Füves élőhelyekről készült hiánypótló összefoglaló

Eurázsiában sztyeppének, Észak-Amerikában prérinek, Dél-Amerikában pampának hívják – többféle neve van a mérsékelt égövi füves pusztának kontinenstől, helyszíntől függően. Magyarország híres pusztája, a Hortobágy az Eurázsia jelentős részén és Afrika északi területein is végighúzódó sztyeppövezet északnyugati határvidékét jelenti. A régióban a különböző ökológiai tényezők (csapadékmennyiség, hőmérséklet, talajviszonyok) hatására erdős, magas füvű, sivatagi és hegyvidéki típusú sztyeppék alakultak ki.

A mintegy 10,5 millió négyzetkilométer kiterjedésű eurázsiai és észak-afrikai sztyeppék különböző típusairól jelenleg rendelkezésre álló információkat összegezte az a nemzetközi kutatócsoport, melynek egyik koordinátora Török Péter, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Ökológia Tanszékének docense, az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója volt. A száz, különböző nemzetiségű – köztük orosz, kazah, kínai, magyar, német és török – sztyeppékkel foglalkozó szakember munkája révén jelent meg egy hiánypótló különszám a Biodiversity and Conservation (Biodiverzitás és Természetvédelem) nevű rangos angol nyelvű szaklapban ez év novemberében.

Néhány évtizede ez még nem így volt, de ma már a tudomány szinte egyeduralkodó nemzetközi nyelve az angol. Sajátos probléma a sztyeppék kutatása területén, hogy a szakirodalom jelentős hányada nem férhető hozzá angolul, hanem csak más nemzeti nyelveken (például oroszul, vagy kínaiul) elérhető. A mostani vállalkozás emiatt is kiemelkedő, hiszen az egyes szerzői csoportok összegyűjtötték és angol nyelven foglalták össze a saját nyelvükön született tudományos eredményeket. A kutatók remélik, hogy a fontos mérföldkőnek számító munka jelentős hatással lesz a jelenleg igen veszélyeztetett sztyeppterületek kutatására és megőrzésére.

A kötet cikkei ide kattintva érhetők el.

agrotrend.hu / Debreceni Egyetem