2021.09.17., péntek , Zsófia

Hírek

2021. március 30. kedd • 13:31

Széchenyi-díjat kapott a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. kutató professzora dr. Mesterházy Ákos Ferenc

A hagyományokhoz híven ebben az évben is átadták március 15-én a Széchenyi-díjat, a tudományos élet kiemelkedő képviselőinek szánt állami elismerést. Az idei évben a díj személyes átadása a járványügyi korlátozások miatt sajnos elmaradt, de a korlátozások feloldása után a díjak eljutnak jogos tulajdonosaikhoz.

A díjazottak névsorát viszont a Magyar Közlöny 2021. március 15-én nyilvánosságra hozta, s köztük megtalálható dr. Mesterházy Ákos Ferenc agrármérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. kutató professzora a korábban már elnyert Akadémiai díj (1992), MTA Arany János kuratóriumi díj (2001), Darányi Ignác szakkuratóriumi díj (2001) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2005), Baross László emlékérem (2009), Fleischmann Rudolf-díj (2012), Gábor Dénes- életműdíj (2015) birtokosa. Professzor úr fő kutatási területe a gabonafélék, főként a búza és a kukorica rezisztencia nemesítése a toxin termelő gombákkal szemben, az élelmiszerbiztonsági toxikológiai kutatás, illetve a növényvédelmi technológiák alkalmazása a toxintermelő gombákkal szemben. Kutatásairól, életéről, jövőbeni terveiről és céljairól kérdeztük dr. Mesterházy Ákost.

- Szeretném, ha pár mondatban bemutatkozna. Milyen iskolákban folytatta tanulmányait, illetve milyen munkahelyeken dolgozott?

- Németországban születtem 1945-ben még a háború alatt. 1949-ben Keszthelyre költöztünk a családommal, mert édesapám itt lett evangélikus lelkész. Tanulmányaimat is itt Keszthelyen kezdtem el, és az egyetemi rangú Agrártudományi Főiskolán szereztem diplomát 1967-ben. A diploma megszerzését követően Németországban dolgoztam 1 évig, ahol burgonya kutatással foglalkoztam, s ebből a témából írtam meg a doktori értekezésemet 1971-ben, de ezt már itthon Magyarországon. 1970 – ben az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetben kezdtem dolgozni és talán nem véletlen, de ekkor volt az első nagy fuzárium járvány Magyarországon. Mindig is kutató akartam lenni és a járvány eldöntötte a kutatás irányát. 1972-től a szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetben folytattam pályafutásomat, ahová Barabás Zoltán akadémikus hívott és itt találkoztam Lelley János professzor úrral, aki a búzanemesítő programot vezette Kiszomboron és ő figyelt fel először 1965-1966-ban egy kisebb fuzárium járványra, és annak jelentőségére. A vele való beszélgetések megerősítettek engem ebben az elhatározásban, hiszen ő egy nagyon komoly tudással bíró ember volt és sokat lehetett tőle tanulni. Bár azóta számtalanszor átszervezték, de ma is ugyanannál az íróasztalnál dolgozok, ahol 1972-ben kezdtem.

- Kinek vagy minek a hatására választotta ezt a szép, de cseppet sem könnyű szakterületet?

- Ez egy nagyon jó kérdés és nagyon nehéz rá a válasz is, tulajdonképpen mindig is vonzódtam a kutatáshoz, a gimnáziumot kitüntetéssel végeztem és az egyetemen végig népköztársasági ösztöndíjas voltam. Nagyon sok olyan emberrel kerültem kapcsolatba az egyetemi éveim alatt, illetve a pályafutásom kezdetén, akiktől sokat lehetett tanulni s akik nagyon jó mentoraim voltak. Én pedig élveztem minden percet, amit munkával tölthettem. Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy mindig voltak mellettem olyan emberek, akikre, mint tanítómesterekre fel tudtam nézni, akiktől tudtam tanulni. Édesapámtól kaptam az első igazán fontos tanácsot, hiszen azt mondta, hogy ha érvényesülni akarsz, neked 2-3x kell annyit tanulnod, dolgoznod és tudnod, mint a versenytársaidnak. Ezt elfogadtam és mivel a megfelelő feladatot is megtaláltam, nem okozott problémát a többletmunka, ez vált természetessé.

- Miért mondta ezt az édesapja?

- Nézze, mi X-sek voltunk. Ez annak idején azt jelentette, hogy sem értelmiséginek, sem munkásnak, sem pedig parasztnak nem kategorizáltak bennünket, inkább osztályellenségnek soroltak be, hiszen édesapám evangélikus lelkész volt. 1963 tavaszán törölték el ezt a rendszert, így, ha nem is könnyen, de felvettek.

- Kikre tekintett fel, mint példaképre?

- Akkoriban Dr. Farkas Gábor volt az egyik legnagyobb szaktekintély a növényélettanban, ő egyszer meglátogatta Dr. Sárvári Istvánt, akinél diákkörös voltam az egyetemen. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem ezen a megbeszélésen. Problémát nekem az jelentett, hogy Dr. Farkas Gábor angolul publikált, de mivel kíváncsi voltam, hogy miről szólnak ezek az írások, elkértem tőle a magyar eredetit. Rám nézett, és azt mondta, nincs magyar eredeti, mi angolul írunk. Így angol tudás híján kiszótáraztam a teljes szöveget meg a továbbiakat is, és leírtam a magyar fordítást. S ezt ugyan így megcsináltam a német publikációkkal is. Csak még néhány név: Dr. Berzsenyi-Janosits László, Dr. Láng Géza, Dr. Klement Zoltán, Dr. Király Zoltán, Dr. Arthur Hooker (USA), Dr. Hans Henniger (NDK) és sokan mások.

- Március 15-én Önnek adományozták a Széchenyi díjat. Ezt a több évtizedes kutatómunkájának az elismeréseként kapta a professzor úr vagy van valamilyen jelentős momentuma ennek a szép pályának?

- Szeretnék köszönetet mondani először feleségemnek, aki végig kitartott mellettem és biztosította a hátteret, amely nélkül ez a munka nem lett volna elvégezhető. Köszönet a munkatársaimnak, akik nélkül ezt a mennyiségű és minőségű kísérleti munkát nem lehetett volna elvégezni. Köszönet az intézet igazgatóimnak, főnökeimnek, és kollégáimnak, akik támogatták a munkát. Így ez a kitüntetés részben az övék is. A kérdésre válaszolva pedig azt hiszem, hogy az elmúlt 50 év kutatási eredményeit mindenképpen figyelembe vették, mivel a kutatási eredményeknek igen nagy gazdasági jelentősége is van.

- Mire gondol pontosan?

- Gondolja el, ha a sertésállományunkat nem tudjuk megfelelő minőségű takarmánnyal ellátni akkor ez mindenképpen problémát fog jelenteni az exportban, de a hazai ellátásban is. A cél mindenféleképpen az, hogy a hazai állattállomány lehetőleg minél alacsonyabb szintű toxin terhelést szenvedjen el. Léteznek az EU-ban erre vonatkozó szabályok, amelyek igaz, csak irányadóak és a tagországok megszabhatnak ennél szigorúbb értékeket is. Magyarországon a toxin határértékek szigorítását nem régen fogadta el a MTA Agrártudományok Osztálya. Jelentős lépés volt ez, hiszen két évvel ezelőtt Észak-Írországban Belfastban a The Word Mycotoxin Forum-on az előadók többsége még mindig a mikotoxin menedzselésről beszélt, ami gyakorlatilag nem a megelőzést jelenti, hanem azt, hogy a tábláról bejövő toxinszennyezett anyagot kezelni kell például toxinkötő anyagokkal, hogy semlegesíteni tudjuk a toxinokat. Bár sokfelé folyik alapkutatás rezisztencia szinten, arról csak mi beszéltünk, hogy mivel az eredmények szerint az elismert fajtákon belül sokszoros ellenállósági és toxinkülönbségek vannak, ezek közül ki lehet választani a jobbakat, így néhány év alatt komoly eredményt lehet elérni. Léteznek olyan fajták, melyek kevésbé érzékenyek a fuzáriumra, s így közegészségügyi és gazdasági szempontból is sokkal csekélyebb mértékű lehet a kár, mint amennyi jelenleg egy sokkal fogékonyabb fajtastruktúra esetén bekövetkezhet a járványnál. Fontos azonban, hogy erről a gazdákat tájékoztatni kell.

- A gombabetegségek közül a fuzárium a legismertebb a magyar gazdák számára, de a világ más részeiről is vannak feljegyzések jelentős fuzárium fertőzésről?

- Igen, valójában az egész világot érinti és nem is újkeletű. A betegség egyébként Kínától a Amerikáig (észak és dél) USA-ig, Norvégiától Dél Afrikáig mindenütt előfordul, ezért mi követjük az ő munkájukat, ahogy ők is a miénket. Volt lehetőségem 1972-ben fél évig az Egyesült Államok 10 tagállamában végiglátogatni a növénykórtani tanszékeket, illetve a növénynemesítő kollégákat. Az Amerikai Egyesült Államokbéli tartózkodásom ideje alatt megtudtam, hogy ott már több járvány perióduson mentek keresztül. Ezekből az első az 1910-s években zajlott, de a kezdeti fellángolás után ez abbamaradt, s mivel az éghajlatot érintő változások már akkor is jelen voltak a járványsorozat véget ért. Azt gondolták, hogy okafogyottá vált a további kutatás. A 40-s évek végén és az 50-s évek elején ismét bekövetkezett egy olyan periódus amikor a fuzárium hatalmas problémákat jelentett. Abban az időben ismét fellángoltak a kutatások, ekkor tájt rengeteg dolgozat született s ezekből az utolsót 1963-ban Schroeder és Christensen írta. De valójában érdemi előrelépés nem történt. A 70-s évek elején hozzáláttunk a saját fuzárium programunkhoz. 1993 után a megváltozott csapadékviszonyok miatt az Egyesült Államokat súlyosabbnál súlyosabb járványok sújtották. A kutatások terén ekkor már nekünk 20 éves tapasztalatunk, illetve előnyünk volt, akkor fordult a kocka, az Amerikai Egyesült Államokból jöttek hozzánk tanulni. Azt gondolom ezért, hogy egy előrelátó kutatáspolitika ezt a munkát folyamatosan fenntartja, mert ha abbahagyja, néhány év múlva újra jönnek a pusztító járványok.

- A Professzor úr egyik szakterülete a rezisztencianemesítés, pontosan mit jelent és milyen folyamatokból áll ez a tevékenység?

- A nemesítés során két féle utat lehet választani. Az egyik sokkal több időt vesz igénybe és ezen az úton mi is végigmentünk, de nem feltétlenül ez a praktikusabb. Ez azt jelenti, hogy választani kell egy igen jó ellenállóságú rezisztenciaforrást, amely esetleg nem annyira termőképes, a minősége is gyenge, több más betegségre is fogékony, a mi esetünkben tavaszi exotikus és nem télálló növényekről van szó, Ebből hosszú évtizedek alatt elő lehet állítani az aránylag jó minőségű és rezisztens őszi búza fajtát. Ha ez nincs meg, elő is lehet állítani, ami nyilván megnyújtja az időtávot. Ez a munka kész, most a fő tevékenység ezek felhasználása a nemesítési programban. Ahol nincsenek jó kutatási feltételek, ott is van járható út. Ez pedig a nemesítési anyag szűrése, amelyet nem feltétlenül fuzárium rezisztenciára terveztek. Ez több száz, vagy akár több ezer anyagot jelenthet évente és azok között nagy valószínűséggel (5-10 %) találunk olyan jó ellenállóságú anyagot, amely már fungicides és agrotechnikai támogatással már biztonságosan termeszthető.

- Mi a véleménye a génmódosításról, illetve a génszerkesztésről? Ezek a területek mennyiben kapcsolódnak a munkájához?

- Nézze, nekünk gyakorlatilag a szükséges rezisztencia és a fajtatulajdonságok jelentős része fajtaszinten rendelkezésre áll. Tehát ezeket a keresztezési programban figyelembe tudjuk venni, mindenféle génmódosítás nélkül tudunk velük dolgozni. A monogénes tulajdonságnál, egy gén határozza meg a rezisztenciát vagy bármi más tulajdonságot a génszerkesztéses dolog elvileg működhet. Mivel idegen géneket nem hozunk be a növénybe, hanem a meglévőkben készül egy mutáció, amely egyébként a természetes populációkban is gyakori, ennek elvileg nem szabadna problémát okoznia. A vita még nem dőlt el. Ehhez viszont előfeltétel, hogy az adott gén nukleotid szekvenciáit ismerni kell. Ma egyetlen Fusarium vagy Aspergillus rezisztencia gén sem ismert, legfeljebb az a kromoszóma szakasz, ahol ez sok más génnel együtt előfordul, vagyis ma ezzel az eljárással semmit sem tudunk kezdeni. Mivel egy növényben 5-15 gén is lehet a rezisztencia hátterében (többnyire gyenge hatásúak), annak az esélye igen kicsi, hogy ennyi génnel dolgozzunk egyszerre. Gyakorlatilag belátható időben ennek az eljárásnak a fuzárium és az aspergillus témában semmiféle jelentősége nincs. A probléma így is megoldható. Ha meg mégis lenne valahol ilyen a jövőben, majd az akkori szakembereknek és döntéshozóknak kell meghozni a megfelelő döntést.

