Új térképek tehetik hatékonyabbá a magyarországi természetvédelmet

Többrétegű térképes becslés készült Magyarország potenciális természetközeli növénytakarójáról az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének vezetésével, az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet és a Svájci Szövetségi Kutatóintézet közreműködésével – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) pénteken.

A modellek által adott térképes becslések kellő tudományos alapot adnak az ökológiai restaurációs intézkedéseknek és egyéb természetvédelmi beavatkozásoknak – írja az MTA.

A kutatás eredményeiről a szerzők a Journal of Vegetation Science nemzetközi tudományos lapban számoltak be. A modellek által adott térképes becslések tudományos alapot adnak a különféle ökológiai restaurációs intézkedéseknek és egyéb természetvédelmi beavatkozásoknak, továbbá minden olyan döntés előkészítésében támpontot nyújthatnak, amely természetes élőhelyeket érint.

A potenciális vegetáció ismerete ilyen beavatkozások során elengedhetetlen. Mostanáig azonban csupán szakértői becslésre támaszkodhatott a természetvédelem. Az új modelleredmények segítségével viszont körvonalazható, hogy a természetvédelmi és restaurációs, vagyis a természetszerű állapotot helyreállító beavatkozás során milyen élőhelyek találnak megfelelő környezetre. Ráadásul a modell ezeket az élőhelyeket – a megfelelőség szempontjából – sorrendbe is állítja. Így lehetővé válik, hogy a szakemberek a leginkább fenntarthatónak ígérkező vegetációt védjék, illetve állítsák helyre. Restauráció esetén pedig mód nyílik a lehetséges helyszínek rangsorolására a várható fenntarthatóság szerint.

Az eredmények felhasználhatók a tájökológiai, területtervezési, tájértékelési tanulmányok és tervek alapozó szakaszaiban is. Ezek korábban elsősorban a megfigyelt, aktuális vegetációt vették figyelembe, de abból a legtöbb esetben csak részlegesen vonható le következtetés a potenciális vegetációra nézve. A táj aktuális állapotát és regenerációs lehetőségeit azonban sokkal reálisabb ez utóbbihoz mérni. Potenciálisan homogénebb tájban kevés növényzeti típus jelenléte is természetes lehet, míg potenciálisan diverz tájban ugyanennyi vegetációtípus jelenléte már elszegényedést jelezhet. A potenciális vegetációt figyelembe vevő tájtervezés pedig az eddig alkalmazottnál átgondoltabb, árnyaltabb és fenntarthatóbb területi tervek készítését segíti elő.

A felépített modelleknek köszönhetően, a regionális éghajlati modellek eredményeire támaszkodva a jövőbeli potenciális elterjedések becslésére is mód nyílik a későbbiekben. Így azon túl, hogy jelenleg milyen élőhelyek illenek egy adott területre, az is megtudható, hogy a jövőben mely élőhelyek találhatják meg ott a létfeltételeiket. Végső soron tehát hosszú távú, megalapozott és fenntartható természetvédelmi döntések születhetnek.