2019.10.18., péntek , Lukács

Agrárpiac

2017. január 25. szerda • 16:25

A hét témája: mire készülhet a terménypiac 2017-ben?

Érdekes évet zártunk, ismét voltak olyan tényezők, amelyeket nem vehettünk előzetesen számba, nem készülhettünk rá, de alkalmazkodtunk.

Fél évvel ezelőtt és persze azóta is hangos a világ a Brexit-től. Június közepén már-már világvége hangulatot gerjesztettek egyes vélemények, miszerint összeomlik a terménypiac vagy éppen az egekbe szöknek az árak, káosz lesz. Az óvatosabbak arról cikkeztek, hogy a pénzügyi világ átrendeződése nagyobb falat, semmint a spekulációnak lenne ideje foglalkozni a – tulajdonképpen – szerény kis piacunkkal, az agrártermékekkel. Aztán mi lett belőle? Volt egy néhány napig tartó eladási hullám, láttuk, ahogy lecsökkennek a spekulációs pozíciók és világossá vált, hogy most sem lesz azonnal vége a világnak.

Mintha mindenki más pánikjára várt volna, de mégsem alakult ki komoly és nagymértékű kilengés az árakban – fotó: 123RF

Hozzájárult ehhez persze az is, hogy a szavazás eredményét gyorsan elkezdte mindenki a maga javára magyarázni, és akik addig Brexit-pártiak voltak, azok véleménye is finomodott, akik pedig amolyan oldalon álltak, azoké meg éppúgy. Kisimultak a vélemények, a nagy lendületet követnie kell az aprólékos mindennapi szürke munkának és ez már nem olyan látványos. Ez segítette elő szerintem, hogy a talán kicsit lassabban reagáló piacoknak nem is volt ideje és esetleg „nem is akartak” túlzott volatilitást, jöttek az új fejlemények és azok megintcsak új igazodásra késztették a piaci szereplőket minden oldalon.

Most úgy vélem, nem is lesz már a terménypiacokra a Brexit-nek olyan közvetlen hatása, ami átrendezné a piacainkat. Mint az a szakma számára eddig is nyilvánvaló volt, a gabonafélék esetében az angliai termelés nem világpiaci tényező – a takarmánybúza-termelés a döntő, és biztos vagyok abban, hogy az a néhány százezer tonna, ami Spanyolországba, Hollandiába megy főként, továbbra is el fog jutni piacaira. Az import a jobb minőségű búzából sem fog befagyni – lehet, nem Németország lesz a fő kiszolgáló, hanem pl. Oroszország vagy Ukrajna, de ez szintén nem fogja fájdalmasan érinteni a piacainkat. Az egyéb termékeknél sem volt olyan szerepe az Egyesült Királyságnak, ami miatt ne lenne bőven elég a tárgyalásokra szánt 1-1,5-2 év a tényleges kiválásig – és szerintem ez a legfontosabb tényező. Hozzátehetjük még ehhez azt: ha egyáltalán lesz.

Más gondolatok jobban elfoglaltak mostanság, és ehhez ide kívánkoznak már konkrét termésmennyiségre utaló számok is. Az elmúlt tíz év átlagában a búza termelése átlagosan 2,4%-kal, felhasználása 1,87%-kal, a kukoricáé 4,0%-kal, illetve 3,5%-kal nőtt a világban globálisan. Voltak ebben persze ingadozások is, de ha kicsit „távolabbról” nézzük, ez folyamatos emelkedésnek látszik. Most nem abba az irányba szeretnék elmenni, hogy a geográfiai különbségek, hogy s mint alakultak, hanem azon gondolkoztam el, ha nem jön közbe semmi és ez a növekedés tart,

hol lesz az árak alja?

Nem volt véletlen, hogy ezen kezdtem meditálni; a kőolaj árának alakulása váltotta ki ezt. Mit is láttunk ott? Nem tudományos alapossággal, de az árszint a 2008-ban 140 USD/barrel szintet ért el, majd zuhant egy nagyot 2009 elejére 50 USD/barrel szintre és onnan két év alatt feldolgozta magát a 100 dolláros szintig. Ebben az időben kezdtük az ismerkedést az etanol árképzésével, hogy vajon mi is befolyásolja azt. Jött kb. 3,5 év nagyjából ezen az árszinten és 2014 második felében az újabb nagy zuhanás. Igen ám, de időközben egy komplett iparág szinte erre az árszintre épült rá, ehhez igazodott. És itt kanyarodnék vissza a gabonákhoz: meddig csökkenhetnek úgy az árak, hogy 

ne legyen drasztikus visszaesés a termelésben?

Nézzük meg ezt az ábrát, és úgy gondolom, ezen is látszik, ott vagyunk már ahonnan – ha nem is azonnal –, de már csak felfele tudunk elmozdulni. A gondom ezzel az, hogy ezt nem mi befolyásoljuk, hanem a kőolaj kitermelését szabályozó országok, akik, ha meg tudnak egyezni és be is tudják tartani az egyezségeket, akkor könnyen újra a számukra kedvezőbb szintre tudják emelni a világpiaci árakat.

A diagramm a barchart.com segítségével és alapján készült, nem tudom, ki hogy van az ilyen ábrákkal, de sokszor többet mondanak, mint a hosszú fejtegetések.

A fekete vonal mutatja a kukorica jegyzésének alakulását, a zöld vonal jelzi a kőolajét. Szerintem folyamatosan keressük az alternatív megoldásokat, mert a kőolaj véges, nem tudjuk, mikor fog elfogyni, de ha megint akkorát ugrik az ára, mint 2008-ban és úgy követi a kukorica jegyzése is, mint akkor, az újabb és újabb ellátási gondokat fog okozni egyre népesedő világunkban.

Az is feltűnő ezen az ábrán, hogy az elmúlt két év azért jóval „simább” volt, mint az előző évek, de az is látszik, hogy a kukorica ára igencsak a mélypont közelében van, és ezért tartom úgy, hogy a 2017-es év a kukorica terén arról (is) fog szólni, a tavasszal lesz-e elég előrelátásunk, hogy ne csökkenjenek a vetésterületek a mostani alacsony árak miatt.

Nincs igazi alternatíva, arra kell törekednünk, hogy inkább lassabban emelkedjenek az árak, és ne azért, mert hiány alakul ki – fotó: 123RF

Már láthatjuk a búza esetében a 2016-os termésnél külföldön is és itthon is, hogy a nagy termésmennyiség jó, de veszélyes is lehet, ha nem párosul a minőség szintentartásával. Más példát nem szeretnék most felhozni, csak az idei francia termés esetét. Hiába lett a termésátlag úgymond elfogadható, ha a minőségben olyan romlás következett be, ami miatt a francia búza alig jobb, mint a hagyományosan takarmány minőséget produkáló angol. Úgy néz ki, a búza áránál már elkezdődött valamiféle fordulat és a négy éve tartó folyamatos csökkenés talán 2017-ben megfordul.

Első főnököm mondta volt, hogy a kereslet-kínálati alapok elemzése nélkül semmit sem jelentenek az árak mozgását mutató napi vagy rövid távú diagrammok, mert nem tudjuk honnan jönnek és hova tartanak. Ettől lehetett tartani tavaly június végén egyrészről amiatt, hogy a Brexit miatti pánik elnyomja a fundamentális elemzések nyugalmát, másrészről meg a kőolaj árának tartóssá váló csökkenése tényleg összeomlást fog hozni. Győzött azonban a termelés „ereje”, és a jó termés felül tudta múlni a félelmet, az olajárak is normalizálódtak (legalábbis ebből a szemszögből nézve) és megint elült a vihar. Remélhetőleg a nyugodt, biztonságos és kiszámítható termelés éve jön.

agrotrend.hu / BG

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.