2022.05.18., szerda , Erik, Alexandra

Terménypiac

2015. június 09. kedd • 07:19

Hogyan fogjunk hozzá a mezőgazdasági számvitelhez?

A számviteli törvény nem tartalmaz részletes előírásokat a mezőgazdaság ágazati sajátosságaival kapcsolatban, így különösen fontos a sajátos gazdasági események elszámolásának módja a mezőgazdasági tevékenységek során.

A költségelszámolás sajátosságai a mezőgazdaságban

A mezőgazdasági vállalkozásoknál a költséghelyeket a következők szerint ajánlott kijelölni:

  • fenntartó üzemek költségei,
  • segédüzemek költségei,
  • főágazati általános költségek,
  • alaptevékenységen kívüli tevékenység általános költsége,
  • központi igazgatás, irányítás általános költsége.

A fenntartó üzemi, a segédüzemi és főágazati általános költségek a költségelszámolás során felosztásra kerülnek. A költséghelyi költségek felosztása – a számviteli politikában vagy az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatban rögzített – költségjellemző alapján történik, mely lehet valamilyen naturális mutatószám vagy értékadat. Ezek a költségek az elszámolásuk során közvetett költségként jelennek meg, de a költségfelosztás során közvetlen költséggé válnak, s így a számviteli törvény szerinti közvetlen önköltség részét képezik.

A fenntartó üzemek olyan területileg vagy szervezetileg elhatárolható egységek, ahol felelős vezető irányításával elsődlegesen eszközfenntartási munkákat végeznek, emellett gyakran előfordul, hogy ezen üzemek termék-előállítással is foglalkoznak.

A segédüzemek olyan szervezetileg elhatárolható egységek, amelyek az elsődleges tevékenység elősegítésére folytatnak különféle szolgáltató tevékenységet. Előfordulhat, hogy a segédüzemek egymás számára nyújtanak szolgáltatást, ezt nevezzük társüzemi szolgáltatásnak. Ha ilyen előfordul, akkor vagy meg kell határozni a segédüzemi költségek felosztásának sorrendjét, vagy a felosztásnál a társüzemi szolgáltatásokat figyelmen kívül hagyjuk. Lényeges kérdés az is, hogy a segédüzemi költségek felosztására csak azt követően kerülhet sor, ha a fenntartó üzem költségeit már felosztottuk, és a fenntartó üzemek költségei számlák már zárásra kerültek.

A költséghelyi elszámolás keretében könyveljük a főágazati általános költségeket is. Ezek azok a költségek, amelyek a főágazat érdekében (például növénytermelés, állattenyésztés) merültek fel, de költségviselőkre nem számolhatók el.

A központi irányítási, igazgatási és általános költségeket a tevékenységektől el kell különíteni. Ezen költségek az időszak ráfordításaként jelennek meg az eredménykimutatásban.

A mezőgazdasági tevékenység sajátosságai alapján a költségelszámolásnak az a módszere, mely szerint a mezőgazdasági vállalkozó csak költségnemek szerint számolja el a költségeket, gyakorlati megvalósítás szempontjából nehezen alkalmazható. Éppen ezért a gyakorlatban is leginkább az a módszer tekinthető általánosnak, mely szerint a költségeket elsődlegesen költséghely és költségviselő szerint számolják el.

A mezei leltár elszámolása

A tárgyévben a növénytermelés befejezetlen termeléseként előállított eszközértéket mezei leltárnak nevezzük. Ezen eszközök költségei jellemzően a földterületen (azaz a mezőn) merülnek fel, és állományukat leltározással állapítjuk meg (innen az elnevezés is).  Idesoroljuk például az őszi szántást, a tavasziak alá végzett talaj-előkészítő munkákat, a szervestrágyázást vagy a talajjavítást. A mezei leltár azokat a következő év – esetleg évek – növénytermesztése érdekében végzett költségeket, ráfordításokat összegzi, amelyek hozamai csak később, a következő évben, esetleg további években jelennek meg.

Költségelszámolás az állattenyésztésben

Az állattenyésztés költségei elszámolása során a következő sajátosságok emelhetők ki:
a vásárolt növendék, hízó- és egyéb állatok beszerzési árát költségként – az anyagköltségek között – számoljuk el, így a beszerzés költségét az élőtömeg önköltség megállapítása során is figyelembe kell venni,

  • az anya- és apaállomány költségei, valamint a szaporulat leválasztásig felmerült költségei a tenyésztési ágazatot terhelik,
  • a leválasztás, korosbítás, hízóba állítás, tenyészállattá átminősítés esetében a felmerülő költségek az átvétel napjától már az átvevő ágazatot terhelik,
  • a trágyaeltávolítás költségei – a gyűjtőhelyre történő kiszállításig – az adott állattenyésztési ágazat közvetlen költségének minősülnek.

Az állattenyésztési ágazatok hozama lehet főtermék, ikertermék és melléktermék. Az állattenyésztés biológiai sajátossága miatt egy termelési folyamatban többféle termék is létrejöhet. A termelés célját képező termék a főtermék, mellette ikertermékek is keletkezhetnek.

Forrás: ado.hu

 

  • 2015. június 09. kedd • 07:19
  • TÉMA: Terménypiac  
  • CÍMKÉK:

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.