlesztési szempontból az a rengeteg pénz, ami befolyik a gazdaságba?

- Aggodalommal tekintek a jövőbe, de ez pozitív aggodalom! Óriási, soha vissza nem térő lehetőséget kaptunk! Talán túlzónak tűnhet ez az állítás, de szerintem nem az. Ha mindent összeszámolunk és mellé tesszük még az önerőt is, akkor azt látjuk, hogy nyolc-tízezer milliárdot is megközelítő beruházás dömping jöhet az előttünk álló néhány esztendőben! Ezzel a magyar agrárgazdaság, a magyar vidék versenyképességét meg tudjuk alapozni, ugyanakkor ez egy brutálisan nagy felelősség. Ha ezt a pénzt nem tudjuk úgy elkölteni, hogy a versenyképességünk klasszisokkal jobb legyen 6 év múlva, mint ma, akkor nincs az a kormány politikai színezettől függetlenül, ami még egyszer ekkora pénzt a magyar vidékre költene. Ez egy akkora lehetőség, amit nem tehetünk meg, hogy nem használunk ki, ezért nagyon bölcsen, nagyon okosan, és valóban hosszú távú versenyképességi szempontokat figyelembe véve kell elkölteni. Olyan programokat kell megvalósítani, amik megalapozzák a versenyképességünket. Azért a rendszerváltás, és különösen az EU-s csatlakozás óta eltelt időben vannak a mi agrárfejlesztéseinknél sikeresebb példák… A lengyelek valahogy jobban tudták strukturálni a költéseiket. Több pénzük is volt, ott mindig magasabb volt a társfinanszírozás, és most ezt a versenyhátrányt nemhogy ledolgoztuk, hanem a javunkra fordítottuk, tehát gazdaság nagysághoz képest nekünk most sokkal nagyobbak a lehetőségeink, de van is mit behozzunk.

- Én azt látom a saját életemben, gazdaságomban, hogy például a kertészeti vagy a precíziós pályázat ténylegesen fejlesztési pályázat. Ezek nem normatív támogatások, hanem fejlesztési pénzek, tehát valamit tenni kell fejében: modern eszközt vásárolni, valamilyen ültetvényt telepíteni, öntöző beruházást…

- Igen, csak kell hozzá az, hogy magunkat is fejlesszük! A legmodernebb technológia akkor ér valamit, ha használjuk is. A magyar gazdatársadalom nyitott arra, hogy fejlesszen, hogy újat építsen be, hogy használja azokat az innovatív megoldásokat, amik egyébként rendelkezésre állnak, és alacsonyabb önköltséggel nagyobb hozamokat lehet elérni.

- A parlamentben milyen volt az ezzel kapcsolatos vélekedés az országgyűlési képviselők között?

- A társfinanszírozás kérdéséről nem kellett parlamentben dönteni, de politikai vita nyilvánvalóan azért zajlott. Az ellenzéki pártok nagy többségének nincs is agrárpolitikusa. Több olyan párt van, akinek a Mezőgazdasági Bizottságban nincs képviselete, de ez egy olyan döntés volt, amit nehéz lett volna agrárpolitikusként támadni vagy kritizálni. Ekkora forrásbőség megjelenése a nagy fejlesztés lehetőségét hordozza magában. Lehetőség itt van, politikai támadás alatt nem állt, hogy fog-e állni, azt nem tudom. A magyar vidéket a mostani kormánypártok erős erőforrásnak gondolják. Bázisnak, amire építeni kell, és hogy jól működjék, ehhez forrásokat is rendelkezésre bocsátott. Nagyon remélem, hogy nem lesz ebből politikai diskurzus, de azért a veszélye fennáll. 

- A 2021-es év még egy érdekességgel indult: átalakult az őstermelői rendszer. Nem volt egyszerű az átállási folyamat, de azt látom, hogy a falugazdászok, a gazdatársaim azért megbirkóztak vele. Hogy látja ezt az Agrárgazdasági Kamara elnökeként?

- Hála Istennek nagyon élénk kapcsolatunk van a termelők jelentős részével. Száztizenegyezer egységes kérelmet adtunk be az idei esztendőben és nyilván a családi gazdaságokkal kapcsolatos ügyeket is intéztük. Nagyságrendileg félmillió személyes tanácsadáson van túl a kamara hálózata, emellett még tartottunk tizenötezer csoportos tájékoztatást. Elég nagy számok, de kellenek ahhoz, hogy a jelentős átszervezéseket úgy tudjuk átvinni a magyar mezőgazdaság mindennapjaiba, hogy azok ne okozzanak fennakadást, hanem valóban az eredeti cél szerint segítsék azokat, akik ebben részt vesznek, és akik egyébként azt reméljük, hogy jobb jövedelmű pozícióba kerülnek az intézkedések hatására.

- Jelentős változás volt! Az adózási rendszer egyszerűsödött és kedvezőbbé vált gazdatársaink számára.

- Sokat dolgoztunk ezen, nagyon sokat vitatkoztunk. Volt, hogy a jónak tűnő megoldás Uniós jogba ütközött, volt olyan kollegám, aki már belecsapott volna a PM tenyerébe, de mondtam, hogy nem, ennél még lesz jobb is, úgyhogy én még ütöttem-vertem egy kicsit a csapatot, de azt gondolom, hogy megérte. Személyes sikerként is élem meg, hiszen ennek a kidolgozásában, kimunkálásában tevőlegesen részt vettem. Nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy ez az adózási rendszer így alakuljon.

- Másik nagy témakör az osztatlan közös tulajdonok megszüntetése. Ez sem egyszerű folyamat. Van ezzel kapcsolatban már visszacsatolásuk?

 - Igen, és az történik, amit vártam. Nem robbanásszerű lesz az átalakulás, hanem ahogy az emberek belefutnak a problémába, nézzük meg, úgy kezdik el szépen kikalapálni egyenesre ezt a dolgot. Nagyon jó jogszabálynak gondolom és komoly adósságát törleszti a politika vele a magyar vidék irányába, hiszen az osztatlan közös egy a világ más tájain elképzelhetetlen őrülethalmazt generált itt és nagyon sok esetben a versenyképességünket mérhető módon rontotta. Az év első tíz hónapjában ötvenhatezer adásvételi szerződést kellett véleményezni a megyei elnökségeknek, ez jól mutatja, hogy a földpiac Magyarországon működik, tehát előbb-utóbb ezek az osztatlan közös körüli mizériák tisztulni fognak. Fontos, hogy a jogszabály maradjon és kiszámíthatóan lehessen ilyen megoldásokat alkalmazni, akkor ki fog ez egyenesedni.  

- Ezzel összefügg a generációváltás, illetve az örökség problémája, mert amíg az nincs megoldva, addig újra fog termelődni ez az osztatlan közösség, mert a családon belül osztódik. Az sem mindegy, hogy milyen módon fog osztódni. Lehet-e például 1 hektárnál kisebb területet örökölni valakinek, mert nekem van olyan társam egy osztatlan közösben, ahol 200 nm-e van…

- Ennél vannak extrémebb példák is. Egyszer láttam egy olyat, ahol, ha jól tudom, talán 1 nm volt külterületi ingatlan vonatkozásában a neki jutó rész. Ennyire kicsit területet külterületen senki nem gondolhatja komolyan, hogy mezőgazdaságilag értelmesen lehet használni. Ilyen nincs. Ezeket fel kell számolni, ezek irányába lépni kell. Magyarországon fellelhető osztatlan közösnek több mint a fele nem a rendszerváltáskor keletkezett, hanem azután, örökléssel. Szabdalódott folyamatosan a birtok és ennek azért a kézzelfogható következményeit érezzük. Aki gyakorló gazdálkodó, az nagyon jól tudja, hogy ezek őrült nehéz szituációkat okoznak. Egy jogszerű földhasználatot produkálni komoly kihívás egy ilyen területen.

- Az agráröröklés témaköre hol tart jelenleg?

- Fontos, hogy ez a gazdaság átadás nem lesz kötelező, a most meglévő lehetőségek mellé épül be. Ez megadja a lehetőséget, hogy úgy lehessen átadni a gazdaságot a következő generációnak, hogy az jogokkal, kötelezettségekkel, hatósági engedélyekkel, hitelekkel, pályázatokkal együtt kerül át valakinek a tulajdonába, használatába. És itt egy olyan megoldás jön be, ami eddig nem volt Magyarországon, ez a visszterhes átadás lehetősége. Ez különösen ott lesz érdekes, ahol nem egy örökös van, hanem van három gyermek és a közülük az egyik viszi tovább. A családi gazdaság vezetője úgy gondolja, hogy a gazdaságnak úgy van értéke, értelme, ha az egyben marad, viszont a másik 2 gyermekét sem akarja kisemmizni, ezért úgy adja át a gazdaságot továbbvivőnek, hogy a másik két gyereknek is meg legyen a jussa, az öröksége. Ezek azért új lehetőségeket adnak: lesz mód ingyenes átadásra is, át lehet adni pénzért, életjáradékért, tartási kötelezettségért. Fontos, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek is gazdálkodók! Igazi trauma azon túl, hogy egy családtagot elvesztünk, az egzisztenciális biztonságot is garantálni kellene. Gazdaságátadás kapcsán akkor jönnek elő a komoly technikai problémák, ha az összes bankszámla az elhunyt nevén volt, nem lehet hozzáférni a pénzhez, nem lehet munkabért fizetni, számlákat kifizetni. Egy komoly, nagy gazdaságot is képes a földbe állítani, ha ez nincs megfelelően előkészítve és ez nyilván annak a felelőssége, aki a családi gazdaságot viszi, vezeti, hogy mennyire tart mindent egy kézben, mert ez egy komoly kockázat is. Ezzel ösztönözni akarjuk azt, hogy lehetőleg életükben rendelkezzenek erről és miután átadta a gazdaságot reméljük, hogy még nagyon sokáig tudja költeni az örökösök pénzét. De attól még a következő generáció megkapja a lehetőséget arra, hogy ő boldoguljon és azt látjuk, hogy a komoly beruházások, a hosszú távra tervezés, az nyilvánvalóan egy fiatal generáció számára sokkal izgalmasabb, mint egy idősebb korosztály számára.

- Kicsit evezzünk nemzetközi vizekre… Brüsszelben is jártak tüntetni…

- Elég érdekes tüntetés volt, ilyenen még nem voltam. Ötvenen voltunk, mert csak ennyien lehettünk.

- Mi volt ott a téma?

- A közös agrárpolitika kapcsán elég sok vihart kavartak azok az előterjesztések, amikkel találkoztunk. Az a Green Deal nevű szörnyűség, aminek a neve is felháborító, mert a Green Deal zöld megállapodást jelent, de én nem ismerek olyan gazdát, akivel megállapodott volna bárki, még a gazdaszervezetet sem az Európai Unió Bizottság részéről. Tehát ezt ne hívjuk Green Deal-nek, mert ez egy zöld diktátum, nem egy megállapodás! Ez egy politikai anyag, nem gazdaságpolitikai, nem szakmai kérdés. Én azt látom, hogy itt alapvetően a mezőgazdaságban élőknek a mindennapjait feláldozzák a saját politikai érvényesülésük érdekében és ebben a Timmermans vezette bagázsnak óriási a felelőssége. Olyan jól hangzó, az agrártermeléstől, a természet működési logikájától távol lévő, azt nem értő emberek számára politizálnak, mondanak nagy zöld, vagy legalábbis annak tűnő dolgokat, hogy ezzel ők természetvédő, természetkedvelő, felelősséget vállaló személyeknek tűnjenek fel, hogy utána a politikai hasznot bezsebeljék. Egyébként nem tudunk olyan tanulmányról, amelyik azt mondta volna, hogy ezek a célok, amelyeket ők kitűztek, ezen eszközökkel elérhetők lennének. Mondanak nagy lózungokat, ami a nagy többség számára kedves, hiszen a lakosság nagyobb része városokban él, persze, használjunk feleannyi növényvédőszert, de hogy ez mit jelent a mindennapokban, mit jelent az ő élelmezése, élelmiszerbiztonsága szempontjából, azt nem tudja felmérni. Nem is biztos, hogy fel kell mérje… A társadalom más rétegeinek sem kell, hogy értsék az agrárium működési logikáját, csak olyan szinten szólnak bele a napjainkba, amik a versenyképességünket, sőt a létezésünket veszélyezteti. Hiszen ezekkel a szabályokkal, amit bevezetnek azt fogjuk elérni, hogy Európa, amelyik a világ egyik vezető élelmiszer exportőre, nettó importőr lesz olyan termékekből, mint hús és gabona. Ennek döbbenetes következményei vannak és ez pont szembe megy azzal, amit itt a Covid idején megtapasztaltunk és amire felhívta ez a világjárvány a figyelmet: az élelmiszerbiztonság, a lakosság élelmiszerrel való ellátása, az egy stratégiai kérdés. Addig, amíg minden van a boltok polcain, ez egy teljesen természetes dolog, ez olyan, mint a levegő, akkor szokott hiányozni, amikor nincs. Óriási kockázat, s én ezért haragszom erre a baloldali liberális zöld vonalra, mert felelőtlenül politizálnak, 2050-re meg 2030-ra tűznek ki célokat. Elnézést! Hol lesz a Timmermans 2050-ben? Ki fogja rajta számonkérni, hogy amilyen programokat most meghirdettek, annak mi lett az eredménye? Senki! Ő nem is gondolja ezt komolyan meggyőződéssel, ő egész egyszerűen politikusként szavazatot optimalizál.

