Fenntarthatóság

Innováció

Állati interjú: Salamon, a mosómedve

Áprilisban ismét a Facebook követőinket kértük meg arra, hogy segítsenek kiválasztani a Hónap Állatát. A virtuális versenyben a mosómedve és az aranysakál igyekeztek elcsábítani a szavazókat, ki-ki a maga bájos megjelenésével. A győztes végül álarcos banditánk, a mosómedve (Procyon lotor) lett. A mosómedve-életről most Salamon, a Vadaspark barátságos mosómedvéje árul el Nektek titkokat.

Helló Salamon! Örülünk, hogy végre sikerült összehozni Veled a találkozót. Már nagyon vártuk.

Sziasztok! Ennek én is nagyon örülök. Az igaz, hogy kicsit nehéz volt a naptáramban szabad idõpontot találni, de a lényeg, hogy végre sikerült! 

Tudjátok, nagyon elfoglalt vagyok mostanában. Attól még, hogy a Vadasparkban most nem fogadhatunk látogatókat, én továbbra is minden nap tréningezek és új trükköket tanulok, hogy mire jönnek a lurkók, addigra minden simán menjen. 

Aztán itt van még az új mosómedve-kifutó adománygyûjtés projekt is. Szóval nem unatkozom, az biztos. 

Na de, mit szeretnétek tudni? Kérdezzetek bátran!

forrás: Budakeszi Vadaspark

Kezdhetnénk mondjuk egy bemutatkozással. 

Rendben, szóval engem Salamonnak hívnak, mosómedve hím vagyok. Ha jól számolom, akkor 10 éves vagyok, ami a mosómedvéknél már nagyon nagy szó, hiszen a természetben általában 5-6 évig, állatkertekben pedig 10-16 évig élünk.

Egyébként a nevünk eléggé megtévesztõ, mert a koszos zoknik kimosását sosem vállalom és a medvékhez sincs közöm. A mosás kizárólag onnan jöhet, hogy ügyesen találok táplálékot a vízben. Egyébként a mosómedvefélék családjába tartozom, mint az ormányosmedve vagy a kispanda. Családunk kizárólag Amerikában õshonos, Európába és Ázsiába betelepítéssel kerültünk. De errõl majd mesélek késõbb!

Nem nagyképûségbõl mondom, de elég különlegesnek számítok a vadasparki lakók között. Elképesztõen gyorsan tanulok, jól alkalmazkodom, barátságos, mindig lelkes és kíváncsi természet vagyok. Ráadásul a szuper trükkjeimmel mindig mosolyt csalok a gyerekek és a felnõttek, meg persze a gondozóim arcára is. Ráadásul Magyarországon tudomásom szerint más mosómedvéket nem is tanítanak, ezért mosómedve-trükkökért a Budakeszi Vadasparkba kell ellátogatni.

Nagyon hasonlítasz a szomszéd kifutóban lakó nyestkutyákra. Nem szoktak összekeverni Titeket?

De bizony, megesik az ilyen. Bercivel és Marcival (a nyestkutyákkal) szoktunk is ezen egymás között viccelõdni. Az új, színes fajleíró táblák azért remélem, hogy majd segítenek a megkülönböztetésben.

Elmondom azért most is a különbségeket, hogy ha a kedves látogatók ismét jönnek, akkor könnyen felismerjenek minket.

Haladjunk fentrõl lefelé! A mosómedvék fejformára rókaszerûek, orruk és füleik hegyesek, ellentétben a nyestkutyákkal, akiknek gömbölyûbb vonásaik vannak. Mi rendes álarcot viselünk, amit sokan banditamaszknak is neveznek (biztos emiatt vagyunk ilyen rafkósak is…:) ), a nyestkutyáknak viszont csak sötét foltok vannak a szemeik körül. 

De ha ebbõl így még mindig nem tudtok minket pontosan megkülönböztetni, akkor figyeljétek a farkunkat és a lábainkat. Nekünk gyûrûs csíkozású farkunk van és a lábunk sem fekete, hanem a bundánkkal megegyezõ színû vagy fehér. Ha fekete lábakat és kiskutyás tappancsokat láttok, akkor az tuti, hogy nyestkutya lesz.

Nekünk hosszú, különálló ujjaink vannak, amivel remekül matatunk, fogunk, tapogatunk és mászunk.

forrás: Budakeszi Vadaspark

Hogyan töltöd a vadasparki mindennapokat és milyen a mosómedve-élet a természetben?

Kezdem elõbb azzal, hogy mit csinálnak a szabadlábon szaladgáló fajtársaim.

A természetben ugye a legfõbb dolog az, hogy elegendõ táplálékot találjunk, megvédjük magunkat a ragadozók ellen és mindehhez eleget pihenjünk. Éjszakai állatok vagyunk, ezért ilyenkor indulunk a zsákmányszerzõ körútra. Mindenevõk vagyunk, nem válogatunk. Az étlapon szerepelnek halak, rákok, csigák, kagylók, teknõstojások, madártojások (fára mászásban is profik vagyunk), de a hullott gyümölcsöt is elõszeretettel elfogyasztjuk.

Mivel elképesztõen jól alkalmazkodunk az ember közelségéhez, ezért eredeti élõhelyünkön gyakori, hogy a városokban is találkozni lehet mosómedvékkel. 

Tyûûû, ne tudjátok meg! Olyan híreket szoktam róluk hallani… 

Az éjszakai városi portyák során például sokan a kukák körül matatnak vagy éppen benne keresgélnek mindenféle ételmaradékok után. Persze rendet már nem raknak maguk után, aminek a lakók nem örülnek annyira. Emiatt nincs valami jó hírünk arrafelé.

Hm, a vadasparki koszt után nekem már lehet, hogy nem lenne gusztusom ehhez.

És Te mivel töltöd a nappalokat és az éjszakákat, Salamon?

Mivel nekem itt tálcán hozzák az ebédet, és a ragadozók miatt sem kell aggódnom, ezért máshogy vezetem le az energiáimat. Fõleg tréninggel és bemutatókkal.

A tréningekrõl szívesen hallanánk többet! Miket tudsz csinálni?

A kedvenc témám és a kedvenc elfoglaltságom! Hát hogyne mesélnék róla!

Gondozómmal, Jóba Katival szinte minden nap gyakorlunk. Érdekesség, hogy velem felnõtt koromban kezdett el foglalkozni, az elõzõ helyemen még nem jártam állatsuliba. Mivel a fajomra jellemzõ a tanulékonyság, ezért én is hipp-hopp megtanultam különbözõ trükköket.

De persze „gyakorlás teszi a mestert”, ahogy a nagyok szokták mondani.

Tudok például olyat, hogy követem és az orrommal megérintem a target botot. Mivel ez már jól megy, ebbõl Katival csináltunk egy mosómedve-táncot. A koreográfiában láthattok szlalomozást, nyolcasokat, két irányba forgást és az ún. alagút elemet, ahol a gondozóm két lába között követem a target botot.

A látványetetéseknél pedig azt szoktuk bemutatni, ahogyan az elemózsiát keresem a vízben.

Ott van még a szelektív hulladékgyûjtés is. Persze kis túlzással… A mûanyagot nem tudom megkülönböztetni mondjuk a papírtól, de kiválóan teszem õket egyik tálból a másikba.

Van egy labdám is, amibe jutalomfalatot szoktak nekem elrejteni. Ezt addig kell gurítanom, amíg ki nem esik belõle a finomság. Ha jól tudom, ilyet a hollók is tudnak csinálni. 

forrás: Budakeszi Vadaspark

Le a kalappal elõtted Salamon. Alig várjuk, hogy egyszer mi is élõben megnézhessük az elõadásodat! Közeledve az interjú végéhez, mesélnél még a mosómedvék európai történetérõl? Jól hallottuk, hogy a mosómedve faj betelepülés útján került a kontinensre?

Igen, ez így igaz. Eredeti élõhelyünk Észak-Amerika, Németországba pedig 1934-ben érkeztünk. A vastag és mutatós bundánk igencsak kelendõ volt akkoriban, fõleg emiatt telepítettek minket az ottani szõrmetelepekre, ahol nagy számban tenyésztették is a mosómedvéket.

Egyszer aztán két mosómedve párt szabadon is engedtek, de a rendkívül jó alkalmazkodóképességünkkel nem számoltak. Nagyon gyorsan elszaporodtunk, hiszen kifejezetten jól bírjuk a hideg teleket, elég találékonyak és életrevalóak is vagyunk és nincs túl sok ragadozó, akitõl félnünk kellene.

Az emberek azt sem vették figyelembe, hogy nem vagyunk õshonosak a kontinensen, ezért jól bele is kavartunk az itteni állatvilágba. A gyors szaporodásunk miatt invazív fajnak számítunk.

Magyarország erdeibe a szabadon engedések útján és az elszökött házi kedvencek miatt kerültünk. 

Jól olvastátok! Régen házi állatként is tartottak minket, de túl sok gondot okoztunk, ezért sokunkat szabadon engedték. Ez nagy felelõtlenség volt a részükrõl.

A hazai faunában sajnos jelentõs károkat tudnánk tenni, ha nagyon elszaporodnánk. Emiatt kiemelten fontos, hogy ha valaki mosómedvével találkozik, értesítse a helyi természetvédelmi hatóságot, vadásztársaságot, állatkerteket vagy vadasparkokat. Õk tudnak segíteni a befogásban, illetve ezután megfelelõ otthont is találnak a szökevényeknek.

Azt is hallottuk, hogy éppen egy új kifutóra gyûjtesz. Mesélnél az adománygyûjtés részleteirõl?

Örömmel, és köszi a lehetõséget.

Az az igazság, hogy nagyobb és korszerûbb kuckóra van szükségem, mert kinõttem a mostani helyemet. Költözni szeretnék, méghozzá egy olyan otthonba, ahol nyugodtabban tudok pihenni, sokkal több helyem van a trükkök gyakorlására és többet tudok játszani is.

A Vadaspark már megálmodott nekem egy tökéletes „házat”, ami tele van olyan izgalmas környezetgazdagítási elemekkel, mint a medence, a mászókák és a játszótér. 

Ráadásul az új kifutó félig nyitott, villanypásztoros megoldásának köszönhetõen sokkal természetesebb körülmények között tudnék találkozni a látogatókkal. Ez kicsit olyan lenne, mintha a szabadban lennénk. Így õk is szinte testközelbõl láthatnának engem és nézhetnék a tréningeket. Ugye, milyen szuperül hangzik?

A tágasabb kifutómhoz 4 millió Ft-ra van szükségem. Ami nem kevés, de ha mindenki csak egy zoo csemege vagy egy fagyi (három gombócos ) árával támogat, akkor szerintem hamar összegyûlne a kifutóra-való összeg.

Ha szeretnétek Ti is hozzájárulni a tágasabb életteremhez, akkor a Budakeszi Vadaspark hivatalos bankszámlaszámára tudjátok elküldeni az adományokat.

Bankszámlaszám: 11711003-20016715-000000

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés