Terem még babér a jóhiszemű terménykereskedőknek?

A híres Mahagében és Tóth ügyekben kimondta az EUB: csak akkor tagadható meg az áfa-levonási jog, ha az adóhatóság bizonyítja, hogy az adózó tudott, vagy kellő körültekintés mellett tudhatott arról, hogy a láncban őt megelőző szereplők adókijátszásban vettek részt. Leszögezte azt is, hogy a tudattartalom vizsgálata nem abban áll, hogy a számla befogadójának "adóellenőrzési" kötelezettségeket kell teljesítenie. Nem lehet tehát általános jelleggel megkövetelni a cégektől, hogy ellenőrizzék, az eladó hány alkalmazottat jelentett be, vagy megvizsgálják, hogy az eladónak van-e eszköze az ügylet teljesítésére.

Erre reflektálva az adóhatóság az utóbbi időben új gyakorlatot alakított ki: ha bármilyen szabálytalanságot tárt fel az eladónál, akkor arra hivatkozott, hogy nem a felek között valósult meg az ügylet, és az eladó által kiállított, a vevő által befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek. Ezáltal attól függetlenül tagadta meg az adólevonási jogot a vevőtől, hogy az tudhatott-e bármit a szabálytalanságról.

Ezzel a NAV a korábbi EUB ítéletekkel szembemenve ismét megállapította a számlabefogadó objektív felelősségét a láncban korábban elkövetett adókijátszásért: a NAV a számlabefogadóktól gyakorlatilag az eladó teljes átvilágítását követelte meg. Különösen gyakoriak voltak az ilyen megállapítások a terménykereskedési ügyletekben. Ez értelemszerűen olyan ellenőrzési kötelezettséget telepített a mezőgazdasági kereskedőkre, amelyre nekik sem erőforrásuk, sem reális lehetőségük nem volt. Ráadásul az elmúlt években hozott ítéleteiben a Kúria is jóváhagyta a NAV ezen gyakorlatát.

Az EUB megálljt parancsol a NAV és a Kúria gyakorlatának

A néhány hete közzétett Signum-ügyben az Európai Bíróságot a magyar, első fokon eljárt bíróság egyik bírája kereste meg, mivel úgy ítélte meg, hogy ellentétes az uniós joggal, ha az adólevonási jogot azért tagadják meg az adózóktól, mert terhükre róják a már említett teljes átvilágítás elmaradását.

Az EUB a határozatában kiemelte, hogy nem elég az adóhatóságnak azt megállapítania, hogy nem a számlát kibocsátó cég teljesíthette a szolgáltatást. A NAV-nak ilyenkor is be kell bizonyítania, hogy erről, azaz a számlakibocsátó által elkövetett szabálytalanságról, a számlát befogadó cég tudott, vagy ha elég figyelmes, tudhatott volna.  

Azaz még akkor sem lehet a kellő körültekintés tesztjét elhagyni, ha a NAV bebizonyítja, hogy a számlán lévő szolgáltatást nem a számlát kibocsátó vállalkozás teljesítette. Fontos eleme a határozatnak, hogy a jövőben azok a jóhiszemű vevők, akik meggyőződtek az eladó alapvető működési feltételeiről (létező cég, élő adószámmal, képviselő jogosult a képviseletre stb.), nem vonhatók felelősségre az értékesítési láncban korábban elkövetett adókijátszás miatt, ha arról egyébként nem tudtak. Ez a döntés az agrárszektor szereplőire is nagy hatással lehet, hiszen sok esetben pusztán azért vonták meg tőlük az adólevonási jogot, mert a saját beszállítójuk „feketén” szerezte be az árut.

A küzdelem folytatódik

Az eddigi tapasztalatokból okulva a bíróság ítélete várhatóan nem fogja azt eredményezni, hogy a jövőben a NAV feladná az ilyen típusú áfa-ellenőrzéseket. Az adóhatóság várhatóan ismét újabb „fegyvereket” fog kifejleszteni annak érdekében, hogy a költségvetésből elcsalt áfát valamilyen módon utolérje.

Egy ilyen "fegyver" már most is különös figyelmet érdemel, hiszen az pont a számlabefogadó jóhiszeműségét teszi próbára. Az adóhatóságnak ugyanis joga van az adózót értesíteni arról, ha adókijátszást tár fel egy olyan számlázási láncban, amelyben az adózó részt vesz. A tapasztalat szerint ilyen esetekben az adóhatóság több olyan szereplőt is megjelöl, amelyek közül "valaki" adókijátszást követ el és felhívja az adózó figyelmét, hogy „akadályozza meg, hogy a költségvetést kár érje”. Ezzel igen nagy terhet ró az egyszeri adózóra, hiszen a tájékoztatásban megjelölt szereplők vonatkozásában ő többé nem hivatkozhat arra, hogy nem tudhatott az adókijátszásról. Megoldást jelenthet egy ilyen esetben, ha a számlabefogadó felveszi a kapcsolatot a közvetlen beszállítójával, és vele olyan megállapodást köt, amely megelelően kezeli ezt a kockázatot. Szerződéses eszközök ugyanis rendelkezésre állnak ahhoz, hogy a későbbi üzleti kapcsolatból kiszűrhetők legyenek az adócsalással érintett szereplők.

agrotrend.hu / Jalsovszky Ügyvédi Iroda