Víz – ember – földművelés

Munkámból kifolyólag alkalmam volt részt venni a minap a ”Területi vízgazdálkodás, mezőgazdasági vízszolgáltatás” címmel, a mezőgazdaságot érintő kérdéskörben megtartott társadalmi egyeztetésen. A megnyitó során hangzott el, hogy egy Brüsszelben korábban megtartott „vizes” konferencia szerint a jövőben a vízgazdálkodás anomáliáit a környezet, a társadalom és a gazdaság közös érdekeltségének kialakításával szükséges feloldani.

Elgondolkodtam, hogy mennyivel előbbre jár az uniós szintű gondolkodás a hazainál, hiszen a vízügyes szakmában – a mezőgazdaságot érintően legalábbis – pont e három terület eltérő érdekeinek összehangolása nálunk lehetetlennek tűnik. Amikor összehozzuk a három terület képviselőit, a vita borítékolható, és általában a végén nem születik kompromisszumos megoldás. Az elmúlt két évtizedet visszanézve a három területen belül az erőviszonyok jellemzően a vízgazdálkodásban éppen aktuális politikai irányvonalak szerint alakultak. A környezetvédelem hangsúlya felé tolódva általában a mezőgazdaság gazdasági érdekei szorultak háttérbe, míg az öntözésfejlesztés előretörésével a gazdasági és társadalmi érdekek erősödését tapasztalhattuk.

Amivel nem lehet vitatkozni az az, hogy a növények számára a vegetációs időszakban, mint ahogy az állatoknak és az embernek is a létfenntartáshoz megfelelő mennyiségű vízre van szüksége. Amíg azonban az ember odamegy a vízcsaphoz és megtölti a poharát, ugyanezt az állatok és növények nem tehetik meg, ezt nekünk embereknek kell számukra megteremteni, ami az élelmezésbiztonsághoz kapcsolódóan is elengedhetetlen. Az állatok itatása minden állattartó számára természetes, azt meg kell oldani, különben elpusztul az állat. Tehát a gazdálkodó gondoskodik erről, illetve a tisztántartáshoz szükséges vízellátásról is.

Sajnos azonban a növénytermesztés esetében ez úgy tűnik nem ennyire egyértelmű, hiszen számos gazdaságban hiányzik az a bizonyos „csaptelep”, amit meg lehetne nyitni ahhoz, hogy a növények hozzájutssanak a kívánt vízmennyiséghez.

Több fórumon is elhangzott már, hogy a hazai mezőgazdasági terület mindössze 2%-át öntözzük, évenként eltérő nagyságban, de átlagosan mintegy 100 ezer hektárt, miközben a kiépített rendszerek, a kiadott öntözési engedélyek alapján ennek kétszeresét is megtehetnénk. Hogy is van ez? Akkor a növényeink hogyan is kapják azt a szükséges vízmennyiséget, ami a fejlődésükhöz szükséges? Hát itt van a legnagyobb különbség az állatok és emberek, illetve a növények vízhez jutása között. Az ember a csapból, a vadon élő állatok a folyókból és más felszíni vizekből, míg a növények a talajvízből jutnak elsődlegesen vízhez. A gazdasági célból tartott, vagy a háziállatok számára itatókat helyeznek ki az állattartók, ami akkor is meg van töltve, ha éppen az eső nem biztosít elegendő vizet a felszínen. Erről azért – néhány kivétel talán akad de – az emberek, a gazdák mindig gondoskodnak.

A talajvíz szintjét jelentősen befolyásolja a lehullott csapadék mennyisége, ami az elmúlt jó néhány évben igen gyakran süllyed olyan határ alá, hogy a növények gyökerei már képtelenek a talajból felszívni a szükséges vízmennyiséget. Ilyenkor lenne szükség az emberi beavatkozásra, vagyis biztosítani a talajvíz szintjének megfelelő utánpótlását. Erre a célra szolgál az öntözés, ami nem csak abban az esetben szükséges, amikor a talajvíz már teljesen elfogyott, hiszen az ember és az állat sem csak akkor iszik, ha már a kiszáradás szélén áll, hanem egy folyamatos talajvízszintet szükséges az öntözéssel biztosítani, ami a növény rendelkezésére áll, mintegy „csaptelep”-ként, ha éppen vízfelvételre van szüksége a fejlődéshez.

Az elmúlt években tapasztalható szélsőséges időjárási körülmények ma már szinte minden növénytermesztő számára elengedhetetlenné teszik ennek a „csaptelep”-nek a biztosítását. Igen ám, de ez jelentős anyagi forrást igényel, főleg, ha még a víztakarékosságot is szem előtt tartja a gazdálkodó. Az öntözni kívánó, vagy öntözést folytató gazdák előtt jól ismert probléma az engedélyhez jutás folyamatának nehézsége, időigénye és bürokratikus útja. Ráadásul a gazdálkodónak előre kell lekötnie az igényelt vízmennyiséget, miközben a ténylegesen felhasznált mennyiséget az időjárás is befolyásolja.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a tavalyi évben felmérte gazdálkodói körben az öntözési vízigényeket, megkülönböztetve az igénylőket aszerint, hogy van-e már engedélyük, illetve, hogy van-e egyáltalán a közelükben vízkivételi lehetőség. A felmérés eredménye szerint a legjelentősebb azon igénylők köre volt, akik öntöznének, de nincs a közelükben vízkivételi lehetőség, illetve azoké, akik tudnának ugyan vizet igényelni, de nincs a vízkivételhez engedélyük. Mindez azt jelenti, hogy egyrészt az engedélyezésben van szükség a beavatkozásra, másrészt a technológiai fejlesztések megvalósítását is meg kell oldani.

Magyarország készülő aszálystratégiája is tartalmazza az aszály szintjeit. Az engedélyezéshez kapcsolódóan véleményem szerint az anomáliák feloldására a mezőgazdasági aszályon belül további szinteket szükséges meghatározni aszerint, hogy az a növény vegetációs időszakában szükséges mennyiségtől milyen mértékben hiányzik a talajból a víz. Ezeket mérlegelve lehetne megoldást találni a vízkivételi lehetőséggel igen, de engedéllyel nem rendelkezők vízkivételének engedélyezési folyamatának lerövidítésére.

A beruházások esetében pedig a leginkább a támogatási források elosztása során az öntözésfejlesztést, a mezőgazdasági vízgazdálkodást érintő fejlesztési intézkedések kedvezményezettjeivel szembeni kritériumrendszert szükséges alaposan megfontolni, figyelembe véve a területi és gazdálkodói adottságokat is.

Összegezve a fentieket, egyértelmű, hogy a mezőgazdaság esetében, ezen belül is a növénytermesztésben a víztakarékos öntözés a növények fejlődéséhez szükséges optimális körülmények megteremtésével környezetvédelmi, az optimális terméshozam elérésével gazdasági, az élelmezés szempontjából pedig a kiváló beltartalom biztosításával egyúttal társadalmi érdek is egyszerre. Talán a környezetvédelem, a gazdaság és a társadalom közötti viták is csökkenthetőek lennének, ha a három terület képviselői e gondolatmenetből kiindulva ülnének le egy asztalhoz, amikor az öntözésfejlesztés a téma.

Forrás: gazdablog.hu/Székely Erika