Hírek

Egyre több a bedőlés az élelmiszeriparban

Egyre kevesebb élelmiszer-ipari cég bírja a ránehezedő terhet, az első negyedévben ugyanis több mint 30 százalékkal nőtt az ágazatban a fizetésképtelenségi eljárások száma, ami meghaladja a 25 százalékos országos átlagot.

Jelentős forgóeszközhiány, magas alapanyagárak, gyakori késedelmes fizetés, széles körben elterjedt szállítói hitelezés, komoly szezonalitás − sorolja Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója azokat a problémákat, amelyekkel az élelmiszer-ipari cégeknek nap mint nap meg kell küzdeniük. Egyre többen nem is képesek kezelni ezeket: az élelmiszer-ipari tevékenységet végzők körében az elmúlt év azonos időszakához képest 30 százalékkal nőtt a cégek fizetésképtelenségi mutatója az idei első negyedévben. Ez pedig rosszabb, mint az öt százalékponttal alacsonyabb országos átlag − derül ki a Coface felméréséből.

Az adatokból kiderül, hogyaz eljárások alá vontak jellemzően 300 millió forint forgalom alatti, kisebb vállalkozások, de nagy kérdés, hogy a megszűnő cégekkel együtt bevételeik is eltűnnek, vagy a feketepiacra kerülve adózatlan és ellenőrizetlen formában jelennek-e meg. Az esetek 64 százaléka végelszámolás, ezen belül jellemzően kényszer-végelszámolás az idei első három hónapban. Az ügyek másik nagy hányadát a felszámolások teszik ki; a vizsgált időszakban pedig összesen csak egy csődeljárást kezdeményeztek.

Az élelmiszeriparon keresztül plasztikusan bemutatható, hogyan működnek a tovagyűrűző hatások a magyar gazdaságban. Az élelmiszeripar ugyanis az a szektor, amely egyrészt a mezőgazdaságon alapul, másrészt amelytől az élelmiszer-kereskedelem is függ. Mivel a láncon belül annak minden (lánc)szemére jellemző a forrás- és forgóeszközhiány, valamint a szállítói hitelek terjedése, akár egy dominó eldőlése végighullámozhat az egész láncolaton − véli a Coface.

Az élelmiszer-ipari cégek a kereskedelmi láncok gyakori késedelmes teljesítése miatt azok finanszírozására kényszerülnek, míg magukat az élelmiszert előállítókat a saját beszállítóik, azaz az alapanyagot szolgáltató állattenyésztők, illetve növénytermesztők finanszírozzák, amelyeknek pedig a takarmánygyártók, illetve a vetőmagot és kemikáliákat szállítók kénytelenek szállítói hiteleket biztosítani. Az ebben a formában igen hosszú ideig kint lévő pénzek állománya pedig nagyon nagy − amit Kárpáti egy döbbenetes adattal illusztrál: az állattenyésztéssel foglalkozó cégek által a takarmánybeszállítóknál kint lévő teljes hitelállomány egy időben mintegy 40 milliárd forintra rúg. A szállítói hitelek állománya egyébként meghaladja a banki hitelekét ebben a körben.

Forrás: Napi Gazdaság