- Milyen célokat tartanak szem előtt a nemesítés során?

- A munkám során sokat foglalkoztam a fuzárium rezisztencia kialakításával, viszont mégsem ez az elsődleges cél a nemesítés során. Hiszen gondoljuk csak el, senki nem fog egy gabona fajtát csak azért termelni mert ellenáll ennek a betegségnek. A termelők nagy többségének a termés mennyisége és minősége a legfontosabb cél, így nekünk olyan fajtákat kell előállítani, amelyek képesek az elvárt mennyiséget elérni. Fontos kritérium még a gazdaságos termeszthetőség, mely például a vegyszerezés mennyiségénél jelentkezhet. Ez viszont azon múlik, hogy erre és a többi betegséggel szemben mennyire ellenállóak. Ez utóbbiakat elég lehet egyszer permetezni, a fogékonyaknál a 2-3 permetezésre is lehet szükség. Észben kell tartani, hogy egy igen hatékony permetezés ára fél tonna búzába kerül. Vagyis egy háromszor védett fajta ugyanannyit ad, mint az egyszer védett, az egy tonna körüli termés árát jelenti ajándékba. Arról nem is beszélve, hogy az egyre szigorodó növényvédőszer politika egyértelműen felértékelte az ellenállóságot. Jó lenne ezt is észrevenni. Fontos továbbá, hogy jól hasznosítsa a kijuttatott tápanyagokat, de természetesen nagyon fontos a toxin termelőgombákkal szembeni rezisztencia is. Nagy figyelmet igényel, hogy ne engedjünk ki fogékony fajtát a köztermesztésbe. Erre azért van nagy szükség, mert a világ összes járványánál látjuk, hogy a magas toxinszint akkor tapasztalható, hogyha a járvány végigsöpör egy egész országban, amelyhez hozzájárulhat a kedvezőtlen időjárás, illetve a nem megfelelő fajták termesztése. Ezért kell törekedni arra, hogy ellenálló növényeket nemesítsünk, amivel sok tízmilliárdos kárt lehet megelőzni.

- Tapasztalható-e összefüggés a növényen megfigyelhető tünetek és a mért toxinszint között?

- Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy voltak olyan ellenálló növények, amelyek nem produkáltak sok tünetet, de a mérések során mégis magas volt bennük a toxinszint. Ezért fontos megállapítanunk, hogy a toxinszint mérése nélkül nem nemesíthetünk alacsony toxintartalomra s csak olyan fajtát szabad kiengedni a szántóföldre, amelynek toxinszintje a mérések során alacsony volt. A vizsgált genotípusoknál egyébként a tünetek és a toxintartalom egyeznek, ezért is beszélünk növénynemesítési feladatról. Az eltérően reagáló növények kiszűrhetőek, de ennek is van genetikai háttere, így ugyanúgy növénynemesítési feladatként jelentkeznek.

- Az önök által nemesített fajták betegség ellenállóképessége hogyan fokozható?

- Ma is van még a szegedi búzafajták közül 5-6 olyan államilag elismert fajta, amelynek nemesítésében volt részem annyiban, hogy a mi vizsgálataink alapján azonosítottuk őket. Ilyen növények más nemesítési programokban is vannak, és ilyenek vannak a köztermesztésben is. Ezek a fajták a közepesen ellenállócsoportba tartoznak. Az említett fajtákat lényegesen kisebb toxin kockázattal lehet termelni. Volt ezen túl három olyan fajta is, amelyeknek én voltam a vezető nemesítője, Természetesen, ha a nagyon ellenálló tavaszi eredetű törzsekkel keresztezünk, vagy a közepesnél fogékonyabbakat nem vonjuk be a keresztezési programba, a maiaknál lényegesen ellenállóbb törzsek és fajták is előállíthatók. Ha ezeket azzal a növényvédelmi technológiával védjük meg amelyet mi kidolgoztunk akkor a növényvédelmi szerek hatását is növelni lehet.

- Milyen technológiára gondol pontosan?

- Első lépésben megvizsgáltuk, hogy az adott növényvédőszer hatóanyaga hogyan terjed a búzában. Röviden, amit rápermetezek a levélre az nem megy fel a kalászba, illetve amit a kalászra juttatunk ki az nem megy le a levélre 1-2 %-on túl. De az is megfigyelhető, hogy ha egyetlen kalászkát 2-3 csepp fungiciddel kezeltünk, akkor a kalásztengelyen a szemben lévő kalászkába már alig jutott hatóanyag úgy 1-2 %, míg a fölötte lévő kalászkába talán 5-10 %, de az alatta lévőbe már szinte semmi. Ez azt jelenti, hogy a legjobb az, ha a kalászt elölről és hátulról kb. 30 fokos szögben a vízszintestől körbe permetezzük. A hagyományos permetezőgépek függőlegesen permeteznek, ebben az esetben a permetlé úgymond „elzúg” a kalász mellett, és nem tapad meg rajta, tehát a kalász még akkor is védtelen marad, amikor a levélzetről már folyik a talajra a permet. Ezt virágzáskor, megelőző jelleggel kell alkalmazni.

- A növényvédelmi technológia fejlesztésén kívül milyen más eszközökkel vagy módszerekkel tudjuk még az esetleges járványok kialakulását megelőzni?

- Az elővetemények figyelmen kívül hagyása nagy gondot okozhat. Erre a legjobb példa talán a búza és a kukorica vetésforgója, hiszen a búzának a kukorica nagyon rossz előveteménye, mert a kukoricaszáron a gomba kitűnően áttelel, kialakulnak a peritéciumok (gombaspóra termelő képződmények) adott esetben telítve lehet mindenféle fuzárium fertőzéssel, melyek meleg és csapadékos virágzáskor súlyos járványt indíthat el fogékony vagy nagyon fogékony fajtán. A munkánk során megtapasztaltuk, hogy ha egy adott fungicidet alkalmazunk a növényvédelem során, akkor az sem elhanyagolható, hogy az a fajta igen fogékony vagy közepesen ellenálló a fuzáriummal szemben. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rezisztencia és a fungicid alkalmazásának a kombinálásával a 20-30-40%-s hatásfok helyett el tudjuk érni az akár 90% feletti toxincsökkentést is. Ez abban az esetben igaz, ha legalább közepesen ellenálló fajtát választunk.

- Meglátása szerint a gazdák odafigyelnek a termelés során arra, hogy ellenálló fajtákat válasszanak?

- Társadalmi beidegződéseket, szokásokatt nagyon nehéz megváltoztatni, pláne úgy, hogy még ma is vannak agrár folyóiratok, ahol megjelenik olyan cikk, hogy nincs rezisztencia különbség a fajták között. Ezért az így informált gazdáknál kizárólag a vetésforgó és a vegyszerezés jelentheti a megoldást. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a nemesítők egy levélrozsda vagy egy szárrozsda tapasztalat alapján úgy gondolták, hogy csak az a rezisztencia, ami totális védelmet ad, azaz immunitásról beszélünk. A fuzáriumnál ez nem lehetséges mert ez egy sok génes tulajdonság. A világon még senki nem állított elő olyan fajtát amelyik 0-s toxint produkálna. Igaz azonban az is, hogy a szórás igen nagy 1.7 és 104mg/kg DON között van kb. hatvanszoros különbség. Ez sokkal hasznosabb, mintha azt mondjuk, hogy nincsen. Ez utóbbinak nincs valóságtartalma.

- Mi az oka, hogy bizonyos években a fuzárium fertőzöttség jelentősebb mértékben okoz gondokat?

- A fogékony fajták esetében a fuzárium fertőzöttség kizárólag az időjáráson, illetve azon múlik, hogy a vegyszerezés a megfelelő módon és időben, valamint a megfelelő szerrel történt-e, ill. az elővetemény rendben volt-e. Azt gondolom, hogy a 2019-s esztendőre nagyon sokan emlékeznek, ezen időszakból vannak olyan becslések, hogy az 5 millió tonna termésből nagyjából 1,5 millió tonna volt erősen határérték felett szennyezett. Ez a probléma az állattenyésztésre is igen komoly hatást gyakorolt. A gazdáknak azt kellene elfogadniuk, hogy mivel a csapadékos időjárás nagyon jelentős kockázatot jelent a fuzárium járványok kialakulásában, illetve az időjárást nem tudjuk befolyásolni ezért rezisztensebb vagy igen jó ellenállóságú fajtákat kellene választaniuk. A csapadékos és meleg időjárás nem csak olyan szempontból veszélyes, hogy elősegíti a betegség terjedését, hanem megakadályozza, illetve megnehezíti a növényvédelmet is, ahogy ez 2019-ben is történt. Nagyon fontos a preventív, megelőző vegyszeres védekezés.

- Beszéltünk idáig a rezisztens búzafajták vetésének előnyeiről a megfelelő vetésforgóról, illetve a növényvédelmi technikáról, mellyel csökkenteni lehet a fertőzöttséget. Milyen problémák merülhetnek fel a tárolás során?

- A tárolásnál is a megelőzésre kell koncentrálnunk, de fontos megállapítanunk, hogy a terménytárolókba beszállított gabona egyetlen esetben sem steril. A szemeknek a felszínén nagyon sok gomba lehet, de ezek nincsenek biológiai kapcsolatban az adott szemmel, csak a helytelen raktározási körülmények következtében jöhet létre a biológiai kapcsolat. A korszerű tárolásnak nagyon fontos jelentősége van abban, hogy ez a biológiai folyamat ne aktiválódjon. A nagyon fertőzött tételeket azonnal fel kell használni, ha lehet, ezek hosszabb tárolásra nem alkalmasak. Erre csak azokat érdemes használni, amelyek toxintartalma határérték alatt van. Ehhez minden pótkocsi toxintartalmát mérni kell. Betárolás előtt a felületi sterilizálás alkalmazása növeli a tárolhatóságot. A tartós minőséget a hűtött tárolás is biztosíthatja. Igen fontos a tárolt gabona megfelelő páratartalom, széndioxid és hőérzékelő szenzorokkal való ellátása, valamint olyan manipulációs képesség, hogy az adott ponton azonnal be lehessen avatkozni, és ne akkor vegyék észre a bajt, ha már kizöldült a garmada. Adott kezelés csökkentheti a toxintartalmat. Azt azonban meg kell említenünk, hogy csak abban az esetben van esélyünk a toxintartalom csökkentésére, ha ez a fertőzés túlnyomórészt felületi jellegű, ha a szemek mélységében fertőződtek, akkor ez már nem működik.

- Az állattenyésztésben eltérnek a toxinhatárétékek a humán fogyasztásban engedélyezetthez képest?

- Igen, teljesen eltérőek az állattenyésztés esetében sokkal lazábbak a határok. Ennek egyik oka részben az állatfajok eltérő toxinérzékenysége, ami toxinonként is különbözhet, másrészt van olyan állatfaj, mint a felnőtt sertés 0.9 mg/kg deoxinivalenolra (DON) tartalmával szemben 10-15 mg/kg-t is elbírhat. Másrészt az állattenyésztés kevesebb figyelmet kap, így olyan takarmányt is velük etetnek fel, amit a bekövetkezett károk miatt nem lenne szabad megengedni. E toxinra az ember igen érzékeny, ezért az EU szabályozás szerint 1.25 mg/kg DON felett már tiltott, a liszt DON tartalma 0.75 mg/kg-nál nem lehet több felnőttek fogyasztására, a bébiételnél ez csak 0.2 mg/kg. Ennek a biztosítására már olyan optikai tisztítóberendezéseket kell alkalmazni a külső réteget koptató gépekkel együtt, amellyel ezt biztosítani lehet. Mivel ez jelentős veszteséggel jár, nem véletlen, hogy ennek az ára sokkal magasabb. A rezisztencia révén itt igen jelentős extraprofitot lehet elérni. A határérték megállapításánál három dolgot vesznek figyelembe: az egyik a szakmai szempont, a következő az, hogy mennyi az a mennyiség, amit egy adott állat egy adott fejlődési stádiumban még nagyobb negatív reakció nélkül elvisel. Az is feltételek közé tartozik, hogy a mezőgazdaság tud-e ilyen minőségű takarmányt előállítani. Van politikai vonatkozás is, ha kizárólag szakmai alapon történik a szabályozás, akkor akár több millió tonna terményt is ki kell vonni a forgalomból. Ezt nyilván senki sem vállalja szívesen. Ezért kell olyan tudásintenzív gabonatermelést fölépíteni, amelyiknél komolyabb károk csak nagyon ritkán fordulnak elő. Ehhez kell megteremteni a rezisztencia, a fungicid használat, elővetemény, agronómia és talajművelés okos egységét, hogy tényleg kontroll alatt tarthassuk a teljes termelési folyamatot. Úgy tudom, hogy az az állat termel igazán magas szinten, amelyik jól érzi magát.

- Mekkora kockázatot jelent, ha az állattenyésztésben alkalmazott takarmányok toxinszintje magasabb, mint a megengedett határérték?

- Ha a humán egészségügyi oldalt nézem, az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a húsnál ez nem jelent problémát. Egyetlen egy olyan dolog van, aminek közegészségügyi vonatkozása is lehet, ez pedig az aflatoxin, ami a tejbe átmehet. Ez Magyarországon a kalászosoknál nem jellemző, előfordulásáról nincs is adatunk, a kukoricánál már volt belőle probléma (2013). Pakisztánban és az egyes trópusi országokban viszont a búza és annak az aflatoxin tartalma már közegészségügyi tényező. Abban az esetben, ha a mi térségünkben is erőteljesebb éghajlat változás következne be és a klíma egyre melegebb lenne, akkor előbb-utóbb ez a probléma nálunk is realitássá válhat, de arról egyelőre nincs szó, hogy esetleg ezt is vizsgálnunk kellene. Néhány előzetes vizsgálat azért nem árt. A kukorica esetében más a helyzet, ugyanis egy 2019-ben megjelent kiadványban, amelyben (az SGS hozzájárult hét éves adatainak nyilvánosságra hozatalához, ezt Párkányi Gábornak ezúton is köszönjük) megállapítottuk, hogy a beküldött kukorica mintáknál gyakorlatilag az aflatoxin már országosan jelen van. Egyelőre, az esetek túlnyomó többségében alacsony koncentrációban, de azért már előfordulnak határérték feletti koncentrációk is. Ezek raktározott mintákból származnak, az nem dönthető el, hogy ebből mennyi a raktári eredetű és mennyi a szántóföldi. Ez utóbbi a kutatott témák között van. Mindenesetre oda kell figyelni a problémára. Ha az állattenyésztés gazdaságosságát nézem, akkor a hatás katasztrofális lehet. Ha a terményt nem lehet felhasználni magas toxinszennyezés miatt, akkor a szemétbe kerül, és újat kell helyette vásárolni, hiába termett 8-10 tonnát egy hektáron. Jelentős kárt okoz az elhullás, a lényegesen megnövekedett az egy kg húsra (stb.) eső fajlagos takarmányfogyasztás, a toxinkötők és az antibiotikum kezelés ára, de a rosszabb minőségű és kevesebb termelésbe fogható malac, csirke, stb. Ezért kizárólag csak toxinellenőrzött terményt szabad felhasználni, legyen az saját vagy vásárolt. Nyilván az alkalmatlan tételek gazdaságosságos felhasználása fontos, erre a non-food, non-feed hasznosítás alkalmas, ez biogáztól kezdve sok minden lehet.

- Van-e utánpótlás? A fiatal mezőgazdászokat érdekli-e ez a szakterület?

- Tanítványok természetesen mindig vannak. Van olyan volt tanítványom, aki már Bécsben professzor, van, aki Németországban, és van, az Egyesült Államokban, Norvégiában vagy Egyiptomban, Jemenben és Ausztráliában dolgozik. Én személy szerint jobban szerettem volna, hogyha a magyar tanítványaim itthon maradnak, de ők másképpen döntöttek. Természetesen vannak olyan diákok is, akik még hazánkban tanulnak, s remélem ők át tudják venni majd a staféta botot. Két volt diákomat tudom megemlíteni, akik közül az egyik története egy igazán kedves történet. Volt egy leányzó, akit kiküldtem az Egyesült Államokba, akit a szerelem ott tartott. Jó érzéssel tölt el, hogy a publikációinak nagy része még mindig arról szól, amit itthon nálunk tanult. Egy másik fiatalember Ausztráliában él, ő már növénynemesítéssel foglalkozik, ezen belül is konkrétan a kukorica nemesítésével, teszi ezt annak ellenére, hogy a PhD. dolgozatát a búza fungicid technológia fejlesztéséből készítette.

- Mivel bíztatná a fiatalokat, hogy a mezőgazdaság ezen területét válasszák?

- Azt gondolom, ha valaki egy izgalmas életet akar magának akkor ez a pálya kiválóan alkalmas erre a célra. A tenyészkerti munka közelebb visz minket a természethez. Életünk nagy részét jó levegőn, napfényben és egészséges körülmények között éljük. Ebből a szempontból biztosan jó választás, és az is biztos, hogy így szolgálatot tehetünk hazánknak, illetve az emberiségnek is. Egy dolog biztos, aki ezt a munkát választja, én inkább hivatást említenék, az készüljön arra, hogy elhivatottság, kitartás és a türelem az, ami szükséges lehet ahhoz, hogy eredménye lehessen a munkájának. 50 év munka és tapasztalat áll mögöttem, amelyhez elengedhetetlen volt az a szeretet, amit a munkám iránt érzek. Azt kívánom nekik, hogy próbálják meg azt a célt követni, amelynek igazságában és fontosságában hisznek. Egy nemesítési programban nem lehet az egyik évben búzát, a harmadikban mákot, vagy salátát nemesíteni. Ez biztosan nem fog jelentős kutatói életműhöz vezetni.

- Jelenleg hogyan telnek a mindennapjai?

- Jelenleg is van munkahelyem, a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. kutatóprofesszora vagyok. Magyarországon egy évben körülbelül 16-17 millió tonna gabonafélét termelünk. Ennek a mennyiségnek a jelentős részét a búza adja, melynek mennyiségét és minőségét természetesen az időjárás erősen befolyásolja. A másik jelentős része a kukorica s a felsoroltakon kívül még egyéb kalászos gabona (árpa, tritikálé, zab, illetve rozs) is része ennek a mennyiségnek. Azon dolgozunk, hogy a Magyaroroszágon igen nagy tételben előállított gabona a lehető legkisebb mértékben legyen fertőzött. Szeretem a történelmet, a művészeteket, foglalkozok az unokákkal, este pedig még jut idő az aktuális könyv néhány oldalának elolvasására. Időnként valamennyi mozgás is van, most már a növények miatt egyre több lesz.

- Beszéljünk egy kicsit a terveiről, milyen elképzelései vannak a jövőre nézve?

- Van jó néhány tervem, annak ellenére, hogy már nem vagyok olyan fiatal, de egészségem még annyi van, amennyi még szükséges. – válaszol a professzor úr nevetve majd így folytatja: Szeretném elérni azt, hogy a fajta minősítés és a fajta listára való felvétel elsődleges szempontja ne az legyen, hogy hány tonnát terem ez a fajta, hanem az is a fontos kritériumok között szerepeljen, hogy mennyire rezisztens a fertőzésekre, illetve végre valaki elgondolkodjon azon, hogy mekkora kára keletkezhet abból, hanem körültekintően választja meg az elvetni kívánt vetőmagot. Ez nem zárja ki a jó termést, az eddigi adatok nem is jeleznek ellentétet, így szakmai akadály nincs. A magas fehérjetartalom viszont már nagy átlagban csökkenti a termést, de itt is lehet olyan korrelációtörő búzafajtákat találni, ahol 15-16 % fehérjetartalmat akár 8 t feletti terméssel is meg lehet termelni, de a kukoricában is van a hibridek között 2-3 % fehérje különbség, amit ki lehetne használni.

- Az előre gondolkodást el lehet érni valaha a gazdáknál?

- Azt gondolom, hogyha a fajta kínálat jobbára olyan vetőmagokat ajánl, amelyek nem jelentenek extra toxikus kockázatot, akkor a gazdák ezeket fogják választani. Ha lassan is, de jelei vannak a közhangulat változásának. Az élelmiszeripari toxin határértékeket már ismerik. Ha emiatt nem veszik meg a gabonát, ami előfordul, az komoly tanulópénz. A takarmánykeverők is igényesebbek, mert hogy az állattenyésztő gazdaságok is megkövetelik a határérték alatti takarmányt, és ha lehet jobbat is. Végül is ők a piac, nem kötelező rossz minőségű terményt venni. Ez valójában egy gyors folyamat lenne abban az esetben, ha ezt mától bevezetnénk, hiszen két-három éves vizsgálat alapján megtudjuk azt mondani, hogy melyik fajta az, amit ki kellene vonni a köztermesztésből vagy nem lenne szabad beereszteni. Meg azt is, hogyha egy fogékony fajtáról van szó, amelyik egyébként kiváló adottságú, mit kell vele tenni, hogy ne okozzon komoly csalódást egy járványos évben. Ez plusz kockázat, jelentős tudás kell hozzá, hogy ne okozzon bajt.

agrotrend.hu / Törös Ramóna

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.