- Volt valami visszhangja az ottani tüntetéseteknek? Szalmabálák között szónokoltatok…

- A Copa & Cogeca szervezte ezt a rendezvényt, aminek mi is tagjai vagyunk. 50 gazda vehetett részt ezen az eseményen. Nyilván nem gazdák mennek, hanem gazdaszervezeti vezetők egy ilyen tüntetésre. Magyarországról Jakab Istvánnal ketten voltunk kint, én megkaptam azt a lehetőséget, hogy a pótkocsiról beszéljek is a „tömeghez”. A bizottság javaslataival szemben több európai parlamenti képviselő is felszólalt egyébként. Az EP hozzánk hasonlóan gondolkodó tagjai közül többen kijöttek a tüntetésre és elmondták, hogy támogatják az álláspontunkat. Most ott tartunk, hogy rövidesen be fogjuk nyújtani Brüsszel felé a stratégiai tervet. A Zöld Megállapodás nem egy jogszabály, hanem egy stratégia, s az abban foglalt célok elérését szeretnék viszont látni a stratégiai tervben. A politikai zsarolás lehetőségét teremti meg és magának az Unió működésének egy nagyon fontos kritikája, hogy el nem fogadott döntést követelnek meg tagállamoktól a senki által meg nem választott bürokraták. Nem tudom, hogy ebbe az irányba mennyit mehet még, de egyre szörnyűbb képet kapunk arról, hogy mit gondolnak az Európai Bizottságon belül az európai vidékről. Adják a lovat az olyan extrém állatvédők alá, akik hajlamosak arra, hogy kiszabadítják a szarvasmarhákat a gazdák fogságából - Németországban történt ez. És utána mi történik? Az a szörnyű, hogy ezek az emberek valószínűleg azt gondolják, hogy ezzel ők segítenek ezeknek a jószágoknak. Ez jól mutatja a tudatlanságukat, de jól mutatja az elszántságukat is és róluk beszélek, amikor azt mondom, hogy nekik politizál a bizottság, amikor vidékpolitikát csinál, de nem a vidéken élőknek.

- Ha már nemzetközi témánál tartunk, még egy érdekesség: 2022-ben egy Gazdálkodók Világszervezete esemény lesz Magyarországon. Mit kell erről tudni röviden?

- A VFO, a Világ Farmer Szövetsége nagyon komoly szervezet, s két évvel ezelőtt tudtunk teljesjogú tagjaivá válni. Nemrég megkaptuk azt a lehetőséget, hogy mi tartsuk ennek a szervezetnek az éves nagy közgyűlését. Ez valamikor a nyári időszakban lesz, június elejére tervezzük. Azért ez azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen háromszázötven agrárpolitikus, gazdálkodó fog Magyarországra érkezni a világ minden pontjáról. Komoly szervezési feladat, ugyanakkor komoly bemutatkozási lehetőség is a magyar agrárgazdaság szereplői számára. Egy jó ország image is lehet ebből, ha ők úgy mennek haza, hogy Magyarországon minden rendben van és itt olyat láttak, ami nekik tetszett. Igyekszünk ennek a felkérésnek jól megfelelni. A képességünk megvan hozzá, most próbáljuk összerakni az anyagi lábát is, mert azért ez nem egy kis volumenű rendezvény. Egy hétig háromszázötven embert szállásolni, étkeztetni, a különböző szakmai konferenciákat, kiscsoportos megbeszéléseket szervezés oldaláról lehetővé tenni, és azt se felejtsük el, hogy tisztújítás lesz, tehát egy komoly szavazás is kapcsolódik majd ehhez a programhoz. Nyilván annak a hátterét is biztosítanunk kell.

- Magyarországra visszatérve még egy érdekes folyamat: több kamarai vezető, a MAGOSZ elnöke kiálltak amellett, hogy a hús, hús, a tej, tej! Vagyis, hogy az elnevezésben is legyen valami rend végre…

- Nincs bajom azzal, hogyha valaki vegán, ha valaki a tejnek bármilyen összetevőjére érzékeny és azt mondja, hogy ő növényi alapú tejhelyettesítőt szeretne venni. Ha ezt tudatosan teszi, az teljesen normális. Ez is egy mezőgazdasági pálya, ez is egy élelmiszeripari tevékenység, ezt nem kell gyűlölni vagy elutálni. Brüsszellel vitában vagyunk, mert ők nem akarják ezt Uniós szinten szabályozni, nemzeti hatáskörbe utalják, ami már nyilván teljesen más szabályozást fog eredményezni. Ha valaki bemegy a boltba és azt látja, hogy egy termékre rá van írva az, hogy sajt, akkor ő mire gondol? Nyilván tejből készült élelmiszert vizionál, ami nagyon sok esetben nem látott soha állatot, se tejet, se kecskét, se juhot. Ezeket a fogyasztókat ne tévesszük meg! Amikor valaki kolbászt vásárol és abban nincs hús, azt ne hívjuk kolbásznak! A növényi alapanyagokból készült fehér folyadékot ne hívjuk tejnek! Hívjuk valami másnak! Nyugodtan marketingeljék be azt a terméket, de ez a fogyasztók megtévesztése és nyilvánvalóan ez piactorzító hatással bír. Ez probléma. Bár nem tudom, hogy mennyire leszünk sikeresek ebben a kérdéskörben, én most egy kicsit aggódva figyelem a németországi eseményeket. Az európai vidék számára nem tudom milyen üzenetet hordoz - vagyis én tudom, hogy nekem milyet hordoz, mindenki lefordítja magának -, hogy egy török származású zöldpárti vegán szociálpedagógus lett Németország agrárminisztere, aki előtte soha nem foglalkozott agrár kérdésekkel. Mindenki gondoljon valamit!

- Vége felé közeledve pár szót beszéljünk még a jégelhárító rendszerről! Mennyire látja sikeresnek, hogy Európában gyakorlatilag egyedülállóként hazánkat lefedi a jégelhárító rendszer?

- Van egy százhatvankilenc napos védekezési időszak, amiből kilencvenkét napon működtek a generátorok az idei esztendőben. Április 15-től szeptember 30-ig védekezünk, a fennmaradó időszakban pedig a karbantartás, felkészülés zajlik. Ilyen rendszer Európában nem működik, ami az ország teljes területét védené. Ez egy nagyon nehéz téma, hiszen a mi lett volna, ha típusú kérdésre kellene egzakt választ adni, ami nyilván lehetetlen. A statisztikát tudjuk segítségül hívni. A 2021-es esztendő egészen extrém időjárási körülményeket hozó év volt. Három olyan időjárási anomália is volt, ami döbbenetes számokat produkált, volt olyan, hogy kétszázezer villámot regisztráltunk egy nap alatt. Egy nap alatt többet, mint az év azt megelőző időszakában összesen, majd utána nem sokkal később újra jött egy jelentős front és ott is döntöttük a rekordokat. Ennyi szupercella még soha nem volt Magyarország felett, mint az idei védekezési időszakban. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy feleakkora területen keletkezett jégkár Magyarországon, mint a védekezés előtti utolsó három év átlagában. Ez jól mutatja, hogy ilyen extrém időjárási körülmények közepette is láthatóan csökkent a jégkárral érintett területeknek a volumene. Már csak azért is, mert jégkár nemcsak idén volt, hanem jövőre is lesz. Olyan megoldást nem tudunk alkalmazni – már csak azért sem, mert nem létezik -, amelyik teljesen megszüntetné a jégkárt. Ugyanakkor az a számítás, hogy ez egy több tízmilliárdos termési értéket megóvó beruházás, ez tényszerű és a statisztikai számok eléggé egyértelműen alá is támasztják ezt.

- A Magyarok Kenyere Program gyakorlatilag egy egész évet átfogó eseménysorozat. Indul a búzaszenteléssel, zárul az őrléssel, összeöntéssel, aztán a liszt és a termékek kiosztásával. A Magyarok Kenyere Program társadalmi szerepvállalás minden résztvevőtől, aki abban részt vesz. S, ha már a társadalmi szerepvállalást említem, örömmel tölt el, hogy 2022-től Az Év Agrárembere Díjunk védnökeként is aposztrofálhatjuk Győrffy Balázst...

- Az idei esztendőben nagyságrendileg nyolcezer gazdálkodó vett részt a Magyarok Kenyere programban. Fontos megemlíteni, hogy ez egy Kárpát-medencei program alapvetően, de a diaszpórából is egyre többen tudnak azonosulni a kitűzött célokkal. Komoly szervezési feladat nyolcezer gazda felajánlását logisztikával mozgatni a jótékony cél érdekében, azon szervezetekhez eljuttatni, akik aztán a rászorulókhoz ezt megfelelően csoportosítva elviszik. Sok kollegánk és gazda vesz részt ebben, sokuk a teljesen önzetlen segítés céljával. Gabonát, lisztet, tésztát adunk azoknak, akiknek ez valóban a mindennapi kenyeret jelenti, de ez a kenyér nemcsak a testet, hanem a lelket is táplálja.  Összmagyar üggyé vált, amit több oldalról is nagyon dicsérnek. Akik erre rászorulnak, azoknak ez tényleg óriási segítség és ad egyfajta kovászt.

- Mit remél, mit hoz az Agrárgazdasági Kamara életében a 2022-es év?

- Április elején lesz az országgyűlési választás, utána május 20-án a kamarában is tisztújításra kerül sor. Többlépcsős volta miatt valószínűleg júniuson is túl fog lógni, mire az Országos Küldöttgyűlés alakulóülést tud tartani. Nyilván ez meg fogja határozni az év első felét szervezésben, munkában. Van négyszázezer tagunk, nekik meg kell teremteni a lehetőséget, hogy képesek legyenek szavazni, el kell juttatni az információkat hozzájuk. Erre embereket kell felvenni, az informatikát ki kell alakítani, közjegyzőket kell alkalmazni, tehát ez egy olyan feladat, ami szinte napi munkát ad nagyon sok embernek. Azokat a szolgáltatásokat, amiket eddig, azokat továbbra is szeretnénk nyújtani. Egy komoly feladat lesz a közös agrárpolitika változása miatt, hogy a falugazdászokon keresztül szinte minden gazdálkodóhoz el kell, hogy jussunk az év első felében. Velük személyesen kell, hogy konzultáljunk, hogy a gazdaságukat érintő döntéseket képesek legyenek információ birtokában meghozni. Nagy kihívás, s ebben a falugazdász kollegák hozzáállása most is meghatározó lesz, de az elmúlt időszakban nagyon jól vizsgáztak, ilyen szempontból nem vagyok ideges.

- Volt egy rendezvény, amit közösen kezdtünk el, ez a Szántóföldi Napok. Ez 2022-ben is tervben van?

- Igen. Nagyon szeretnénk megcsinálni, hiszen sikertörténetté nőtte ki magát. Az ország legnagyobb ilyen típusú rendezvénye és azt látjuk, hogy a Covid alatt is nagyon komoly érdeklődő létszámot tudtunk vonzani. Én szívből remélem, hogy a 2022-es év már nem a Covidról fog szólni, hanem a Covid utáni gazdasági növekedésről.

agrotrend.hu

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.