Kell egy jó csapat?

Fotó: Boda Gabriella

A klímaváltozás hatására számíthatunk rá, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válik. A rengeteg csapadékot és nagy szelet hozó viharok mellett egyre hosszabb száraz időszakok következnek, az enyhe telek pedig nagyobb esélyt adnak a kártevőknek a túlélésre, és a melegedő klíma olyan jövevények túlélését is lehetővé teheti, amelyek eddig szinte teljesen ismeretlenek voltak nálunk. Az efféle katasztrófák azonban fontos visszajelzéseket adnak erdőink gyengéiről. Ezek jobb ismeretében elképzelhető, hogy egyes, eddig bevált erdőgazdálkodási módok átgondolásra szorulnak, és néhány évtized múlva egészen más kép él majd bennünk az erdőről.

Ha bárhol Európában körbenézünk egy erdőben, szinte biztosak lehetünk benne, hogy amit látunk, az javarészt emberi tervezés eredménye. Az ipari forradalom nem túl sok teret hagyott a természet vad burjánzásának – az erdészet egy-két aprócska foltot kivéve kezébe vette az irányítást.

Ódor Péter az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy miként reagál egy erdő a különféle művelési módokra, méghozzá nem megfigyeléses módszerrel, hanem a lehetőségekhez képest szabályozott kísérleti körülmények között. Jelenleg a Pilisben folyó erdőökológiai kísérletében arra keresik a választ, hogyan változtatják meg a különféle erdőhasználati módok a termőhelyet (mikroklímát, talajviszonyokat), a regenerációt és a biodiverzitást.

Egyszerre, nagy területen ugyanazt a fafajt telepíteni egyáltalán nem elvetendő gondolat, ha az ember a gazdaságosságot nézi. Könnyen és viszonylag kevesebb odafigyeléssel kitermelhető a fa, jól tervezhetőek a munkálatok, egyenletes a minőség. A gyors növekedésnek, az egykorúságnak és a szegényes fajösszetételnek azonban komoly hátrányai is vannak. A versenyben például másodlagos fontosságú, hogy mennyire erősödik meg a gyökérzetük. A homogén erdőkben nagyobb pusztítást tud végezni egy hirtelen felszaporodó kártevő, mely akadálytalanul terjedhet szomszédról szomszédra. Ahogy Ódor Péter fogalmaz, „egy focicsapatot is érdemes úgy felépíteni, hogy legyen benne védő és csatár is – ha a közösséget alkotó egyedek különbözőek, mindegyik máshoz tud alkalmazkodni, ami az egész közösségnek nagyobb rugalmasságot ad”.

Egy Pilisszentkereszt melletti gyertyános-tölgyest találtak alkalmasnak a vizsgálatra a kutatók, ahol a kísérletet a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaival közösen alakították ki. Hat, hasonló méretű és fekvésű területet jelöljenek ki a vizsgálatok céljára. A hat terület mindegyikén létrehozták a következő típusú területeket: érintetlen kontroll, bontóvágás, lékvágás, tarvágás (benne hagyásfacsoporttal). Folyamatosan műszerekkel mérik a mikroklíma, a talajviszonyok, az aljnövényzet és egyes állatcsoportok (futóbogarak, pókok, televényférgek) változásait.

Fotó: mta.hu, Gilicze Bálint

A természetes folyamatokat elkerített és kerítés nélküli mintanégyzetekben vizsgálják, így meg tudják figyelni azt is, mennyiben befolyásolja a folyamatokat a vadak jelenléte.

Fotó: mta.hu, Gilicze Bálint

A kísérlet hosszabb távon szolgáltat majd kézzelfogható eredményeket, annyi azonban már ma is világos, hogy a hatalmas vágásterületeken az erdőben megszokottól igencsak eltérő mikroklíma uralkodik. Az extrém hőingadozás és az óriási esőket követő hosszú száraz időszakok itt könnyen átbillenthetik a kis fácskákat a tűréshatárukon, miközben egy kisebb lékben – vagyis néhány fa kivágásával létrejött nyílt területen – a kedvezőbb mikroklímában túlélnének.

A kisebb bolygatással járó erdőgazdálkodás és az elegyes erdők kialakítása hosszú távon is segíthet, hiszen a környezeti feltételek lassú változását követni lehet a fajösszetétellel – ez nem okoz akkora gazdasági megrázkódtatást, mintha kényszerből, hirtelen kellene áttérni egy másik fafajra.

– Fontos, hogy a természetvédelem ne megőrzendő szigetekben, foltokban, hanem táji léptékben gondolkodjon – mondja Ódor Péter, aki szerint a gazdálkodás alatt álló területek ideális esetben átjárókkal összekötött élőhelyek mozaikjaként működhetnek. Egy ilyen nagy, összefüggő rendszer képes elviselni egy-egy durvább erdészeti beavatkozást vagy természeti csapást, hiszen az egyik foltból kiszoruló élőlények egy másikban meghúzhatják magukat, és később visszahódíthatják a területet.

Fotó: Csom Éva

Elképzelhető hát, hogy „természetesebbé” válnak erdőink, azonban, véli Ódor Péter, ezeknek is elkél majd egy kis reklám. – A legtöbbünk oszlopos fákból álló, templomszerű, idős gazdasági erdőkön szocializálódott – mondja.

A természetes erdők látványához nem tudott hozzászokni még a legodaadóbb turista sem, és el kell fogadtatni a társadalommal, hogy ezekben az erdőkben nincs „rend”. Az erdő más lesz, titokzatosabb és talán egy kicsit idegenebb, de mindenképpen jobban érzi majd magát.

agrotrend.hu / MTA