Átmeneti év lesz, de mi ezzel a baj?

Az Európai Unió történetének egyik legnehezebb időszakát éli. Gondjait csak tetézi, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) reformfolyamata lassú, és előállt az a helyzet, hogy a tervekkel egyik tagállam sem ért egyet. Ami biztos, az mindössze annyi, hogy a KAP szerkezete érdemben nem változik. Az összes többi még vita alatt van.

Lehet-e továbbra is számítani a támogatásokra? – fotó: 123rf

Az, hogy átmeneti évvel indul a következő pénzügyi-kifizetési ciklus, már szintén nem kérdés.

Sokkal inkább az, hogy ez egy, kettő esetleg három év lesz.

Tekintve a pénzügyi keret csökkentési és az adminisztratív terheket növelő szándékokat, az, hogy akár évekkel meghosszabbodhat a mostani rendszer az egyes pillérben, kifejezetten pozitív. Ami pedig a második pillért illeti, annak forrásai gyakorlatilag máris kimerültnek tekinthetők. Az átmeneti évekkel viszont növekszik az az időszak, amíg nem lesznek kiírt pályázatok.

Ezt a helyzetet kezelni kell. Mégpedig amiatt, mert az agrárgazdaság szereplői hozzászoktak és alkalmazkodnak a támogatási források elérhetőségéhez.

Emiatt fenn áll annak a veszélye, hogy lelassulnak, esetleg le is állnak a beruházások.

Itt fontos annak hangsúlyozása, hogy a bankok képesek és készek a finanszírozási vákuum kitöltésére, de ez értelemszerűen visszatérítendő, viszont viszonylag gyors és kevesebb kötöttséggel járó finanszírozási formát jelent. Azt is érzékeljük, hogy egyre több beruházó választja a kiszámítható és immár tartósan igen kedvező költségekkel járó banki hiteleket, amelyek mellé a pénzintézetek további hozzáadott értéket, szolgáltatást is nyújtanak.

Az agrárium vezető finanszírozói saját agrárszakértőket tartanak.

Ezen – magamfajta – emberkék próbálják egyengetni az ügyfelek, az ügyletek útját bankon belül és azon kívül is. Az általam vezetett műhely például

– elemzésekkel,
– előrejelzésekkel,
– személyes tanácsadási projektekkel

is jelen van az ügyfelek mindennapjaiban.

A mezőgazdaság és az egész élelmiszergazdaság jövőképe a támogatásoktól függetlenül sem fekete vagy fehér, nagyon is színes. Az viszont, hogy ki-ki melyik színt veszi fel (képletesen elsápad, vagy éppen kipirul az örömtől) nagyban függ például

– szemléletétől,
– felkészültségétől,
– üzemének adottságaitól,
– stratégiai partnereitől.

Itt van példaként adott piaci helyzet megértése, kezelése. Mi folyik például a sertéspiacon? A tavasszal nagy riadalmat kiváltó sertéspestisről (ASP) mára kiderült, hogy tudjuk kezelni. Sőt egyre inkább eséllyé alakul, mint életveszéllyé. Az élősertés piacán például keleti szomszédunk fokozódó ASP terhelése erősödő keresletet támaszt.

A sertéshús piacán a hosszú hetek óta stagnáló árak mögött is egy sajátos piaci helyzet rejtezik.

Kínában is megállíthatatlannak tűnően terjed az ASP. Ezzel összefüggésben fokozódik a vágás, ami érzékelhető importkereslet-csökkenést okozott az év utolsó hónapjaiban, amikor rendre ennek ellenkezője szokott napirenden lenni. Az EU-ban a csökkenő Kínába irányuló szállításokat a Japánba, Dél-Koreába, Fülöp Szigetekre irányuló export ellensúlyozni tudta, de a növekvő EU-s vágások miatt mégis tele vannak az európai raktárak.

Abban is nagy tanulság rejlik, hogy ennek ellenére nem zuhannak a sertésárak.

Köszönetet kell ezért mondanunk a jól szervezett német gazdáknak, akik ezt elérték a vágóhidaknál. E piaci helyzetnek köszönhető az is, hogy a szokásosnál is nagyobb engedményeket találunk egyes boltokban. Bár a friss, előhűtött sertéshús leggyakrabban – sajnos – nem beazonosítható eredetű a fogyasztó számára, joggal élünk a gyanúperrel, hogy olcsó nyugati feleslegek vannak a hazai piacon is.

Hasonlóan a tejtermékekhez, vagy a kisméretű tojásokhoz, a piaci feleslegeiket inkább alacsony áron (Itt is szóvá szeretném tenni nyelvünk fájdalmas kínzását, amikor az „olcsó árak” nem létező szóösszetétellel bombáznak minket a médiumokon keresztül. Az ár ugyanis lehet magas, alacsony, de olcsó csak termék, vagy szolgáltatás lehet – a szerző megjegyzése) eladják külföldre, jellemzően térségünkbe, hogy a belföldi árak fenntarthatók legyenek.

A világpiaci túlkínálathoz az USA vámháborúi is hozzájárulnak.

Ebben az évben mintegy 1,5 milliárd dollár kár érte az Egyesült Államok sertéstartóit a Mexikó és Kína által kivetett vámok miatt, a csökkent árak révén. Már Mexikóval úgy tűnik, megtalálják a hangot, és a 20%-os vám hamarosan eltűnik, Kínával szemben ez még nem látszik. Mivel az EU belső sertéshús piaca nem bővül, az exportkényszer folyamatosan erősödik.

Ahhoz, hogy a hazai sertésszektorban növekedjen a termelési, beruházási kedv, stabil, lehetőleg a mostaninál magasabb árakra, a támogatások megmaradására mindenképpen szükség van.

Ez a példa aktualitása miatt kívánkozik ide. De az oly sokat emlegetett jó agráradottságok a többi szektorban is csak igen lassan kezdenek kiaknázódni. Korábbi magunkhoz képest látványos, de a nemzetközi versenyben lassú a fejlődésünk. Nem elég a jó támogatás-felszívó képesség. A hatékonyság és versenyképesség javulása pedig nem csak technológiai kérdés. Az év vége alkalmas idő arra, hogy számot vessünk idei teljesítményünkkel.

Gondoljuk át, hány dologra legyintettünk rá, mondván, ki vagyok szolgáltatva neki (időjárás, piaci árak, támogatások), és hányra mondhatjuk, hogy tettünk ez ellen (modernizáltuk technológiáinkat, együtt kezdtünk értékesíteni és így tovább). Keretbe foglalva e cikket:

a támogatási rendszer nem fog cserbenhagyni minket.

Az EU és a hazai források is segíteni fognak továbbra is, de a tőlük való függést mérsékelni kell. Az átmeneti évek erre kitűnő lehetőséget nyújtanak majd. Képezzenek ezek ténylegesen átmenetet a piaci versenyhez való viszonyunkban, együttműködési készségünkben!

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ

agrotrend.hu