Agrárpénzek

Piac

Takarékbank: a mezőgazdasági ügyfelek a legjobb ügyfeleinknek számítanak

Jelentősen átalakult az elmúlt években a hazai agrárium finanszírozása. A gazdálkodók egyre bátrabban nyúlnak hitelhez, ráadásul jó ügyfélnek is számítanak. A Takarékbanknál ráadásul nem csak pénzt kapnak, hanem tanácsot is – derült ki abból az interjúból, amelyet Fórián Zoltánnal, a Takarék Agrár Központ vezető agrárszakértőjével készítettünk.

Milyen hatással volt az elmúlt években az agrárfinanszírozás alakulására az NHP?

Az NHP-t „soha nem feledjük”, nagy nyomot hagyott a mezőgazdaság finanszírozásában. Nem véletlen, hogy a programban kihelyezett hitelek több mint ötöde került ebbe a szektorba. Ennek köszönhető, hogy azokban az években is emelkedni tudott a mezőgazdasági társas vállalkozások hitelállománya, amikor a támogatási rendszerben átmeneti év, és a pályázati forrásokban is szűkösség mutatkozott. Más oldalról pedig az NHP a kondíciók terén is erőteljesen iránymutató, igazodási pont volt. Az MNB hosszú alapkamat-csökkenési ciklusát is az NHP-n keresztül érzékelték a gazdálkodók a leginkább kézzel foghatóan. Egyszóval igen népszerű program volt eddig is. A program iránt a kivezetési szakaszban is komoly érdeklődés várható ügyfeleink irányából.

Visszatért-e a gazdák hitelfelvételi kedve?

A gazdák mindig igen óvatosak. Hiteldöntéseiket jól átgondoltan hozzák meg. Amikor tehát az agrárhitelek állományának növekedéséről van szó, nem elsősorban „jobb kedvről”, hanem a piaci lehetőségek bővüléséről, az ezeknek való megfelelés kényszeréről kell beszélnünk. Bár általában a mezőgazdasági piacokon az árak trendszerű emelkedésére még várni kell, a kereslet mind a belső piacon, mind az exportban érzékelhetően bővül, ami beruházásra ösztönzi a gazdálkodókat. Jól erősíti ezeket a célokat a pályázati rendszer egyre szélesebb kínálata, a napról-napra megjelenő pályázati kiírások. Ezek meghatározó mozgatói lesznek a 2016-2017. évi agrárhitelezési piacnak.

Mennyire kockázatos hitelt felvenni a mezőgazdaságban és milyen ügyfélnek számítanak az agrárügyfelek?

Nagyon örülök ennek a kérdésnek! A mezőgazdasági ügyfelek ugyanis a legjobb ügyfeleinknek számítanak. Miközben minden hitelnek vannak kockázatai, az agrárügyfelek az egyik leginkább biztonságos hitelpiacot jelentik. A csődráta alacsony, a jövedelmezőség javul, a támogatások kiszámítható bevételt és fedezetet képeznek. Nem véletlen, hogy a takarékok az e szektorral való kapcsolatuk további erősítésére törekszenek, az ebben meglévő kedvező adottságaink kihasználása stratégiai cél.

Egy gazdálkodó sikerességét erősen befolyásolják külső tényezők, mint például az időjárás; nem túl kockázatos őket finanszírozni?

A mezőgazdaságot az finanszírozza, aki ért hozzá. A takarékok értik, ismerik a mezőgazdaság gazdálkodási körülményeit. A helyén tudják értékelni az időjárási anomáliákat, illetve a kárenyhítési rendszer ezzel kapcsolatos működését is. Azért hoztuk létre a Takarék Agrár Központot, saját agrárszakmai műhelyünket, hogy e tudást elmélyítsük és ügyfeleink hasznára fordítsuk. Segítünk például ügyfeleinknek hozzájutni azokhoz az élenjáró technológiákhoz, amelyek alkalmazásával az időjárásnak való kitettség mérsékelhető.

Van-e kedvenc ágazata a pénzintézeteknek, ha agrárfinanszírozásról van szó, illetve van-e olyan ágazat, amelyet inkább kerülnek?

A pénzintézetek a kockázatok értékelése során hajlanak a kisebb kockázatú agrárszektorok felé való nagyobb nyitottságra. Jó példa a szántóföldi növénytermesztés, amely nem véletlenül koncentrál elsősorban a négy alapnövényre. Ezek termelik a legkiszámíthatóbban a jövedelmet, és élvezik a támogatásokat. Ez azonban erős leegyszerűsítése a kérdésnek. Számunkra minden agrárszektor hitelezési célterület, mert mi a helyén tudjuk értékelni a többi szektor kockázatait, adottságait is. Megint eljutunk a szakértő finanszírozó fogalmához. A takarékok szakértői bankként szolgálják ki az agráriumot, hozzánk nem csak hitelért, hanem agrárszakmai, piaci tanácsokért is jönnek az ügyfelek, sőt, – Magyarországon egyedülálló módon – középtávú előrejelzésekkel is segítjük ügyfeleinket.

Idén a rengeteg pályázatnak köszönhetően, feltételezhetően nagyon sokan kezdenek beruházásokba; lát olyan ágazatokat, amelyek kockázatosabbak annál, mint amit kommunikálnak róla? (Például érdemes-e kis családi élelmiszerüzemeket alapítani vagy nem lesznek versenyképesek?)

A versenyképességet mi a fenntarthatósággal együtt, hosszú távon értékeljük. Kétségtelen, az agrárium szerelői az elmúlt évtizedben nagyon könnyen hagyták magukat stratégiai döntéseik meghozatala során a támogatási, pályázati rendszer által befolyásolni. Rendkívüli számban fognak pályázati lehetőségek nyílni ebben az évben. A takarékok azonban éppen abban próbálják ügyfeleiket segíteni, hogy ne pusztán az elnyerhető forrás, hanem a középtávú üzleti célok alapján alakítsák ki pályázati stratégiájukat is. Így kerülhető el az, hogy például a kérdésben szereplő kis kapacitású élelmiszerüzemek csak néhány évig maradjanak a piacon. Olyan kínálatot kell kialakítani, és olyan piaci kapcsolatrendszert kell építeni, amire hosszú távon támaszkodhat a feldolgozó. A fogyasztók egyre inkább nyitottak a helyi termékek iránt, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy egy kis-közepes üzem életképesnek legyen nevezhető. Ezen üzemek együttműködése, árukapcsolása, vagy eleve, közös létrehozása fontos sikertényező lehet.

Érdemes-e beruházni hitelből, részben visszatérítendő támogatásból, illetve ezek kombinációjából ma a hazai agráriumban, az élelmiszeriparban fejleszteni?

Napjaink kamatkörnyezete igen kedvező, a hitelhez jutás folyamata gyors, feltételei könnyen kezelhetőek. Ez önmagában is életképes beruházás-finanszírozási megoldást jelent. Ha pedig ez kiegészül egy támogatási lehetőséggel is, akkor bizony mindenkinek el kell gondolkodnia, hogyan tud élni e lehetőségekkel. Tegyük fel magunkban a kérdést, lesz-e, lehet-e ennél is kedvezőbb hitelkondíciókra számítani, lehet-e jobb támogatási feltételekre számítani a jövőben. A válasz mindkét esetben egyértelműnek tűnik. Most kell tehát mérlegre tenni adottságainkat, lehetőségeinket, és akár az élelmiszeriparban is megteremteni egy fenntartható működés alapjait. Ekkor értékelődik fel igazán az olyan stratégiai partner, aki ezen igen nehéz döntésekben segítségünkre lehet.

A kormányzati szándéknak megfelelően, lát-e esélyt arra, hogy elmozdulás legyen az állattartás irányába, illetve a munkaigényesebb ágazatok irányába?

A válasz határozottan igen, és nem elsősorban a kormányzati célok, és az azokhoz rendelt motivációk, támogatások miatt, hanem az adottságok és piaci lehetőségek kombinációi okán. Ahogy azt a húsmarha, a juh, vagy a baromfi szektorban már jól érzékeljük, a piac szívóhatása az, ami valóban ki tudja e szektorokat mozdítani a kátyúból. Ugyanez mondható el a kertészeti ágazatokról. Középtávú előrejelzéseinkben számszerűsítjük is e szektorok arányának várható növekedését a mezőgazdaság kibocsátásának szerkezetében.

A Takarékbank elemzései, kutatásai szerint mekkora problémát jelent a generációváltás a mezőgazdaságban?

A jó példák sora, a fiatal gazdák számának emelkedése sajnos nem elegendő ahhoz, hogy ezt az akut problémát megoldja. Az új agrártámogatási rendszer kifejezetten előnyben részesíti a fiatalokat, vonzza őket a mezőgazdaságba. Mégis azt kell mondanunk, hogy a generációváltás, elválaszthatatlanul a szakemberhiánytól, nem csak a jelen, hanem a jövő mezőgazdaságának is a legnagyobb problémája lehet. Mi magunk is próbáljuk erőforrásinkkal támogatni, hogy a fiatalok perspektívát lássanak a mezőgazdaságban, ne csak a vidéki életforma, hanem üzleti lehetőségek alapján is megtalálják benne a helyüket.

Nem kelt-e vajon hamis illúziókat a számtalan fiatal gazda pályázat?

Azok számára, akik megfelelő szemlélettel, felkészültséggel kezdik el agrárvállalkozásukat, nagyon nagy lehetőségeket tartogat a mezőgazdaság a maga támogatási rendszerével. Hamis illúziókat azok kergetnek, akik a könnyű életet és meggazdagodást keresik benne.

Szakértői szemmel hogy látja, mi lesz a „jó üzlet” közép és hosszabb távon a mezőgazdaságban?

Ha a jó üzlet fogalma alatt azt értjük, hogy sikerül létrehozni egy fenntarthatóan fejlődő mezőgazdasági és/vagy élelmiszeripari üzemet, akkor azt bármelyik agrárszektorban el tudom képzelni. Ismét hangsúlyozom: a szakértelem, a felkészültség, a piaci látásmód az, ami első helyen áll a hajtóerők között. Jó szakemberekkel minden agrárszektorban és minden üzemméretben sikereket lehet elérni. Legyen az szántóföldi növénytermesztő, kertész, állattartó vagy éppen méhész. Speciális termékkel réspiacot, hatékonyan előállított tömegtermékkel széles csatornákat ellátva, vagy éppen különleges értékesítési módot választva bármilyen agrártermékkel lehetünk sikeresek. A sikerességet végső soron a stratégia, a termékek, értékesítési csatornák, partnerek kombinációja fogja meghatározni.

Az uniós pénzügyi ciklus végére mennyire sikerül utolérni a nyugat-európai gazdatársakat?

Érzékelni kell, hogy a régi tagállamok gazdáit a támogatási rendszer nyújtotta mankók még inkább elkényelmesítették. Kétségtelen, működési körülményeik jobbak, partneri hálójuk stabilabb. Viszont olyan magas szinten használják ki adottságaikat, hogy bővülési lehetőségeik sokkal korlátozottabbak, mint a mieink. Közelebb kerülni hozzájuk úgy tudunk, ha jól megfogalmazott stratégiát alakítunk ki, amely illeszkedik a szektor, a mezőgazdaság, az ország stratégiáihoz, és ehhez igazítjuk a támogatási és pályázati rendszer nyújtotta lehetőségek maximális kihasználását. Ebben az ország gazdasági fejlődése, a fogyasztók növekvő fizetőképessége és elkötelezettsége is segíteni fog.

Lehet-e majd rentábilisan gazdálkodni uniós támogatások nélkül is, üzemmérettől függetlenül?

Az előbbi gondolat folytatása, illetve alapja az, hogy stratégiánk középpontjába a támogatások nélkül is fenntartható fejlődést kell helyezni. Így minden, ami ebbe az irányba hat, csak még inkább gyorsíthatja, erősítheti a gazdálkodásunkat. Ma ez csak a mezőgazdasági vállalkozások és üzemek csekély részénél élő téma, ami azt jelenti, hogy sokat kell még dolgoznunk annak érdekében, hogy a támogatások nélkül is nyereséges, fenntartható mezőgazdaságból valóság legyen.

Mennyire viseli meg az uniós és hazai agráriumot az orosz embargó; merre tovább, hová, kinek termeljünk?

Tisztában kell lenni azzal, hogy az orosz agrárszektor számára a növekedés gyorsítója az embargó. Ez alól csak egyes szektorok, például a marhahús szektor kivétel. Az évtized végére a legtöbb agrártermékből igen magas szintet fog elérni az önellátásuk. Ez azt jelenti, hogy nagy termékmennyiségekkel az orosz piacra való visszatérés nagyon nehézkes lesz. Nem szabad erre építenünk. Sokkal inkább a jól fizető réspiacokon lesz helye a magyar élelmiszereknek, tenyészállatoknak. A Takarék Agrár Központ azzal számol, hogy az embargó legalább 2018 tavaszáig fennmarad.
Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy bár kétségtelen, hogy egyes vállalatainkat érzékeny veszteség érte az orosz piac hirtelen és tartós bezáródása miatt, a magyar agrárium szintjén megtaláltuk azokat az alternatív értékesítési lehetőségeket, amelyek oldják e feszültséget. Sokkal inkább probléma az, hogy az embargóval érintett egyéb EU tagállamok termékei keresik a közösségen belüli helyüket, amelyek a magyar piacon is tartós zavaró tényezőt képeznek.

agrotrend.hu / scs

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook