Fenntarthatóság

Innováció

Szabadulnának a problémás pesthidegkúti erdőtől

Hiába kapta meg 41 magánszemély kárpótlási jegyéért korábban a Rozmaring Tsz volt területét, a mai napig nem tudják hasznosítani a főváros második kerületében lévő földrészletet. A tulajdonosok végső elkeseredettségükben már szabadulnának a területtől.


fotó: magyaridok.hu

Többéves pereskedés után sem sikerült tisztázni egy második kerületi volt szövetkezeti parcella helyzetét. Az alig 4,7 hektáros területen ma több mint negyven tulajdonos osztozik, a földrészletet még az 1995-ös kárpótlási árverés alkalmával kapták meg. A tulajdonosok szerint a terület sosem volt erdő, korábban a Rozmaring Virágkertészeti Termelőszövetkezet (tsz) a parcellát a felhalmozott kommunális szennyvíz szikkasztására használta, nyárfákkal ültette be.

A vegyi anyagokat is tartalmazó szennyvíz tisztítás nélkül került a nyitott zagytározóba, és onnan a csőrendszeren keresztül a talajba. A szövetkezet azóta megszüntette ezt a tevékenységét, a fák pedig kiszáradtak és kidőltek. A tulajdonosok a veszélyesen dőlő fákat kivágatták, azóta a csonkokon sarjadt zöld fedi a területet.

A kárpótlás után az érintettek az akkor érvényes erdőtörvény alapján kérték a terület átminősítését, illetve az erdő művelési ágból történő kivonását. A szóban forgó „nyáras” ugyanis meglátásuk szerint már a kárpótláskor sem volt erdő. – A szövetkezet ezt a területet szikkasztásra alkalmas fákkal ültette be, amelyek addig éltek, amíg a tsz a vegyszeres zagyot felnyomta a területen kiépített zagytárolókba, és onnan lecsorgatta a fák alá – emelte ki Kirr János, a terület egyik tulajdonosa. 

A birtokosok elsőként az akkori Állami Erdészeti Szolgálathoz fordultak, a szervezet azonban határozatában rögzítette, hogy erdőről van szó. Az indoklás szerint azért, mert a kárpótlási árveréskor már nem folyt szikkasztás a területen. A tulajdonosok ezt cáfolták, mivel a szövetkezet egészen a 2000-es évek elejéig oda nyomatta a vegyszerekkel kevert szennyvizet. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 1997-ben kelt levelében felhívta a Rozmaring szövetkezet figyelmét, hogy a területet ne használja a kommunális szennyvíz szikkasztására, hiszen azzal jelentősen szennyezhetik a budai karsztvizeket. A tulajdonosok később a Földművelésügyi Minisztérium (FM) erdészeti hivatalához fordultak, a tárca ugyanakkor természetvédelmi szempontból nem támogatta az erdőművelési ág megszüntetését.

A kérelem elutasítása miatt a tulajdonosok perre mentek, ám sem a Fővárosi Bíróságon, sem a Legfelsőbb Bíróságon nem sikerült eredményt elérniük. Böröcz István, az egyik tulajdonos szerint ugyanakkor a jogi kérdéseken túlmenően azokat a műszaki és talajtani szempontokat is figyelembe kellett volna venni a bírósági döntés során, amelyek evidenciaként jelentkeznek egy szikkasztólétesítmény együttes kialakításában. Az „erdő” alatt ugyanis csatornák, nyomóvezetékek, valamint zagytározó kazetták vannak, lecsorgatóösvényekkel és növényvédőszeres anyagokkal. Ráadásul a szövetkezet annak idején nem erdőben honos fákat telepített a területre, amelyek csak víz állandó jelenlétével képesek életben maradni.

Az ügy azonban itt még nem állt meg, 2004-ben, a bírósági döntés után az erdészeti hatóság felszólította a tulajdonosokat, hogy tegyenek eleget erdőfelújítási kötelezettségüknek. Mivel erre nem hajlandóak, minden évben büntetést kell fizetniük. A szikkasztó erdő kérdésével korábban a Gödöllői Talajtani Intézet is foglalkozott, a kiadott szakvélemény alapján – bár az újraerdősítés sem kizárt – a szakértők a gyepesítést ajánlották.

A területen gyümölcsöst szerettek volna telepíteni a tulajdonosok, többségük azonban mára inkább szabadulna a néhány négyzetméteres területétől. Az értékesítést ugyanakkor nehezíti, hogy a földrészlet osztatlan közös tulajdonban van. Az érintettek szerint a megoldást a terület megosztása jelentené. Ennek kapcsán nemrég levélben kértek segítséget a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárától. Ugron Ákos Gábor válaszából azonban az derült ki, hogy az erdőtörvény szerint az érintett ingatlant felosztani csak akkor lehet, ha az nem veszélyezteti a fenntartható erdőgazdálkodást. Egy hektárnál kisebb területeket pedig csak akkor lehetne kialakítani, ha annak célja az erdő igénybevétele. Az FM szerint nem látható olyan körülmény, amely szerint az első-, illetve a másodfokú erdészeti hatóság és a Fővárosi, valamint a Legfelsőbb Bíróság mulasztott volna. Az államtitkár jelezte: mivel az érintett ingatlant erdőfelújítási kötelezettség terheli, ezt mindenképp el kell végezni. A valóban kacifántosnak nevezhető helyzet megoldásaként az államtitkár is az értékesítést javasolta. Mint lapunknak Böröcz István elmondta: a tulajdonosok készek egyeztetni a szaktárcával és a II. kerületi önkormányzattal a terület jövőjéről, s remélik, hogy olyan megoldás születik, amely minden érintettnek megfelelő lesz.

A Pest Megyei Kormányhivatal földművelésügyi és erdőgazdálkodási főosztályától kapott válaszok szerint a szóban forgó terület egy korábbi, jogerős bírósági döntés szerint erdő, amit felújítási kötelezettség terhel. Az erdő igénybevételét vagy átminősítését az illetékes kormányhivatalnál lehet kezdeményezni, a Pest Megyei Kormányhivatalnál azonban jelenleg nincs erre vonatkozó kérelem. Kérdéses, hogy jogerős bírósági ítélet után ilyen kérelmet egyáltalán beadhatnak-e a tulajdonosok. A jövőre nézve előrelépést jelenthet, ha a kormányzat kidolgozza az osztatlan közös tulajdonban lévő erdők megosztására vonatkozó szabályozást. Erről korábban Nagy István, a szaktárca parlamenti államtitkára beszélt. Meglátása szerint a megvalósítás jogi hátterének előkészítése a ciklus végére készülhet el.

agrotrend.hu / magyaridok.hu

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook