Hírek

Messze még az olajrally vége

Az olajárak az utóbbi napokban ugyan lejjebb kerültek a múlt heti csúcsokról, ám továbbra is emelkedő trendcsatornában tartózkodnak. Több jel is arra utal, hogy ez az irány huzamosabban velünk marad.


A kőolaj lett idén az árupiaci spekulánsok kedvence − derült ki a Barclays Capital több mint száz intézményi befektető megkérdezésével februárban készült felméréséből. Az árupiacok iránt általánosságban is lelkesebbek lettek a befektetők, többségük szerint a tavalyi volatilitás után idén már kiszámíthatóbb emelkedés következhet, ezért növelni tervezik kitettségüket; húsz százalékuk szerint a kőolaj szerepel majd a legjobban idén, 16 százalékuk szerint viszont az arany, míg a réz elsőségére 13 százalék szavazott. Az intézményi befektetők tehát újra rátaláltak az olajpiacra, ami feltehetően már most komoly tőkebeáramlást hozott. A WTI és a Brent egyaránt 15 százalékkal lett drágább idén, tehát a részvénypiacoknál is jobban teljesítettek − pedig elvileg mindkét eszközkategória elsősorban a kereslet alakulásától függ.

Az árupiaci hisztériák jellemzően hosszú ideig tartanak és nem érnek véget egyik pillanatról a másikra − vélte Heitner Tamás, a Solar Capital kereskedési igazgatója, hozzátéve, ez még jelentősebb áremelkedést hozhat magával az olajpiacon. A szakember leginkább a világpiacot elárasztó többletlikviditást tette felelőssé a megállíthatatlanul emelkedő olajárért és az illikvid körülményekhez képest kevésbé kiszámítható, bizonyos hírek esetén kifejezetten ideges árfolyammozgásért. Heitner szerint nincs fordulatra utaló jel, a piacra ömlő, egyelőre még helyét kereső többletlikviditás miatt a Brent kőolaj hordója akár célba veheti a 145 dollár körüli korábbi csúcsot is, bár ezt megelőzően könnyen elképzelhető egy 120 dolláros szint alá történő leszúrás is a 122 dollár körüli jelenlegi szintekről.

Bőven találhatunk azonban fundamentális tényezőket is az olajár-emelkedés mögött a hosszú távú trendeken − például az olajcsúcselméleten − kívül is. Az Iránnal szembeni nyugati kardcsörtetésen túl a szudáni, jemeni és szíriai kitermelés csökkenésével napi 750 ezer hordó esett ki, a líbiai kitermelés nagyjából napi 600 ezer hordóval marad el a polgárháború előtti szinttől, továbbá az északi-tengeri infrastruktúra egyre elavultabb és a venezuelai termelés is gyengélkedik, ami együttesen már komoly kínálati problémákat jelent − emelte ki a Brown Brothers Harriman elemzője, Marc Chandler.

A másik oldalon a keresleti tényezők is az áremelkedés mellett szólnak: Japán például a kieső atomkapacitásainak egy részét olajból pótolja, Ázsia többi részén pedig trendszerű az olajfogyasztás emelkedése. A fejlett világban pedig a vártnál lényegesen jobb amerikai makroadatok és az európai adósságválság miatti pánik tompulása arra utal, hogy mégis elkerülhető a súlyosabb recesszió. Más kérdés, hogy nem szabad ennek körkörös hatását lebecsülni: a növekedésbe vetett bizalom miatt emelkedő olajárak éppen ezt a törékeny gazdasági javulást tehetik tönkre. Az HSBC elemzői szerint a recesszió újbóli beköszöntése mellett egy másik tényező is gátat szabhat az olajárak emelkedésének: a fejlett országok mértéktelen monetáris lazítására a feltörekvők jegybanki szigorítással és hatósági árakkal válaszolhatnak.

Forrás: Napi Gazdaság

 

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook