Hírek

Bőnyi kukoricatermesztési tapasztalatok…

Ahogyan minden évben, úgy 2014-ben is sajátosan alakultak az időjárási viszonyok és ebből fakadóan a gazdálkodás körülményei. Bőhm Csaba a szárító idei kitűnő munkáját méltatta.

Megszokták mindezt a Bőnyi Mezőgazdasági és Szolgáltató Kft. kezdőnek cseppet sem nevezhető szakemberei, Bőhm Csaba ügyvezető és Mészáros Péter termelésirányító, növényvédő szakmérnök, akikkel a gazdaságukban meghatározó és 2014-ben is a legnagyobb területet elfoglaló kukorica termelési tapasztalatairól beszélgettünk.  Tradicionális növényről van szó, hiszen a ’70-es évek Bábolnán kirobbant magyar kukoricatermesztési forradalma kőhajításnyira zajlott, és az elsők között voltak Bőnyben – mint majdnem település- és földszomszédok –, akik az új technológia követői voltak, szakmai értelemben ámulatba ejtve a környéket és az akkori tagságot. Előbb a 8 tonnások, majd a 10 tonnások klubjába verekedték be magukat, pedig a bőnyi földek minőségéből ez egyáltalán nem következett…

Bábolna és az IKR közelsége kétségtelenül hatással volt a szövetkezetben hosszú ideje folyó eredményes kukoricatermesztésre. Hogyan élték meg azt a forradalmi változást, amit az új technológia bevezetése eredményezett?

B. Cs.: – 1980-ban kerültem a szövetkezetbe, a kft. jogelődjébe – ahol közel negyedszázada vagyok elnök/ügyvezető –, de akkor mar javában ment a kukoricaprogram. 1973-ban indult a CPS rendszer, es 1974-ben csatlakozott a szövetkezet, amely technológiát, technikát, új fajtákat kapott a program keretében. Természetesen a munka folytatódott a jogutód IKR keretein belül, és ha a termelő megemelte a hozamot 10%-kal, a vetésterületet 5%-kal, akkor az akkori kormányzat ezt külön termelési jutalmakkal díjazta. Ebből is látszik, hogy a kukorica kiemelt növény volt – nem mellékesen a bábolnai baromfiágazati program kiszolgálója –, és persze az új koncepció szerint monokultúrában termeltük. Ilyen alapokon indult el és vált hagyományos terménnyé Bőnyben a kukorica. Persze, azóta a technológia is tovább korszerűsödött, hiszen a talajminta-vételezéssel induló, számítógéppel tervezett es irányított tápanyag-gazdálkodás, az egy menetben kijuttatott szuszpenziós műtrágyázás hatásai meghozták a termésszintek ugrásszerű növekedését. Külön ki kell emelni a nagy potenciális termőképességű hibridek megjelenését es alkalmazását, valamint a még látványosabb, korszerű gépek megjelenését. A hatékonyság, a nagy méretek es nagy tömeg kezdte jellemezni a kukoricatermelést, ami egy ilyen kis szövetkezet esetében megalapozta a jövőt, eldöntötte, illetve meghatározta a vetésszerkezetet.

Majdnem minden megtörtént a kukoricával az idei évben, ami megtörténhet – hallani szakmai körökben –, de melyek azok a nem várt és legkellemetlenebb események, amelyekkel valóban nem számoltak?

M. P.: – Tisztában vagyunk azzal, hogy minden gazdasági év más, minden évben történnek váratlan es néha kivédhetetlen események, amelyek a haszonnövények ellen dolgoznak. A kukoricában az idén jelen volt a drótféreg es a kukoricabogár, de szerencsére nagyobb károkat nem okozott. Kétségtelen viszont, hogy ha néhány évig nem jelennek meg, akkor a védekezésre való hajlam is csökken. Aztán a 2014-es év meglepetése a kukoricában a gombabetegségek előretörése volt, amelyek toxinjai most éppen az értékesítésben jelentenek gondokat. Nyilván az idei nagy mennyiségű csapadék előnytelen eloszlása következtében jelentek meg ezek a gombák a növényen, jobbára akkor, amikor már védekezni sem lehet ellenük. Természetesen vannak olyan propagált, kettős hatású – biostimulátor es gombaölő – szerek, amelyek használatával ez a jelenség megelőzhető lett volna, de eddig nem indokolta semmi ezt a beavatkozást. A virágzásban használatos szerek kijuttatása is aggályos, hiszen ez csak hidas traktorokkal lehetséges, ami nem mindenhol áll rendelkezésre. A fuzáriumgomba idei szerepe a kukoricában minden bizonnyal tanulmányok témája lesz. A toxinok megengedett szintjenek meghatározása a kukoricában eltérő megítélés alá esik, sokkal szigorúbb a magyar szabványban (ahol élelmezési és nem takarmányozási határérteket határoznak meg), illetve lazább az uniós szabványban. Éppen ezért a kereskedelem ezt kihasználja, es most – a dömpingben – a hazai határértek szerint vásároljak a kukoricát…

Ahogyan a kenyérgabona esetében az esésszám és még néhány korábban nem ismert paraméter alapján szűrik meg dömping esetén a tételeket, úgy a nagy kukoricatermésnél a toxintartalom lesz a „mumus” ezek után?

B. Cs.: – Nehéz belelátni a kereskedők es a feldolgozok fejébe, de minden bizonnyal számolni kell a jövőben a takarmánykukorica szigorúbb értékesítési feltételeivel. Valamikor a minőségi szűrőt a törtszemtartalom, a tisztaság es a víztartalom jelentette. A korszerűbb labortechnika ma már más paraméterek vizsgálatara is alkalmat kínál, amit a termelőknek idővel el kell fogadniuk. Az idei év gombabetegségei es az ebből eredő toxinproblémák megoldásában azonban szerepük lehet a nemesítőknek, mivel véleményem szerint a nemesítés során – feltehetően a szinte rendszeresen aszályos időjárás miatt – kevésbe foglalkoztak a gombabetegségekkel szembeni rezisztencianemesítéssel. A mi tapasztalataink alapján pedig az idei évben jelentős különbség mutatkozott egyes fajták ellenálló-képességeben. Volt olyan fajta, amelyen egyértelműen látható volt, hogy nem bírja a csapadékos nyárvégi es őszi időjárást: ennél volt a legmagasabb a fuzáriumfertőzés mérteke es a toxinszint. Szemben olyan fajtákkal, ahol a cső éréskor lefele fordult, a csuhélevelek felnyíltak, ezért szinte toxin nélkül tudtuk betakarítani. Nagy segítség lenne tehát, ha a fuzáriumrezisztencia kérdése felkeltené a nemesítő házak érdeklődését, hiszen úgy tűnik, a jövőben a toxinok kérdése napirenden lesz a hazai kukoricatermesztésben.

Közel 800 hektár a gazdaságban a kukorica vetésterülete. Milyen szemlélettel és hogyan készülnek fel a termelési folyamatra? Ki lehet-e védeni a szélsőségeket, lehet-e reálisan számolni a kockázatokkal?

M. P.: – Figyelembe véve a több évtizedes kukoricatermesztési tapasztalatainkat, legjobban az aszályfenyegetettségtől tartunk, es ennek legjobb kivédésére igyekszünk felkészülni minden évjáratban. Sajnos öntözni nem tudunk, tehát csak a természetes csapadékra számíthatunk. Mindenesetre ennek tudatában a FAO 300-as hibridekkel dolgozunk, es azok közül is a termőhelyünkön legjobban vizsgázók – 7-8 hibrid – jutnak szerephez. Talajszerkezetben, talajtípusban, Ak-értékben is eltérő talajokon termelünk kukoricát, amelyeknek mintegy harmada ítélhető gyenge adottságúnak. Utóbbiak rossz vízgazdálkodású, erodált es homokos talajok, amelyeken nagyon elválnak a termésszintek is. Hosszú idő után az idei évben voltak csak olyan csapadékviszonyok, hogy ezeken a területeken is sikerült 9 t/ha körüli termésszintet elérni, és megközelíteni a többi földön elért eredményeket. Természetesen a legfontosabb a felkészülés szakaszában az alapos vízmegőrző talajművelés és a tápanyag-visszapótlás, mert egyébként nincs biztosítva a növény dinamikus indulása és a vegetáció fejlődése. A ’90-es évek hat-hét éves aszálysorozata megtaníttatta velünk a vízzel való takarékoskodást, a fajtahasználatot, az okszerű tápanyag-visszapótlási gyakorlatot és meg sok más praktikát. Van, amit már rutinszerűen alkalmazunk, van, amire külön oda kell figyelni. Azt hittük, hogy az aszályos nyarak már minden évben jelentkeznek, ennek ellenére az utóbbi években inkább a csapadék és annak egyenlőtlen eloszlása jelent gondot.

Azt hinné az ember, hogy akármennyi csapadék esik is, azzal csak elégedettek lehetnek a termelők, hiszen a szántók nagy részén csapadékdeficitről beszéltek az idei évben is. Akkor milyen gondot okoz mégis a víz?

M. P.: – A 2014-es év november végéig lehullott 670 mm – ami az országos helyzethez képest nem is sok – jól példázza, hogy mennyi zavart okozhat az eloszlás. Volt június végén egy rövid időszak, amikor a vízhiány tünetei jelentkeztek, es mar-mar a legendás aszályos évek jutottak az eszünkbe, de aztán szerencsére visszaállt a rend. Olyan bőven jött a csapadék, különösen szeptemberben, hogy csak október elején indulhatott a betakarítás, és akkor is 27% volt meg a kukorica víztartalma. Az utolsó 100 ha-t pedig bérmunkával, gumihevederes kombájnnal tudtuk levágatni. Az utolsó beszállítás víztartalma is 22%-os volt, ami azt jelentette, hogy két hónap alatt sem tudta a kukorica leadni a vizet, hiába várták sokan azt, hogy a szárítási költségeken takarékoskodhatnak.

Van-e valami különleges technológiai elem, amelyet szívesen alkalmaznak annak érdekében, hogy évről évre kiegyensúlyozott kukorica- terméseredmények születhessenek?

M. P.: – Különleges és túlságosan új megoldásokon nem gondolkodunk. Jól bevált gyakorlat szerint folytatjuk a kukoricatermesztést, és a termőhelyi adottságaink között kipróbált es bevált praktikákat alkalmazzuk. A talajművelésben ragaszkodunk a forgatáshoz, mert a szántás – növényvédelmi szempontból – jótékony hatásait nem akarjuk mellőzni. Tavasszal vízmegőrző lezárás, majd egy kompaktor következik vetés előtt. A vetéssel egyidejűleg adunk starterműtrágyát, amely folyamat nagyjából három hét alatt zajlik le, és május elején fejeződik be. Növényvédelmi szempontból zavaró esemény volt, hogy a kukoricabogár rajzását figyelő csapdáknak hittünk, amelynek alapján nem kellett talajfertőtlenítővel védekezni. Ennek ellenére megjelent a kukoricabogár, es kis területen ugyan, de 6-8 imágó volt a „másodéves” kukoricanövényeken. Megjegyeznem, hogy a talajfertőtlenítők választéka alaposan lecsökkent, így elég nehéz és költséges a bogár ellen való védekezés. Természetesen az állománykezelést elvégeztük, ás a tapasztalatokat levontuk, vagyis résen kell lenni kukoricabogár ügyében…

Úgy tűnik, hogy a kukorica vetésterületével egészen a lehetséges felső határig elmennek. Mennyire torlódnak össze ebből kifolyólag az őszi munkák?

M. P.: – Valóban így van, a közel 800 hektár betakarítása önmagában óriási feladat, különösen, ha késik az indulás, és magas a szem víztartalma. Ráadásul az őszi búza mintegy 80%-a kukorica, illetve cukorrépa után következik, ami szinten késő őszi feladat. A kukorica szárítási üteme – amelyet gyakorlatilag non-stop végzett munka alakított – határozta meg a két kombájnnal történő aratás sebességét. Jó három hét alatt sikerült befejezni a betakarítást, és szakszerűen betarolni a nagy tömegű kukoricát. A termésszintekre nem lehet panaszunk az idén, hiszen a jobb tábláinkon 12 t/ha, a gyengébb táblákon 9 t/ha volt az átlag, ami összességében nagyon kedvező lenne, ha a felvásárlási árak szerencsesebben alakulnának.

Az idei év hazai kukoricatermését 9 millió tonnára becsülik. Ehhez a ma már ténynek minősíthető korábbi becsléshez az önök termése is örvendetesen hozzájárult. De mennyire elfogadhatóak a felvásárlási árak és tolerálhatóak a piac idei meglepetései?

B. Cs.: – Természetesen a jól végzett munka es a magas termésszint után egy jó értékesítésben vagyunk – vagy inkább lennénk érdekeltek. A piac azonban kiszámíthatatlan és hektikus. Kritikusan azt mondhatom, hogy mindig van a kereskedelem kezében egy lap, amit előhúz akkor, ha jó az évjárat egy növényre, és nagy termések születnek. Az idei termésű kukorica minőségének egyik legfontosabb kérdése lett a DON-toxin tartalma. Sok felvásárló 1 750 ppb toxintartalom felett leminősíti a kukoricát. Most a toxinokat keresi mindenki a kukoricában, hiszen annak alapján akár 1 500-2 000 Ft/t-val alacsonyabb árat lehet ígérni a terményért. Kétségtelen tény, hogy a szabványok sem könnyítik meg a termelők életet, hiszen ahogyan már említettük, a magyar (1 750 ppb) és az uniós szabvány között igen jelentős különbségek vannak. Magasabb toxinszint mellett – ismereteim szerint – még minden gond nélkül tápba keverik a kukoricát, persze a keverek takarmányok szabványainak megfelelése alapján és az arányok megfelelő beállítása mellett. Úgy érzékeltük, hogy megakasztotta egy rövid időre a kukoricapiacot ez a paraméter vizsgálat, de már úgy tűnik, hogy elindult az export. Remélhetőleg a betárolt kukoricának is lesz tisztességes ára, talán már kora tavasszal, hiszen a gondosan leszárított (13% víztartalom), szakszerűen tárolt egészséges kukorica komoly értéket képvisel. A tárolás során különösen ügyelnünk kell a termény szellőztetésére és forgatására, hogy a tárolás során a toxinszint már ne emelkedhessen. A toxinszint körüli vita pedig majd letisztul, ha kiderül, hogy a takarmánykeverők korrekt határok között és szakmailag helyen kezelik ezt a kérdést, ami adott szinten még nem veszélyes a takarmányozásban. Természetesen a közvetlen emberi fogyasztásra – humán élelmiszer-ipari célra – szánt kukoricával kapcsolatos elvárások minden termelő szamara érthetőek és elfogadottak. A kukoricaink jelentős része megfelel a magyar szabványnak, de vannak 2 000 es 3 000 ppb értéket tartalmazó tételek is, amelyek értékesítése egyelőre várakozó álláspontot követel. Az árak alakulása egyébkent nagyon változó, hiszen tavasszal lehetett kötni 50 000 Ft/t áron is, de ott a toxinszint nagyon szigorú. Aztán zuhant az ár, és csak 32 000 Ft/t-nál állt meg. Most úgy tűnik, hogy elindul visszafelé, de nagyon érződik a túlkínálati szituáció es toxintartalom miatti válogatás hatása. Azt nehéz megítélni, hogy mit hoz a tavasz, de sok mindent befolyásol majd a Ft/euro árfolyam alakulása, ami az exportot segíti és a felvásárlási árat emeli. Mindenesetre a „van”-tól nem félünk, hiszen biztonságos helyen, száraz raktárban tárolunk nagy mennyiségű kukoricát, amit időhatárok nélkül – es a jelenlegi nehézségek ellenére is a legjobb áron szeretnénk eladni…

Nagy Zoltán

Megjelent a Mezőhír 2015/1-es számában

www.mezohir.hu

 

 

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook