Fenntarthatóság

Innováció

A hét témája: Miért nem bioetanolt tankolunk?

A bioetanol a benzin kiváltására képes klímapolitikai eszközként jelent meg az Európai Unióban, hiszen elégetése jelentősen kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint a fosszilis üzemanyagoké. A hazai szabályozási környezet jövője azonban bizonytalan, ami a piacot is kiegyensúlyozatlanná teszi.

Az EU globálisan is élharcos a kibocsátás-csökkentési célszámaival, ezek elérésére azonban nem áll rendelkezésre sok lehetőség, a közlekedési szektor pedig különösen nagy kihívást jelent. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2016. novemberében bemutatott adatai szerint az EU halad a kitűzött cél felé, mely szerint 2020-ra 20 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es értékekhez viszonyítva. Az egyetlen kivétel a közlekedési szektor, ahol nem hogy csökkenés nem történt, egyre inkább növekszenek a kibocsátások.

Bármennyire elkötelezettek is egyes tagállamok, várhatóan még évtizedekig tart, mire klímavédelmi szempontból érdemi kibocsátás-csökkentés érhető el az elektoromos autózásra való átállás segítségével. Az európai lakosság közlekedési szokásain csak drasztikus politikai döntésekkel lehetne változtatni, ebben az esetben azonban jelentősen csökkenne a lakosság mobilitása, hiszen csorbulnának a közlekedési lehetőségeik. Mindebből az következik, hogy klímavédelmi szempontból jobb üzemanyagokra van szükség.

Fotó: Piaxabay.com

A bioetanol a jelenleg elérhető legköltséghatékonyabb megoldás a közlekedés strukturális átalakításának idejére úgy, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása ezekben az évtizedekben is érdemben csökkenjen.

A bioetanol tehát önmagában képes akár kétharmadával csökkenteni a benzin okozta kibocsátást bármiféle komoly káros mellékhatás nélkül, emellett nem szükséges az autók átalakítása, a bioetanol használatára való átállás azonnal megvalósítható.

A bekeverési arányra konkrét uniós előírás nem létezik. A 2009-ben született megújuló energiákra vonatkozó irányelv (Renewable Energy Directive) csak annyit mond ki, hogy a közlekedési szektorban felhasznált megújuló energiaforrások aránya legyen legalább 10 százalék, de nem tesz különbséget a megújulók között. A gyakorlatban ezt leginkább az üzemanyaghoz kevert bioüzemanyagokból elégítik ki.

Az Európai Bizottság eddig bemutatott javaslatai jelentősen visszaszorítanák a bioüzemanyagok alkalmazását. A megújuló energiákra vonatkozó irányelv 2020 utáni időszakra szóló felülvizsgálatában a Bizottság már csak 3,8 százalékot javasol 2030-ra. A bizottsági javaslat azonban majd még az Európai Parlament elé is kerül, és a tagállamoknak is beleszólása van a döntésbe, így a döntési folyamat várhatóan eltart még két-három évig. Jelenleg nem látható előre, hogy a bioetanol szerepe európai szinten csökkenni vagy nőni fog a következő évtizedben.

Magyarországon jelenleg 5 százalék a bioetanol bekeverési aránya, és a kormányzat eredeti elképzelései alapján a 6,5 százalékos bekeverési arány meg is valósulhatott volna 2018-ra. A terv megvalósításának üteme 2015. végén viszont lelassult, ami egyben azt is jelenti, hogy a befektetőknek nem lesz módjuk arra, hogy lépéseikkel hozzájáruljanak a 2020-ra kitűzött 10 százalékos megújuló arány eléréséhez.

A piac mindközben bizonytalan, a szabályozási környezet jövőjével kapcsolatos befektetői aggodalmak miatt könnyen lehet, hogy a nagyobb beruházások továbbra is elmaradnak, Európa pedig egyre inkább importra szorul majd, ha teljesíteni akarja az általa vállalt bekeverési célszámokat. A bizonytalanság legnagyobb nyertese pedig a kőolaj-felhasználás.

A közlekedési szektorban hatalmas szükség lenne az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, hiszen Európában a kibocsátás majdnem negyede a közlekedési üzemanyagokból származik. A bioetanol az elektromos közlekedéssel együtt képes érdemben és mérhető módon mérsékelni a fosszilis energiahordozók káros hatásait, ehhez azonban a szakpolitikai döntéseket a legújabb és megbízható tudományos eredményekre lenne szükséges alapozni.

A bioetanol ráadásul azonnali megoldást jelent a kibocsátás-csökkentési törekvések valóra váltásához, mindössze a jelenleg alkalmazott 5 százalékról legalább 10 százalékra kellene emelni a bioetanol arányát a benzinben, amit jó néhány EU-s tagállam (Franciaország, Németország, Finnország, Belgium) már meglépett.

Fotó: Pixabay.com

Magyarország nemcsak a termelésben, hanem a bioetanol részarányának növelésében is élen tudna járni. A mezőgazdaság már felismerte a bioetanolgyártásban rejlő értékeket, az E10 bevezetése pedig az egyetlen olyan eszköz lenne, amivel valódi – nem csak papíron megvalósuló – eredményeket tudnánk felmutatni az energetikában is.

A Pannonia Ethanol dunaföldvári üzemében 2012 márciusa óta folyik a termelés, kezdetben évente 520 ezer tonna kukoricából 220 millió liter bioetanolt és 160 ezer tonna magas fehérjetartalmú csúcsminőségű állati takarmányt gyártottak. A 2014-es, 60 százalékos kapacitásbővítés révén azonban a Pannonia Ethanol vált Kelet-Közép-Európa legnagyobb bioetanol gyártójává: a dunaföldvári üzeme jelenleg több mint egymillió tonna takarmánykukorica feldolgozására képes, amiből 450 millió liter bioetanolt, 325 ezer tonna állati takarmányt, és közel 10 ezer tonna kukoricaolajat állít elő.

A potenciál adott arra, hogy a fenntartható üzemanyag és állati takarmány mellett zöldáramot, hőt, illetve hozzáadott értékkel rendelkező fenntartható bio-vegyianyagokat termeljenek. A vállalkozás évente közel 500 millió euróval járul hozzá a magyar GDP-hez, nevéhez 2000 vidéki munkahely megteremtése és fenntartása fűződik.

Kis, nyitott, energiahordozókban viszonylag szerényen ellátott, azonban nagy területű, kiváló termőfölddel és jelentős agrárfejlesztési potenciállal rendelkező gazdaságként Magyarországon a mezőgazdaságra épülő feldolgozóipar jelenti az egyik olyan szektort, amely a jövőben kitörési pontot jelenthet.

A bioetanolipar által támasztott kereslet folyamatos piacot jelent a termelők számára, ezáltal csökkentve a terménypiaci árvolatilitást. Mindez hosszú távon elvezet az agrárpiaci folyamatok kiszámíthatóbbá tételéhez, hiszen ösztönzi a mezőgazdasági beruházásokat, javítja az agrárüzemek finanszírozhatóságát is. Amennyiben az energiaárak terén is állni tudjuk a versenyt, Magyarország továbbra is az EU „bioetanol nagyhatalma” maradhat.

Hazánk láthatóan felismerte a hazai, exportra szánt kukoricát itthon feldolgozó iparágban rejlő lehetőségeket, és több EU-s fórumon is kiállt a gyártók érdekeinek védelmében. Az iparág sikeréhez és kiteljesedéséhez pedig valóban szükség van hazai kormányzati támogatásra, egyrészt, hogy felelősen alakítsa Magyarországon a szabályozási környezetet, másrészt a fejlődést szem előtt tartva képviseljen Brüsszelben egy ilyen magyar sikertörténetet. Az Európai Bizottság szakpolitikája – jelenlegi formájában – határozottan megnehezíti, és hosszú távon ellehetetlenítheti az egész iparág működését.

agrotrend.hu / Erdei Gabriella

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook