Kukorica tápanyagellátás a startertrágyázás tükrében

A kukorica nagy tápanyagigényű növény, 1 tonna szemterméshez a hozzátartozó vegetatív részekkel együtt az alábbi mennyiségű tápelemeket vonja ki a talajból:
N : 20 – 28 kg/to
P2O5. 11-22 kg/to
K2O: 18-26 kg/to

Nagy figyelmet kell fordítani a fajták eltérő műtrágya reakciójára és tápanyag hasznosítására, termőhelyi adottságokra, ami egyedi, termőhely és fajta specifikus termesztéstechnológiával használható ki.

A főbb tápelemek szerepe és optimális kijuttatási ideje az alábbiakban foglalható össze:

Nitrogén (N)
A kukoricanövény a növekedés teljes időszakában veszi fel a nitrogént, fehérje alkotó elemként döntő szerepet játszik a kezdeti fejlődés, a hajtásnövekedés intenzitásában és a magas termésátlag kialakításában. A legnagyobb mennyiséget a 8-10 leveles állapotát követően szárba induláskor ill. szemtelítődés időszakában veszi fel.

Mivel a talajból felvehető nitrogén könnyen kimosódó nitrát és ammóniumion formájában van a talajban, kijuttatása minden esetben tavasszal történjen, osztott technológiával. Célszerűen a számított mennyiség 60-70 %-át vetés előtt legalább 1-2 héttel, a fennmaradó részt starterműtrágya részeként vetéssel egy menetben és fejtrágyaként a kukorica 8-10 leveles állapotában.

Foszfor (P)
A generatív fejlődés és a növény energia ellátásának legfőbb eleme. A növényi anyagcsere folyamatokban és az energia háztartásban betöltött szerepénél fogva a foszfor a csírázás, a kelés és az intenzív hajtásnövekedés, valamint a szemtelítődés szempontjából alapvető.

A növény számára szükséges foszforforrást alábbi összetevők nyújtják:

• Talaj ásványi anyagaiban kötötten és adszorbeált formában levő orto-foszfát vegyületek
•  Szerves maradványok, humusz foszfor tartalma
• Műtrágyával bevitt különböző foszfor vegyületek- jelentős probléma a foszfátfixáció, amelynek mértékét a talaj pH-ja és agyagásvány minősége befolyásolja.

A növénytáplálás alapvető feltétele a talajfoszfor megfelelő oldhatósága, az oldódás sebessége és a hidrogénfoszfát ionok talajon belüli mozgása, az adszorbeált foszfát ionok mobilizációja és a szerves formák mineralizációja.

A foszfátok talajon belüli mozgása rendkívül lassú, gyakorlatilag a kijutatott foszfor ott marad, ahová kijuttattuk. A növény gyökereinek folyamatosan a felvehető foszfor új zónáiba kell behatolni, hogy felvehessék. A foszfor nem mosódik ki, ezáltal a szántott réteg könnyen feltölthető magas ellátottsági szintre. Célszerű a számított foszfor 75%-át ősszel mélyműtrágyázással a gyökérzónába juttatni.

A fennmaradó részt pedig startertrágyaként kijuttatni a kukorica kelésének, valamint kezdeti fejlődésének elősegítésére.

Kálium (K)
Termesztett növényeink közül különösen a kétszikűek érzékenyek a megfelelő kálium ellátásra. A kálium jótékony hatású a fotoszintézisre, fokozza a növények aktív vízfelvételét, valamint csökkenti a párologtatást. A kiegyensúlyozott káliumellátás védi a növényt a szárazság stressztől, valamint fokozza a kórokozókkal szembeni ellenálló képességet.

Ásványi talajokban a növények számára hozzáférhető kálium mennyiségét és a kálium dinamikát alapvetően az ionok mozgása határozza meg a talajkolloidok-talajoldat-gyökér rendszerben. A talaj káliumszolgáltató képességét befolyásolja annak kálium pufferoló és fixáló tulajdonsága.

A kukoricának a keményítőképzéshez sok káliumra van szüksége. A fő növekedési szakaszban maximálisan 12 kg K2O-nak megfelelő káliumot vehet fel hektáronként és naponként. A kálium növeli még a hideggel szembeni ellenállóságot, javítja a szárszilárd-ságot, elősegíti a csövek kialakulását.

Kijuttatási technológiája a foszforral megegyező.

Kiemelhető még a mezoelemek, kalcium és magnézium szerepe. A kukorica jó termést kalciummal telített talajokon ad. 5,6-os pH alatt növényünk életfolyamatai és tápanyag felvétele hiányt szenved – P megkötődés, Mg és K felvétel akadályozott, mikroelemek toxikus koncentrációja -, de más agronómiailag jelentős tényezőket is kedvezetlenül befolyásol.  Magnézium hiány léphet fel laza talajokon, káliummal jól ellátott területeken ionantagonizmus következtében.

Mikroelemek közül kiemelt figyelmet kell fordítani a cinkre. Klasszikus kukorica termesztő területeink cinkben gyengén ellátottak. Ezen területek magasabb mésztartalma következtében kialakulhat relatív cink hiány is. Ugyanilyen hatással van a nagyobb dózisú foszfortrágyázás is.

Fentiek figyelembe vételével a kukorica termesztéstechnológia fontos része a startertrágyázás, amely még tápanyagokkal jól ellátott területen is segíti a növény induló fejlődését, növeli a termésszintet.

Mivel indokolható alkalmazása?

• Csírázáskor a magban tárolt tartalék tápanyagok nem elegendőek nagyfelületű gyökérzet kialakítására, így a növény kezdeti fejlődéséhez korlátozott a tápanyag felvétel, ami jelentős stresszhelyzetet okoz.
• Tovább rontja a helyzetet a talaj alacsony hőmérséklete, amely leginkább a gyökér képződést leginkább segítő foszfor felvételét gátolja.
• A vegetáció későbbi szakaszára is kihat a gyenge kezdeti fejlődés: könnyebben fertőzik meg különböző kórokozók, kártevők.

A gyakorlatban alapvetően kétféle startertrágyázási technológia létezik, a kijuttatandó, tervezett N-P-K hatóanyaga ill. műtrágya dózisa szerint:

A szemenkénti kukoricagépek starterműtrágya szóró egységgel vannak kiegészítve ami a vetéssel egy menetben  a mag mellé vagy alá juttatja ki a granulált műtrágyát általában 150 kg/ha dózisban (sorkezelés).

Másik megoldás, amikor kis dózisú, 15-20 kg/ha, tökéletesen víz oldható mikro-granulátum műtrágyákat juttatunk közvetlenül a mag mellé.(talajfertőtlenítő:  kijuttatáshoz használt mikro-granulátum szóró adapterrel) Ennek akkor van szerepe, amikor a talaj foszforban és káliumban jól ellátott, s csak a csírázó mag gyökér indulását szeretnénk megtámogatni elsősorban a foszfor odahelyezésével. Valamint ha a kezdeti fejlődés  mikroelem igényét kívánjuk biztosítani a kukoricanövényünk számára. Itt elsősorban a cink szerepe óriási, mert a nagy foszfor tartalom által indukált cink felvételi nehézséget ellensúlyozza.

Forrás: Agrotrend.hu