Vadászati törvény: csak a gazdagok maradnak?

fotó: 123rf

– Több éven át tartó előkészítő munka után született meg a vadászati törvény módosítása, melynek egy része most január elsejétől hatályba is lépett – bocsátotta előre dr. Nádor László, az Országos Magyar Vadászkamara Zala Megyei Szervezetének elnöke. – 2017 március elsején lép hatályba az utolsó, negyedik jogszabályi csomag. Az egyik legfontosabb változás, hogy a vadászati üzemtervi ciklus (mely azonos a vadászati jogi haszonbérleti időszakokkal) időtartama jövő márciustól 10 évről 20 évre nő, tehát az új haszonbérleti szerződések is már ekkora időtartamra köttetnek. Ez első hallásra kedvező a vadászok számára, de azért buktatói is vannak – kevés olyan vadászt ismerek, aki 20 évre előre tudja tervezni vadgazdálkodást.

A szakember többek közt azt is elmondta: a megújult vadászati törvényben a jogalkotó megszigorította a haszonbérleti díj fizetésének módját. E szerint a haszonbérleti díj 90 százalékát a tárgyévet megelőző év decemberében ki kell már fizetni a vadásztársaságnak a földtulajdonosok felé, a fennmaradó 10 százalékot pedig a tárgyév novemberéig. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy egy éves bérleti díjat meg kell előlegeznie a vadásztársaságnak. – Ez nem kis anyagi teher lesz, például 5000 hektáros vadászterületnél, 400 forinttal számolva kétmillió forintról beszélünk, amit készpénzben előre rendelkezésre kell bocsájtani – jelentette ki. – Amennyiben ezt a vadásztársaság nem teszi meg, a vadászati hatóság végső esetben törölheti is a vadászatra jogosultak listájából. A törlés pedig automatikusan a haszonbérleti szerződés megszűnését jelenti, tehát a területét is elveszti a társaság.

Azt is közölte: a másik igen jelentős változás 2018 november elsejétől lép hatályba: a tárgyévet megelőző évben vadkárra ténylegesen kifizetett összeget minden társaságnak szintén letétbe kell helyeznie és ezt semmi másra nem használhatja fel, csak vadkár kifizetésére. Tehát itt is egy évre meg kell előlegezni átlagosan 10 millió forintot. Ez újabb anyagi terhet jelent a vadászatra jogosultaknak, de az elmulasztása szintén törlést von maga után.

– Összességében mégis azt gondolom, hogy a vadászati érdekképviseletnek koránt sem sikerült akkora eredményt elérni, mint amekkorát szeretett volna, a módosítások nagy része azonban így is előre viszi a magyar vadászat ügyét és a mai viszonyokhoz jobban igazodó jogszabályi háttérrel folytathatjuk a vadászati tevékenységet. Másrészt azt is kár tagadni: várhatóan még inkább előtérbe kerül, hogy a vadászat bizony, nem olcsó hobbi, és hogy a bevételekből a vadgazdálkodás költségeit eddig sem lehetett, eztán pedig még inkább nem lehet finanszírozni. Ez azt jelenti, hogy kívülről kell pótolni a hiányzó összegeket, ergo, aki vadászni akar, annak még mélyebben kell a zsebébe nyúlnia.

Kiefer Károly, a Nagykanizsai Hubertus Vadásztársaság elnöke úgy véli: az említett anyagi természetű módosítások várható következménye, hogy a vadászat, mint régen, ismét úri passzió lesz. Azok pedig, akik szeretnek vadászni, de pénzügyi okok (azaz: nem tudnak már ennél mélyebben a zsebükbe nyúlni, hogy Nádor László szavaival éljünk) miatt kiszorulnak a vadásztársaságokból, várhatóan az orvvadászok táborát erősítik majd.

Kiefer Károly, a Nagykanizsai Hubertus Vadásztársaság elnöke a változásokról beszélget Kirschlechner Istvánnal, a társaság oszlopos tagjával – fotó: Szakony Attila

– Úgy látom, hogy a vadásztársadalom és a vadállomány összességében hátrányosabb helyzetbe kerül – szögezte le. – Azt gondolom, ezt igazolja, hogy ha a vadásztársaság nem teljesíti a neki kiszabott kilövési kvótát, akkor 100 százalékos vadkárt kell fizetnie. Ha teljesíti, akkor 10 százalékkal kevesebbet. Ezért mindenki arra törekszik majd, hogy eleget tegyen az előírásnak – ami viszont azt eredményezheti, hogy néhány éven belül nem lesz vad. Ugyanis olyan mennyiséget irányoznak elő, ami igen nehezen teljesíthető, és lövési kényszer lesz. Vagy: a vadászoknak, ha nem akarják az összes vadat kilőni a környéken, zsebből kell pótolni a kieső 10 százalékot. Ezt már nem tudja mindenki bevállalni és a középosztályból érkezett vadászok kikopnak, csak az elit marad. Ismét úri passzió lesz a vadászat, pont úgy, ahogy régen is volt. Aki pedig ebből a körből kiszorul, azok közül jó páran biztosan átállnak a másik oldalra és orvvadászok lesznek.

Kiefer Károly azt is hozzátette: a vadkáralap képzéséről szóló kötelezettség akár csődbe is vihet egy vadásztársaságot. – A mi esetünkben például 8­10 millió forintot kell letétbe tenni, s akár ugyanennyi lehet a földhaszonbérleti díj is, amit úgyszintén meg kell előlegeznünk – folytatta. – Ez nagyon hamar likviditási gondokat okozhat, akár még csődbe is vihet egy­egy vadásztársaságot. Úgy látom egyébként, hogy ebben a törvénymódosításban egyértelműen az agrárlobbi győzedelmeskedett, ami az előkészítés kapcsán zajló egyeztetések légköre, „eredményei” alapján várható is volt.

Szabó Imre, a zalakarosi Kis­Balaton Vadásztársaság elnöke abban reménykedik, hogy a még eztán megjelenő végrehajtási rendelet valamennyit finomít a törvényen. – Amikor annak idején hallottuk, hogy megújul a vadászati törvény, abban bíztunk, hogy a módosítások megkönnyítik majd a vadásztársaságok életét – mondta érdeklődésünkre. – Arra gondoltunk, hogy a vadkár­fizetés tekintetében nem kerülnek bele ilyen súlyos dolgok, mint amik végül belekerültek. Hogy miért bíztunk ebben? Mert a vadászatnak gazdasági szempontból is fontos szerepe van, sok ember él belőle, gondoljunk csak a vadak feldolgozásával foglalkozó cégekre. Ebben az ágazatban komoly potenciál van, a vadásztársaságok nem kevés pénzt termelnek az országnak. Ennek ellenére a szakmában sokan úgy vélik – én is –, hogy az új törvény hátrányosan érinti a vadászokat, vadásztársaságokat. Utolsó szalmaszálként még abban bízunk, hogy a végrehajtási rendelet talán kicsit finomítja a törvényt – ám erre már kicsi az esély.

agrotrend.hu / zaol.hu