Fenntarthatóság

Innováció

„Méltósággal elvándorolni”

Bár a nemzetközi jogban egyelőre hivatalosan nem használják a klímamenekült kifejezést, ez hamarosan meg fog változni. A közeljövőben ugyanis egyre több ember kényszerül arra, hogy elhagyja otthonát a globális klímaváltozás következményei miatt. „Csupán” néhány ok: fokozódó szárazság és ivóvízhiány, tengerszint emelkedés, extrém időjárási jelenségek, eszkalálódó polgárháborúk. Klímaváltozás – erőszak – migráció: van kapcsolat!

Az ENSZ Egyetem Környezeti és Emberi Biztonság Intézete szerint 2050-re 50 és 200 millió lehet azoknak az embereknek a száma, akik a klímaváltozás miatt arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat. Sokak szerint azonban ez az érték jelentősen – és tudatosan – alulbecsült, hiszen 2100-ra már több milliárdra lesz tehető azok száma, akik klímamenekültként várnak a tömeges áttelepítésekre, közülük is 3,5 milliárd ember a növekvő tengerszint elől fog menekülni.

Az elsők, akik már valódi klímamenekülteknek tekinthetők, egy, a Tuvalu szigetéről származó család. A Hawaii és Ausztrália között fekvő paradicsomi sziget az óceán emelkedő vízszintje és az egyre gyakoribbá váló heves viharok miatt a század végére minden bizonnyal eltűnik a térképről. 2014-ben egy család részben ezekre az okokra hivatkozva kért és kapott menedéket Új-Zélandon.

Két évvel korábban egy Kiribatiról származó fiatalember hasonló kérelmét viszont elutasították Új-Zélandon, jelezve ezzel talán azt is, hogy nem szeretnék, ha klímamenekültek áradata érkezne az országba. A Csendes-óceánban fekvő Kiribati a Föld egyik olyan országa, mely a klímaváltozás hatásaira leginkább érzékeny. A sziget nagy része csak alig két méterrel magasabban fekszik a tengerszintnél. Az óceán vízszintje 1992 óta átlagosan 7,3 mm-t emelkedik évente, és emiatt már jó néhány falu partközeli házából el kellett költözni a lakóknak. A legutóbbi klímamodellek pedig azt mondják, hogy 2100-ra 1,5-1,8 métert emelkedik majd az óceánok vízszintje.

Kiribati számára nem sok jót ígérnek a jövőkutatók. Az emelkedő tengerszint miatt egyre erősebb lesz a partmenti erózió, a sós tengervíz beszivárog az édesvíz- tároló rétegekbe, a mezőgazdaság és a halászat lehetőségei csökkennek, az emelkedő hőmérséklet és az esőzések miatt különböző betegségek, pl. dengue láz terjedhetnek el.

Kiribati vezetése már most azon gondolkodik, hová lehet majd kimenekíteni az ország lakosságát. Biztos, ami biztos, már vásároltak egy 6000 hektárnyi területet az 1600 kilométere fekvő Fidzsi-szigeteken, mint potenciális menedék, ha tényleg beüt a baj. A kormány „méltósággal elvándorolni” jelszóval arra is biztatja a lakosokat, hogy sajátítsanak el olyan szakmákat, melyekkel jó eséllyel kaphatnak majd állást az esetleges befogadó országokban.

2003-tól a Világbank által támogatott „Kiribati Adaptation Program” keretében számos intézkedést is tettek, mellyel megpróbálnak védekezni az emelkedő tengerszinttel szemben. Homokzsákokból tengerparti védfalakat építettek, mangrove erdőket telepítettek a partokra és esővízgyűjtő rendszereket építettek ki. A próbálkozások közül van, ami bejött és olyan is, ami nem. A parti védművek például kontraproduktívnak bizonyultak, és még jobban elősegítették az eróziót.

Persze Kiribati csupán a jéghegy csúcsa, a tengerszint-emelkedés miatt sorra tűnnek el a csendes-óceáni Salamon-szigetek, a Carterer-szigetek, a Maldív, valamint a Seychelles-szigetek, ez utóbbiaknak a kutatók maximum 100 évet jósolnak. És nem jobb a helyzet a világ part menti nagyvárosainál sem. A talajvíz és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése, vagy olykor csupán a több nemzedéknyi földművelés miatt a világ part menti területein fekvő hatalmas városok egy része meglepően gyorsan süllyed, ami a környező tengerek szintjének emelkedését még fenyegetőbb problémává teszi. De ne gondoljuk, hogy csak a szigetek és a part menti nagyvárosok vannak bajban. Például Bangladesh-t, a dél-ázsiai országot szintén fenyegeti a tenger, az előrejelzések szerint 100 éven belül 20 millió embert kell majd kitelepíteni a térségből. Másik példaként említhetjük Szenegált, az "Afrikai Velence" néven ismert országot, mely minden valószínűség szerint 2100-ra eltűnik a térképről.

Klímaváltozás – erőszak – migráció: van kapcsolat

Tudósok a 2000-es évek elején kezdték tanulmányozni a kérdést, miszerint van-e kapcsolat a klímaváltozás és az emberi konfliktusok között, a Maja civilizáció kipusztulásától egészen napjainkig. 2013-ban jelent meg a téma első átfogó tanulmánya, mely 60 db kutatást használt fel az adatok összevetésére. A jelentés rávilágított, hogy a vizsgált térségekben bekövetkezett szokatlan hőmérséklet emelkedés több, mint 50%-al növeli meg az erőszakos fellépések, pl. a helyi háborúk számát. A tanulmány tartalmaz egy igen fontos előrejezést is, eszerint amennyiben 2050-ig bekövetkezik a 2-4 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedés, úgy az globális szinten 8-16%-al fogja megnövelni az erőszakos bűnesetek számát. A növekvő erőszakot pedig még inkább gerjeszti majd a Föld számos országában már tapasztalható elsivatagosodás, mely a növénytermesztés visszaesését, egyes országok esetében a mezőgazdasági rendszerek teljes összeomlását fogja eredményezni, amint azt Afrikában már láthatjuk.

Az USA Haditengerészeti Elemzések Központjának Katonai Tanácsadó Testülete 2014-ben adott ki egy jelentést, mely szerint az éghajlatváltozás a Közel-Keleten és Afrikában a víz- és élelmiszer-készletek eltűnése fokozza a hagyományos regionális és etnikai feszültségeket, így azok konfliktusokhoz vezetnek. A tanulmány szerint a tengerszint emelkedése Indiában, Bangladesben és a vietnami Mekong-deltában a lakosságot és az élelmiszerellátást egyaránt veszélyezteti, ami újabb menekülthullámmal fenyeget.

Bár olyan kormányzati tanulmányról nem tudunk, mely az USA területén belül kialakuló fegyveres konfliktusok esélyeit latolgatná, biztosak vagyunk benne, hogy a politikai vezetés ezzel a katasztrofális forgatókönyvvel is számol, hiszen az elsivatagosodással jelentkező háborús katalizátor, az ivóvízhiány immáron az USA-ban is jelen van. A hirtelen előálló és komoly vízhiány több száz amerikai kis- és nagyvárost, sőt, egész államokat veszélyeztet, így többek közt Kaliforniát. 2016 januárjában az Országos Hírszerzési Igazgatóság Hivatala (DNI) a vízhiányt az USA egyik legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatának minősítette.

A szakértők szerint a Szíriából megindult menekült áradatnak is, részben a klímaváltozás miatt bekövetkezett, 2006-ban jelentkező hosszan tartó szárazság volt az oka. Az egyre súlyosabb vízhiány, az egekig emelkedő élelmiszerárak milliókat kergettek nyomorba, a falusi lakosság egy része szinte pillanatok alatt elveszítette megélhetését. A tömeg a városokba áramlott, ami tovább mélyítette az egyébként is fennálló társadalmi feszültségeket. A nyugtalanság szikrája végül polgárháborúhoz vezetett.

A klímaváltozás miatt egyre súlyosbodó szárazságra és vízhiányra lehet számítani, ami hatalmas tömegeket kényszeríthet otthonuk elhagyására. A Közel-Keletről és Afrikából már most is rengetegen indulnak útnak Európa felé, a háborúk, az erőszak elől. Hamarosan azonban még többen fognak, mert a klímaváltozás miatt sok helyen lehetetlenné válik majd az élet – állítja a Max Planck Intézet és a Ciprusi Intézet 2016 májusában publikált kutatása.

A térségben a 70-es évek óta megduplázódott az extrém meleg napok száma. 1986 és 2005 között átlagosan 16 napon volt extrém forróság, ez a század közepére 80 nap lehet. A legforróbb napokon már most is bőven 40 fok fölé emelkedik az hőmérséklet, de az előrejelzések szerint a század végére 50 fokra is emelkedhet a hőmérséklet, és ez a fokozódó légszennyezettséggel és a sivatagi porviharokkal együtt elviselhetetlenné teszi az életet.

A kutatók az előrejelzések készítése során két különböző forgatókönyvet vettek figyelembe, az egyik szerint az üvegházgázok kibocsátása csökken 2040-re, (ha mindenki betartja az ENSZ irányelveket), a másik szerint pedig, a gázok kibocsátásának növekedése tovább folytatódik, vagyis minden megy tovább, ahogy eddig. A vizsgálatok végén arra jutottak, hogy bármelyik forgatókönyvet is vesszük is figyelembe, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a jelenlegi hőmérsékletek tovább növekednek majd. A legoptimistább esetben az extrém forró napok száma 116, míg a legrosszabb esetben 200 nap lesz majd a század végére. És ez minden bizonnyal tömeges kivándorlásokhoz fog vezetni. A térségben több mint 500 millió ember él.

Harc lesz a vízért!

Az elemzések szerint 2050-re a Föld népességének mintegy fele fog fizikailag vízhiányos területen élni. Jelenleg ez az arány az optimistább becslések szerint 10 százalék körüli. Napjainkban a Föld népességének 40 százaléka számára okoz nehézséget a vízhez való hozzáférés, több mint egymilliárd ember pedig nem is képes biztonságos ivóvízhez jutni, elsősorban a természetes vizek szennyezettsége következtében. Várhatóan még ebben az évszázadban háborúk törnek majd ki a vízért, mely drágább lesz majd, mint az arany.

Az elmúlt években beindult a víz-kereskedelem, az ivóvíz előállítása érdekében pedig szinte futószalagon érkeznek az újabbnál-újabb találmányok, amelyek sós tengervízből vagy éppen emberi izzadságból igyekeznek ivóvizet kinyerni.

agrotrend.hu / ecolounge.hu

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook