Célkeresztben a magyar vadászat

A törvény középpontjába a vad kerül, ami a jobb minőséget garantálhatja. Rámutatott arra is: a változással tisztul a piac, s eltűnnek a „papírvadőrök”.

– Ma szavaz a parlament a vadászati törvényről. Miért kellett módosítani a jogszabályt, és miért nem teljesen újat javasoltak?

– A hatályos, 1996-os törvény alapjaiban jó, csak egyes elemei szorulnak átszabásra. A változtatás célja a biológiai sokféleség megőrzése, a vad védelme, a vadgazdálkodás feltételeinek javítása. Egyik fő generálója, hogy jövőre lejárnak a vadászterületek haszonbérleti szerződései és 2017. március 1-jétől e törvény alapján új alapokra helyeződik a vadgazdálkodás. A törvény sarokpontjai többnyire megmaradnak, tehát a vad továbbra is állami tulajdon, a vadászterület minimális nagysága 3000 hektár, változik viszont a vad és a vadgazdálkodás igényének megfelelően a bérleti ciklus, amely tízről húsz évre nő, s bevezetésre kerül az ökológiai és élőhelyi adottságokhoz igazodó tájegységi vadgazdálkodás.

– Ennek bevezetését mi indokolja?

– Az elmúlt húsz évben olyan jelentős változások voltak a természetes élőhelyekben, melyek hatására változott a vadászható fajok állománya, viselkedése. A velük való gazdálkodást ehhez kell igazítani. Szűkült a vadak élettere, ezért gyakran a lakott területeken is megjelennek, megnövekedett a nagyvadállomány létszáma, ugyanakkor jelentősen csökkent az apróvadállomány. A nagyvadállomány elfiatalodott, a trófeás nagyvad minősége visszaesett, nincsenek már a korábbi évtizedek magyar világrekordjai, mert a gazdasági kényszer hatására sok esetben idő előtt kilőtték az ígéretes egyedeket. E helyzeten javíthat a tájegységi vadgazdálkodás és az új trófeabírálati rendszer bevezetése.

– A tervek szerint az eddigi háromezer helyett négyezer hektáronként kell majd hivatásos vadászt foglalkoztatni. Emiatt nem kerül majd sok vadőr az utcára?

– Egy hivatásos vadász utáni költség a társaságoknak átlagosan évi hárommillió forintot jelentett. Ezt sokan nem tudják kigazdálkodni, ami miatt kiskaput kerestek, s „papírvadőröket” alkalmaztak. Ezek olyan személyek, akik a feladat ellátásához ugyan megfelelő végzettséggel rendelkeznek, de nem főállásban látják el a munkájukat, csak be voltak jelentve a hatóságnál. A mostani változással, úgy látjuk, a „papírvadőri” státus megszűnik, s csak azok maradnak, akik valós munkát végeznek. Így emiatt a főállású munkahelyek nincsenek veszélyben. A szakma presztízsét növeli a hivatásos vadászok helyzetének stabilizálása, s idetartozik az is, hogy minden vadászatra jogosultnál a szakmai munkát minimum középfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személy irányíthatja.

– A vadászati hatóság nem vette munkájukat górcső alá, nem tárta fel eddig az alibi vadőri pozíciókat?

– Nem, a hatóság lehetőségei is rendkívül korlátozottak voltak, sokszor hónapokig nem tudtak kijutni egy-egy területre, így a gazdálkodás gyakorlati ellenőrzése elmaradt.

– A törvény egyik neuralgikus pontja a vadkár. A jelenleg hatályos szabályok szerint a vadkárokból a földtulajdonosoknak öt százalékot kellett viselniük, míg a tervezet szerint a jövőben tízet. Az igen erős agrárlobbi vélhetően ennek ellenáll. Hogy sikerül mégis „átverni”?

– Itt elsősorban nem az 5 vagy 10 százalék a mérvadó, hanem az, hogy az azonos területen gazdálkodó földtulajdonos, földhasználó és vadgazdálkodó milyen kapcsolatban van egymással, hogyan tudnak együttműködni. Az elfogadásra váró jogszabálytervezet a korábbival szemben pontosan rögzíti, hogy a felek közül kinek mi a kötelessége, mit kell betartani. Ezen túlmenően a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával történt megegyezés alapján teljesen új alapokra helyeződik a vadkár megállapításának kérdésköre, ezt egységes protokoll alapján kell alkalmazni. Ha a felek betartják a törvényben leírt kötelezettségeiket, és ennek ellenére mégis vadkár keletkezik, úgy azt a mezőgazdálkodónak kifizetik.

– Korábban az agrárium részéről volt olyan törekvés, hogy országos vadkáralapot hozzanak létre. Aztán ez az elképzelés elhalt, most pedig újra terítéken van. Mit gondol, jó lépés ezt életre hívni?

– A tervezetben nem országos vadkáralapról van szó, hanem a vadászatra jogosultat köteleznék arra, hogy egy elkülönített számlán mindig a megelőző év valós vadkárának megfelelő összeget kell tartalékként elhelyeznie. Ez nyújthat garanciát a mezőgazda részére a vadkár megtérítésére.

– Ez nem juttathat csődbe vadásztársaságokat?

– A gyakorlat fog erre választ adni, nyilván akinek tízmillió forintos vadkára lesz, annak komoly gondot okozhat, s megingathatja rentábilis gazdálkodását.

– E helyzet elkerülése végett nem fognak a vadászok a gazdákkal fű alatt megegyezni, s mondjuk vadhússal fizetni az okozott károkért?

– Minden előfordulhat.

– A törvénytervezet kimondja, hogy a vadászati jogosultságot a jövőben csak haszonbérletként lehet értékesíteni. Mi lesz a földtulajdonosi közösségekkel, akik eddig formátlan közösségként gyakorolták a vadászati jogosultságukat?

– A vadásztársaságok és a gazdasági társaságok mellett vannak szép számmal földtulajdonosi közösségek, akik maguk gyakorolják vadászati jogukat. Az elmúlt haszonbérleti ciklusok bebizonyították, hogy ez nem volt egy szerencsés megoldás, mert a legtöbb probléma a gazdálkodást illetően e területen jelentkezett, akár a vadászat rendjét, a vadleadást, akár a gazdálkodást, vagy a pénzügyeket tekintjük. A tervezet továbbra is lehetőséget biztosít a földtulajdonosi közösségek részére a vadászati jog gyakorlására, de azt csak egyesületi vagy gazdasági társasági formában tehetik.

– Mi várható, mennyi lehet a haszonbérleti díj?

– Ennek mértékét a vadászterület minőségének megfelelően kell kialakítani, melyről a földtulajdonosi gyűlés fog dönteni. Bizonyára más lesz az apróvadas, a vegyes és a nagyvadas területek bérleti díja, mint az a jelenlegi gyakorlatban is megmutatkozik. A vadállomány védelme, a vadgazdálkodás hosszú távú stabilitása érdekében, a jelenleg alkalmazott bérleti díjakat figyelembe véve, olyan összegeket érdemes és kell megállapítani, melyek a vad és a vadgazdálkodás érdekeit is szolgálják.

– A törvénytervezettel csökkentenék az adminisztratív terheket, egyszerűsítenék az ügyintézést. A gyakorlatban ez mit jelent majd?

– A tervezet a vadgazdálkodóknak és a vadászoknak nyújtandó szolgáltatásokat igyekszik a kamara hatáskörébe utalni, így több hivatal helyett egy helyen lehet majd elintézni az ügyeket. Pozitív változás az is, hogy az egyéni lőjegyzék használata nem lesz kötelező, viszont – a vadászjegyekhez hasonlóan – a vadászati engedélyeket is a kamara fogja kibocsátani, ahol a hozzá tartozó biztosítást is meg lehet kötni.

– A vadászati idény március 1-jétől a következő év február 28-ig tart. Mire számíthatunk a 2015–16-os szezonban?

– Most kezdődtek az őszi vadászatok, de érzékelhető, hogy apróvad tekintetében további visszaesés várható, a fácán és a mezei nyúl természetes szaporulata kevesebb az előző évinél. Ott, ahol a természetes veszteségeket mesterséges tenyésztéssel nem pótolták, nem számíthatnak eredményes fácánvadászatokra. A nagyvadak esetében elmondható: eredményes volt a szarvasbőgés, a hajtóvadászatok pedig most kezdődtek, s vélhetően a korábbi évek bevételeit hozzák. Sajnos az őzbakvadászat darabszámban és bevételben is elmaradt az előző évitől, aminek oka, hogy kevesebb bérvadász érkezett tavasszal és őzhívás idején.

– Az árak miatt?

– Igen, az áfa mértéke jóval kedvezőbb a szomszédos országokban, így olcsóbb a szolgáltatás.

– Honnan jönnek leginkább a vendégvadászok?

– A német nyelvterület még mindig domináns, bár számuk csökkent. Kiesésüket az egyre több szlovák, lengyel, orosz és skandináv vadász pótolja.

– Mi a helyzet a vadhúspiacon? Korábban tervezték, hogy a vadhús bekerüljön a közétkeztetésbe, de mintha elhalt volna ez a törekvés.

– Ez egy kiváló elképzelés, csak még mindig nincsenek meg hozzá a technikai és gazdasági feltételek. Ugyanis csak három-négy nagyüzem dolgoz fel vadhúst, s nekik még ma is jobban megéri külföldön eladni a terméket, mint itthon értékesíteni. Változást hozhat az az ötlet, hogy konténeres feldolgozókat kellene tájegységenként telepíteni, ez egyben a munkahelyteremtést és a városok, falvak vadhúsellátását is biztosítani tudná.

– Sokak szerint a vadászat helyzete, megítélése, gazdasági szerepe fel fog értékelődni. Minek tulajdonítható ez?

– A törvényi változtatások ezt a célt is szolgálják. A haszonbérleti idő tíz év helyett húsz év lesz, így bátrabban lehet tervezni, befektetéseket eszközölni. A törvény középpontjába a vad kerül, ami garantálhatja a jobb minőséget, az eredményes vadgazdálkodást. A változtatásokkal a magyar vadászat, vadgazdálkodás ismét dobogós lehet a globális versenyben.

agrotrend.hu / magyaridok.hu