2020.12.01., kedd , Elza

Agrárpénzek

2020. november 19. csütörtök • 08:49

Bioreaktorban készül majd a tej?

Biztos, hogy öregszem, hiszen első államvizsgám jut eszembe a hírről, ami szerint bioreaktorral akarják kiváltani a teheneket a jövő tejgyártói. Ma is előttem van, ahogy szerencsés kézzel kihúztam a tej egyes tételt, és már mondtam is: a tej a nőivarú emlősállatok tejmirigyének szekrétuma. Tej alatt a tehéntejet értjük, minden más esetben fel kell tüntetni azt a megnevezésben. És így tovább…

Nos, eddig csak arról hallottunk, hogy ezt helyettesíteni akarják mindenféle növényi alapanyagokból készült italokkal. Most azonban egy szingapúri startup csapat saját maguk által valódinak nevezett tejet készül gyártani emlőssejtek által

fotó: pixabay.com

Le kell szögezni: (i) a kutatás-fejlesztés-innováció viszi előrébb az emberiséget; (ii) de nagyon nem mindegy, hogy milyen céllal és merre. Akkor állunk hozzá helyesen, ha nyitottak vagyunk az új irányokra, kételkedünk, elvárjuk a bizonyítékokat, de meggyőzhetőek vagyunk. A celluláris mezőgazdaság és élelmiszer előállítás régi nyomvonal, egyelőre kevés kézzel fogható eredménnyel. A zöld technológiák, amibe ez a kezdeményezés szintén beletartozik, a fenntarthatóságot tűzték ki célul.

A természetes kétkedés a következő kérdéseket sorjázza a hír kapcsán?

  1. Lehet-e reprodukálni a biológiai rendszereket, a természeti folyamatokat?

  2. Ha lehet, milyen ideológiai hatása lehet? (lásd GMO-mentesség)

  3. A végtermék mennyiben egyezik meg a természet alkotásával?

  4. Emésztőrendszerünk mit kezd vele? Mennyire felel meg táplálkozási igényüknek, enzimkészletünknek? Szolgálja-e az egészséges életmódunkat? Lehet-e jobb számunkra, mint amit a természet létrehoz?

  5. A laborkörülményeket követően az ipari szintű előállítás is lehetséges-e; és ha igen milyen hatásfokkal?

A növények nemesítése éppen abban a történelmi helyzetben van, hogy eldönti: a génsebészet megítélése révén tud-e sebességet váltani, vagy a hagyományos módszerekkel is lépést tud tartani a piac igényeivel (ami egyébként éppen a magyar gabonanemesítés egyik hatalmas sikere). Viszont az sosem merült fel náluk, hogy ne növénnyel állíttassák elő a termést. Itt pedig éppen az állatot akarják kivenni a képletből.

Nem kérdés, az állattenyésztés környezetterheléssel jár. Ennek csökkentéséhez azonban nem feltétlenül kell felhagyni vele. Az USA-ban például most indul egy „Net Zero Initiative” nevű program, amely a fenntarthatósági megfeleléshez szükséges technológiák bevezetését támogatja hosszú távon. 2050-re a tejszektor által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét nullára szeretnék mérsékelni, de a vízhasználatban is áttörést akarnak elérni, és a karbonsemlegesség is a zászlón lobog. Hasonló programra az új KAP is kaput fog nyitni.

A tankönyvben ez áll: „A tej elválasztás a tőgyben, annak mirigy állományában történik. A tej elválasztást az agyfüggelék (hipofízis) elülső lebenyének prolaktin hormonja szabályozza. Emellett a tejképződésre más hormonok is hatnak, mint például a tiroxin, vagy közvetve az oxitocin. (…) A tej nem egyszerűen a vér szüredéke, hanem a tejképző sejtek különleges anyagcseréje révén keletkezik. Például a vérben nincs tejcukor, kazein és a tej albuminja is különbözik a vér albuminjától. Ezek az alkotórészek a mirigy hámsejtekben keletkeznek. Azonban a víz, az ásványi anyagok, a globulin és egyes vitaminok közvetlenül átkerülhetnek a vérből a tejbe.” (https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_szarvasmarha_tenyesztes/ch08s05.html)

Erre azért már mindannyiunknak fel kell kapni a fejünket. Ez a termék akkor belefér a fenti meghatározásba? A mirigyeket berakják egy tartályba, megkapják a működésükhöz szükséges hajtóerőket (pl. stimulációt, alkotóanyagokat) és hajrá. Ennyi lenne az egész? Győzzenek meg kérem, a fenti kérdések megválaszolásával!

Általánosságban véve, az új élelmiszerekkel kapcsolatos kételyt támasztja alá a kimondott cél, ami a fenntarthatóságot helyezi az emberi tápanyagigény elé. A divatos kifejezés a magukat ökotudatosnak vallókat célozza meg. Az ilyen féloldalas megközelítések lehetnek azonban az emberiség koporsókészítői. A táplálkozást az ember tápanyagigényéhez kell igazítani, és csak aztán egyéb szempontokhoz. Mivel ezt már évtizedes léptékben felejtjük ki a képletből (nagy tisztelet a kivételeknek!) emésztőrendszerünk folyamatosan gyulladt, immunrendszerünk romlik, hiánybetegségek és daganatok alakulnak ki. Valahonnan jön egy vírus és megtizedel minket.

Véleményem szerint, a szervezetünk egészséges működéséhez szükséges anyagok természetes komplex formájukban hasznosíthatók legjobban. Minél távolabb kerülnek ettől – akár feldolgozás, akár mesterséges előállítás révén – annál kevésbé hasznosak.

A mintegy 700 milliárd dolláros éves forgalmú globális tej és tejtermékpiac elbír a helyettesítő termékekkel, növekedési üteme gyorsuló, 2025-re 1000 milliárd fölé nőhet. Ennek mintegy 40 százalékát az EU piaca képviseli mind mennyiségi, mind érték oldalon. Az innovációs igény is itt a legerősebb. Abból pedig nincs hiány. Gondoljunk a takarmányozási, funkcionális tejeket célzó, vagy éppen a metánkibocsátást csökkentő fejlesztésekre, a robotizációra. A tejtermékek kínálata is látványosan fejlődik. A laktózmentes választék erre most a legjobb példa.

Szóval várjuk a fejleményeket. Addig pedig arra ösztönzök mindenkit, hogy életmódját alakítsa olyan módon, hogy az egészségét szolgálja. Ezen belül táplálkozzon változatosan, rost dúsan, mértékletesen, természetesen. Ha pedig ebbe beilleszthetők az új élelmiszerek, akkor nyitott kapukkal várjuk őket.

Cikkünk egyéb aktualitások és érdekességek mellett a szeretemamezogazdasagot.hu oldalon is megtalálható.

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár Kompetencia Központ

Pályázatok, Támogatások, Gabonapiac, Fiatal Gazda

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.