Az elfeledett fajták segíthetnének kivédeni a klímaváltozás káros következményeit

Több ezer éves növények maradványait vizsgálják az archeogenetikusok. A Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karán életre hívott kutatócsoport hidat képez a múlt és a jelen között.

A régmúlt növénykultúrájának feltérképezése segítséget nyújthat abban, hogy korunk agráriuma miként alkalmazkodjon a változásokhoz

– írja a hirado.hu.

Gyulai Ferenc archeobotanikus az M1 Kék bolygó címû magazinjában elmondta, hogy egy érdekes munkacsoportot hívtak életre a Szent István Egyetem Mezõgazdasági- és Környezettudományi Karán, amelynek a tevékenységét archeogenetikának nevezték el. A csoport tagjai a régmúltból származó növényi magvak közül olyan növényfajok maradványait „vallatják”, és igyekeznek fajtára azonosítani, mint a szõlõ, a dinnye vagy a köles.

Nem ritka, hogy több száz vagy több ezer éves maradványokat is vizsgálnak. A kutatók szeretnénk megtudni, hogy honnan származnak ezek a növények, mennyi idõsek, illetve mely ma is létezõ növényfajtákkal állnak rokonságban. Az ásatásokon nemcsak az elõkerült tárgyak vagy csontok mesélnek a régmúlt idõkrõl, hanem növények, magvak sõt az egykori ételmaradékok is. Mindezen leletek átfogó, tudományos feltárásával a régészeti botanika és a régészeti genetika képviselõi közösen foglalkoznak.

Gyulai Gábor archeológus a témához kapcsolódóan elmondta, hogy nemrégiben „tudományos” kérdésként merült fel, mikor a régészeti botanika és a régészeti genetika találkozott, hogy hajdanán Mátyás király milyen húsú dinnyét fogyaszthatott. Doktorandusz hallgatói segítségével ezt meg is tudták válaszolni: kiderült, hogy igazságos királyunk sárga húsú dinnyét evett évszázadokkal ezelõtt.

Azonban a letûnt korok növényei nemcsak az adott környezetrõl képesek hiteles leírást adni. Vásárhelyi Boglárka PHD-hallgató arról beszélt, hogy régebben a szõlõ tájfajtáinak száma, fõként a kora újkorban 50-70 fajtára volt tehetõ. Mára ez a filoxéra pusztítása nyomán valamint az modern fajták térnyerése miatt igencsak lecsökkent. De mindennek nemcsak a borkultúra szempontjából van jelentõsége.

A mára elveszett vagy elfeledett tájfajták segíthetnének kivédeni a klímaváltozás mezõgazdaságot sújtó káros következményeit.

Monokultúrában egy faj az uralkodó. Ha pont a virágzás idõszakában jön egy komoly fagy, akkor elvész a termés. Viszont hogyha egy gyümölcsfajnak több fajtája fellelhetõ, és mondjuk eltérõ idõpontban történik a virágzás, és ugyancsak jön egy váratlan fagy, akkor sokkal biztonságosabb lesz a termésünk

– tette hozzá a PHD hallgató.

A kis jégkorszakban került elõtérbe a rozs és az árpa

Mind a régészeti botanika, mind a régészeti genetika foglalkozik a jelen környezeti kihívásaival is. Gyulai Ferenc archeobotanikus beszélt a legutolsó nagy klímaváltozásról, az úgynevezett középkori kis jégkorszak idõszakáról, amely a 13. század közepétõl egészen a 19. század második feléig tartott.

Az európai emberek ezt a több mint ötszáz évet nagyon megszenvedték. A korábban kiterjedten terjesztett gabonák összetétele megváltozott. A rozs és az árpa pont ebben az idõszakban tört elõre, mivel nem olyan érzékeny klímaökológiailag, mint a búza vagy a kukorica. S bár a jégkorszak lecsengett a földrészen, ezek a gabonanövények ma is a mezõgazdasági kultúra szerves részét képezik.

Õsi fajták jelenthetik a megoldást az agráriumban?

Napjaink egyik égetõ kérdése, hogy a változó klímához miként tud alkalmazkodni az emberiség, például az agrárium. Épen ezért fontos, hogy szélesebb tudásunk lesz a különbözõ történelmi korszakok mezõgazdasági növényeirõl.

Klímaváltozás idõszakában fontos, hogy a mezõgazdaságban szárazságstressz-tûrõ növényeket alkalmazzanak. Ezért több kutatásban is ilyen növényekkel foglalkozik Csákvári Edina PHD-hallgató, aki mesélt az alakorról, arról az õsi búzafajtáról, amely több mint tízezer éve jelent meg a Kárpát-medencében. A gabona nagyon extrém és szélsõséges környezetben is elfogadható terméshozamot képes biztosítani.

Nagygombos környékén a különbözõ alakor tájfajták mellett mai nemesítésû alakor fajtákat és modern õszi fajtákat is vettettek, és tudományos vizsgálatokat végeztek rajtuk. Megfigyelték többek között a növekedésüket úgy, hogy különbözõ környezeti hatásokat, mint szárazságot, tápanyag-hiányt vagy többletet szimuláltak.

A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az õsi búzafajta messze felülmúlja a nagyüzemi mezõgazdaságban használt társait. Nagyobb a stressztûrõ képessége és mûtrágyázást egyáltalán nem igényel.

agrotrend.hu / hirado.hu