Fenntarthatóság

Innováció

Amiről nem a trófeák száma mesél

Új irányítási rendszer kezdődik a magyar vadgazdálkodásban. Az új vadászati törvény alapján létrehozott tájegységi fővadászi intézményrendszer célja, hogy a magyar vadgazdálkodás továbbra is világszínvonalú legyen.

A tájegységi vadgazdálkodás teremti meg annak az alapját, hogy Magyarországon az egyes földrajzi tájak adottságainak megfelelő vadgazdálkodás folyjon. Az új 20 éves vadászati periódus március 1-jén kezdődött.

Dr. Jámbor Lászlóval, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatójával, az Országos Magyar Vadászkamara elnökével beszélgettünk.

– Március 1-jén kezdődik az új 20 éves vadászati periódus. Ennek kapcsán vadászatitörvény-módosítás, vadgazdálkodás újradefiniálása, új stratégia kialakítása van folyamatban. Cél, hogy a magyar vadászat ismét világszínvonalú legyen. Mit jelent a világszínvonal – milyen aspektusok mentén mérhető?

– A magyar vadgazdálkodás a maga nemében most is világszínvonalú, ez pedig elsősorban a Magyarországra vadászati céllal idelátogató vendégek számában mérhető igazán. A múlt kötelez bennünket, elődeink feltettek bennünket a vadászati világtérképre. Szerencsés földrajzi elhelyezkedésünk akkora előnyt jelent a konkurenciával szemben, amit hiba lenne nem kihasználni. A jelenlegi törvényi módosítások is ezt a célt szolgálják. A Magyar Állam szándéka egyértelmű, hiszen a vadászterületek minimális nagyságának megtartásával (3.000 ha), a hivatásos vadászok teljes munkaidőben történő kötelező foglakoztatásával, vagy az eddigi 10 éves üzemtervi ciklus időtartamának megduplázásával jelezte, hogy fontosnak tartja ágazatunkat.

– Miben kell utolérni magunkat?

– Az ágazat versenyképességének javítása terén még van tennivalónk. A színvonalas munkához szakmailag jól felkészült és kellően megfizetett szakemberek szükségesek. A magyar vadgazdálkodás jövője jelentős mértékben a személyi feltételek biztosításán múlik, melynek a vadászatra jogosultaknál foglalkoztatott hivatásos vadászok (vadőrök) képezik a gerincét, de fontos szerepük lesz a szakmai irányitóknak és a tájegységi fővadászoknak is. Az elkövetkezendő időszakban számos olyan kérdést kell megoldanunk, amely hosszabb távon biztosítja hazánk vadgazdálkodásban korábban kivívott státuszát. Csak példaként említve ezek közül néhányat: meg kell állítanunk az apróvadállomány rohamos csökkenését, ezzel párhuzamosan kezelnünk kell a nagyvadállomány nem kívánatos létszámgyarapodását, különös tekintettel a vaddisznóra, foglalkoznunk kell a helyenként már elviselhetetlen mértéket öltő vadkárelhárító kerítések okozta problémákkal, gondot okoz az aranysakál gyors terjedése, konszenzust kell kialakítanunk a természetvédőkkel a nagyragadozók kérdéskörében és még folytathatnám tovább a sort.

Fotó:Pixabay

– Vadgazdálkodási Alap létrehozása. Miben segítség a többletforrás? Milyen összegről beszélünk?

– A korábban minisztériumi kezelésben lévő Vadgazdálkodási Alap visszavezetését a vadászatra jogosultak a különböző fórumokon folyamatosan napirenden tartották. Az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvény módosításával – ami jelentős többletforráshoz juttatta a kamarát – egy olyan lehetőség adódott, ami még a mi korábbi elképzeléseinket is meghaladja. A Vadgazdálkodási Alapot a kamara alapszabályának módosításával már ez évben létre kívánjuk hozni és kidolgozzuk annak konkrét működési rendjét is. Teljes összeggel 2018-tól fog működni, melynek nagyságrendje 650 millió forint.

– Hogyan fog működni a Vadgazdálkodási Alap?

– A Vadgazdálkodási Alap működési rendjével kapcsolatos javaslat elkészült, amelyet a kamara érintett bizottságai megtárgyaltak, s azzal egyetértenek. A végleges döntés meghozatala az elnökség javaslata alapján az Országos Küldöttközgyűlés hatásköre. Az Alap pályázati úton működne, a pályázati célokat és feltételeket az OMVK Országos Elnöksége határozná meg. Pályázatot a vadászatra jogosultak nyújthatnak be az OMVK megyei területi szervezeteihez. A pályázatokat a területi vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottságok véleményezik, a megyei elnökség jóváhagyja, majd a végleges döntést a kamara Országos Elnöksége hozza meg. A felállítandó rendszer fontos eleme, hogy a vállalt feladatok végrehajtását minden esetben ellenőrizni, a pályázati céltól való eltérést pedig szankcionálni kívánjuk.

Fotó:123RF

– A kamara tervezi átalakítani belső finanszírozási rendszerét. Mi ennek a lényege?

– Úgy gondolom, hogy ez a kamara belső ügye. De ha már rákérdezett, lényege, hogy a kamara rendelkezésére álló bevételi forrásokat feladatarányosan osszuk szét a megyei területi szervezetek és a kamarai központ között. Másként fogalmazva: ne attól függjön egy-egy megye anyagi lehetősége, hogy abban a megyében hányan váltottak vadászjegyet, vagy hány külföldi vadászati engedély került kiadásra. Ezen túlmenően fontos szempont, hogy mind a területi szervezetek, mind pedig az országos központ gazdálkodása az érintettek számára átlátható legyen.

– Kiemelt feladatkör a vadkárok kezelése is.

– Megítélésem szerint a vadászati törvény módosításának egyik sarkalatos pontja a mezőgazdasági vadkárkérdés szabályozása. Ennek lényege, hogy olyan vadkármegelőzési szabályokat tartalmaz, amely együttműködésre készteti a feleket. Új eleme az idevonatkozó szabályozásnak továbbá, hogy létrehozza a Vadkár Alapot, amely garanciát biztosít a földtulajdonosok és földhasználók számára a bekövetkezett vadkárok megtérítésére. A végrehajtási rendelet fogja szabályozni a kármegállapítás személyi feltételeit és egzakt módszertanát (vadkárbecslési protokoll). Itt szeretném megköszönni a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának a jogszabályi előkészítés során tanúsított konstruktív hozzáállását, ami úgy gondolom, mindkét fél számára megnyugtató és működőképes megoldáshoz vezetett.

Fotó:Pixabay

– Milyen veszélyeket rejt a túlszaporodott nagyvadállomány? Milyen konfliktusokat okoz ez a gazdák és a vadászatra jogosultak kapcsolatában?

– A nagyvadállomány létszáma a néhány évtizeddel korábbihoz képest valóban jelentős mértékben megnőtt, azonban nem szabad ezt az okozott probléma vonatkozásában vadfajoktól függetlenül általánosítani. Addig, amíg a vaddisznó terjedése, ami az apróvadas területeken a vadászatra jogosultaknak is nagy gondot okoz, szinte országos probléma – beleértve annak lakott területeken történő megjelenését is – ugyanez a gímszarvas vonatkozásában regionálisan jelenik meg. Ne feledkeznünk meg azonban arról sem, hogy ezidő alatt a nagyvadállomány élettere is jelentős mértékben szűkült. Fontos feladatnak tekintjük továbbra is a nagyvadlétszám-területek vadeltartó képességéhez történő igazítását, melynek érdekében a Földművelésügyi Minisztérium irányítása mellett egy új, tízéves nagyvadállomány-szabályozási program kidolgozása van folyamatban. A vadászatra jogosultak és a gazdák megnövekedett nagyvadlétszámra visszavezethető konfliktusának feloldását nem a vadkárelhárító kerítések további gyarapításában látom – hisz az élet bebizonyította, hogy ezzel a keletkezett károk nagysága nem csökkenthető –, hanem a létszámapasztáson túlmenően a vadkármegelőzés területén történő együttműködésben.

Fotó:Pixabay

– Vadgazdálkodás, a környezet- és a természetvédelem, valamint a tulajdonjog különféle szempontjainak összehangolása miben áll?

– Elsősorban sok információcserével, kölcsönös empátiával és kompromisszumkészséggel. Az elmúlt időszak sokszor hibás megnyilvánulásainak eredményeként úgy tűnhet, hogy vadászok és természetvédők nem egy oldalon állnak, pedig gondoljunk csak bele: a természet egészének legautentikusabb ismerői mégis csak azok a hivatásos vadászok lehetnek, akik – Fekete Istvánt idézve – „éjjel és nappal, esőben, fagyban, napsütésben és borulásban, hajnalok hajnalán, éjjelek éjjelén” kint tartózkodnak a szabadban, napi tevékenységük szerves részeként pedig a természetvédők számára is értékes információkkal rendelkeznek

– Etikai kérdések fontossága – hol tart ebben a hazai vadásztársadalom?

– Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk neki, hiszen egy társadalom – jelesül a vadásztársadalom – belső tartását és a közvélemény általi elfogadottságát is alapjaiban határozza meg. Ezen az egymásnak történő példamutatás, az összefogás, a rossz példák könyörtelen kigyomlálása sokat javíthat, de sajnos egy-egy negatív példa legalább annyit ronthat az ügynek. A csábítás persze nagy, ráadásul a technika fejlődése is sokszor generálja, az etikus határok feszegetését eredményezi, ezért minden fronton és folyamatosan felszínen kell tartani ezeket a kérdéseket. A kamarának ebben nagyon fontos szerepe van, hiszen tetten érhetők olyan folyamatok, melyek már rövid távon is károsak lehetnek össztársadalmi megítélésünkre, ráadásul a társadalom is egyre érzékenyebb ezen témák iránt. De jó látni azt is, hogy például a közösségi portálokon milyen összezárás tapasztalható a vadászok részéről az etikai normákat figyelmen kívül hagyó „kollégával” szemben. A kérdés saját hatáskörön belül történő kezelésére az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvény módosítása egy hatékony eszközt biztosított számunkra: ez pedig a sportvadászok kötelező kamarai tagsága. Az etikai eljárás során kiszabható legmagasabb büntetés ugyanis a kamarai tagság felfüggesztése vagy a kamarából történő kizárás lehet.

– Mit értünk az alatt, hogy vadászat-életforma?

– Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy egyre többen a vadászatot, mint aktív kikapcsolódást jelentő lehetőséget választják szabadidejük eltöltésül. Az életforma megítélésekor el kell különítenünk a tevékenységet hivatásszerűen űző, nagy szakmai felkészültséget, elhivatottságot igénylő tevékenységet az alkalmilag vadászó sportvadászokétól. Előbbi sok lemondással járó, de nagyon szép hivatás, míg utóbbi a hétköznapokban megfáradt emberek feltöltődését szolgálja.

–  A vadászati hagyományok a német nyelvterületek szokásaira épülnek. Mit értünk ez alatt?

– Persze, alapvetően a német hagyományokat követjük, de ez abszolút nem baj, sőt! Hiszen ennek alapja a természet és a vad feltétlen tisztelete, ami a vadászat teljes időtartama alatt tetten érhető, kezdve az öltözködéstől, a vadászatot behálózó különböző rituálékon keresztül az elejtett vad végtisztességének megadásáig, vagy éppen a kürtszignálok használatáig. Ennek fenntartásáért a kamara, a különböző kulturális egyesületek, de maguk a vadászok is sokat tesznek. Szokásaink, hagyományaink átlagemberekkel való megismertetése pedig a vadászat társadalmi elfogadottságát növeli. Erre jó alkalmat nyújtanak a megyei vadásznapi rendezvények, a nemrég véget ért FeHoVa, de ilyen lesz – sokkal nagyobb volumenben – a 2021-ben – 50 év után újra – hazánkban megrendezésre kerülő Vadászati Világkiállítás is.

– A vadászkamara programjában kiemelt helyen szerepel a fiatal generációval való foglalkozás. Miért van erre szükség?

– Az etikai kérdések mellet talán ez a másik olyan terület, amivel kötelező kiemelten foglalkoznunk. A fiatalok bevezetése a természetbe, ezen belül a vadgazdálkodás-vadászat rejtelmeibe olyan feladat, amit nem lehet elég korán elkezdeni. Szerencsére az utóbbi időben rengeteg pozitív példát láthatunk az ország számos pontján, erdei iskolák épülnek, turisztikai központok, tanösvények létesülnek, és ha nem is lesz mindenkiből vadász, de ezekből a gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik a jövő vadászairól majd véleményt fognak formálni! Vadgazdálkodásunk, vadászatunk sokszor annak eredményességével, pénzügyi mutatójával, a rekordterítékek vagy éppen a trófeák számával mérettetik meg. Pedig ennél sokkal többről, pénzben nem, vagy alig kifejezhető értékekről is szó van. Az egészségmegőrzésen, aktív kikapcsolódást nyújtó időtöltésen kívül az országkép kialakításában, a turizmus egyéb ágazatainak fellendítésében is komoly szerepe van. A magyar vadászati szépirodalom értéke pedig gyakorlatilag felbecsülhetetlen!

agrotrend.hu / GG.

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook