Agrárpiac

Piac

A kiváló minőségű pálinka csak fél siker – interjú

Sok jó pálinkafőzde van Magyarországon, de a jók között is vannak legjobbak. Ilyen a 2015. és 2016. év Legeredményesebb Pálinkafőzdéje, az Árpád és Vadász Pálinka, amely évek óta halmozza itthon és külföldön is a Champion díjakat, arany érmeket; legyen szó az Országos Pálinkaversenyről, a Hundesztről, a Destillata-ról vagy a World Spirit-ről. A sikerhez azonban nem elég a kiváló minőségű termék, sok mindennel meg kell küzdeni az egyre zavarosabb piacon. Ráadásul, lecsengőben van a pálinka reneszánsza is – mondja Hegedűs Mónika, az Árpád és Vadász pálinkákat főző Kisrét Manufaktúra Kft. tulajdonos ügyvezetője, akivel a pálinkapiac rejtelmeiről beszélgettünk.

A családja édesapja révén már régóta foglalkozott pálinkával. Mikor jött a felismerés, hogy kihasználják ebben az üzleti lehetőséget, és kereskedelmi főzdét indítsanak?

Az ötlet 2007. év végén jött, ekkor alapítottuk a cégünket, de valójában 2008-ban-ban kezdtük el a tevékenységet. A bátyám, Árpád otthon tanulta a pálinkakészítést édesapám mellett, én pedig a bankszférából csöppentem a pálinka világába. Valójában a férjem ötlete volt, hogy kereskedelmi főzdét kellene működtetnünk, miután édesapám 1978 óta főzi a nemes italt.
Teljesen véletlen az első brand, a „Vadász” megszületése is. Édesapám születésnapjára akartunk kedveskedni ezzel, hiszen az ő hobbija a vadászat. Végül ez lett az első pálinkasorozat neve, amivel 2008-ban a FeHoVa kiállításon debütáltunk. Talán egy kicsit későn, ugyanis akkor már elég sok jó nevű főzde működött.

Adott volt a gyümölcs, amit így szerettek volna feldolgozni?

Nyolc hektár szilvásunk van Békés megyében, viszont más gyümölcsünk nincs. Próbálkoztunk barackkal, de nem sikerült, a fekete, kötött talajt nem szerette. Édesapám TÉSZ tag, így viszonylag egyszerűen tudtunk meggyet vásárolni, illetve körte is van a környéken, amiből tudtunk felvásárolni. A többi gyümölcsöt az ország azon részéről szerezzük be, ahol abból a legjobb minőségű terem.

A szilva ültetvény korábban is a pálinkafőzés alapját adta?

A gyümölcsöt exportáltuk, sőt, miután létrehoztuk a főzdét, még utána is értékesítettünk belőle az első években. Aztán eljutottunk arra a szintre, hogy mindet feldolgozzuk. Három különböző fajta szilvánk van, az édes, fűszeres, illatos Lepotica fajtából mi főztünk először a kereskedelmi főzdék közül pálinkát, mi vezettük be ezt a piacra.

Mennyire egyszerű a többi minőségi gyümölcs beszerzése?

Nem egyszerű, inkább bonyolult. Talán nem a legszerencsésebb helyen élünk az országban, hiszen egy gönci kajszit, egy fertődi málnát vagy egy göcseji körtét messziről kell szállítani, s a fuvarozási költség igen jelentős. Idén a szerződött partnereinknek elvitte a vihar, a jég a baracktermését, így autóba kellett ülnünk, így tudtuk összevadászni a megfelelő gyümölcsöt.

Ha eltekintünk a távolságból adódó nehézségektől, meg lehet már találni azokat a termelőket, akik minőségi gyümölcsöt tudnak biztosítani a pálinkafőzéshez?

Igen, sokan felimerték már az ebben rejlő lehetőséget. Nehézséget inkább az okoz, hogy nemcsak a pálinkásokkal kell versenyeznünk, hanem a nagyobb gyümölcslé-előállítókkal is.
Gyümölcsből van bőven Magyarországon. A problémát az okozza, ha a szerződött partnereknél az üdítőipari cégek ráígérnek az árunkra, s a termelő inkább nekik értékesít.
Mi csak a fáról szedett, étkezési minőséget vesszük át, az igényeinket a régi partnerek ismerik is. Az új beszállítóknak pedig el sem mondjuk, hogy milyen célból vásárlunk, mert sok régi termelőben él még az a téves kép, hogy pálinkának jó a hullott gyümölcs is. Így már ritkábban, de még mindig előfordul, hogy egy teljes tételt, egy kamionnyi árut visszafordítunk.

A főzés során kisüsti és oszlopos technológiát is alkalmaznak. Miért a kettősség?

Korábban édesapám bérfőzéssel foglalkozott, ő kisüsti technológiát használt; ezt mi korszerűsítettük. Ehhez vásároltuk az oszloposat, így mindkettővel tudunk főzni.
Az alacsonyabb kategóriájú gyümölcsöket a kisüsti technológiával főzzük, de pl. egy fajtaszelektált piros vilmoskörtét az oszlopossal. Ezért van két sorozatunk is. A kisüsti egy alacsonyabb árszintű pálinka, ami nem jelent minőségbeli különbséget, csupán más gyümölcsöt. A prémium kategóriás termékek oszlopos technológiával készülnek, különlegesebb gyümölcsökből.

Jobb minőséget eredményez az oszlopos technológia?

Nem. Úgy fogalmaznék, hogy ez sokkal inkább ízlés kérdése. A kisüsti technológia talán egy idősebb generáció ízvilága, ami nagyon karakteres pálinkát eredményez, viszont nem annyira illatos. Míg az oszlopos technológiával készülő pálinka a fiatalok kedvence, mivel nagyon illatos, parfümös a termék, de nem annyira mély, lekváros a karakterisztikája.
Mindkét termékcsalád kifogástalan minőségű, ami a kapott díjakból is látszik. Inkább az ízlés dönt a választásnál.

Mennyire könnyen értékesíthető manapság egy jó minőségű pálinka, amely adott esetben díjakkal is rendelkezik? Kívülállóként úgy tűnik, hogy hirtelen sokan lettek a piacon …

Nagyon sokan! Amikor indultunk, kb. öt komolyabb főzdével kellett felvenni a versenyt. Most sokszereplős a piac.
Nagykereskedőkön keresztül értékesítünk a távolság és a hazai fizetési morál miatt. Ugyanis ha direktben szállítunk be, gyakran nagyon magas lehet a kintlévőségállomány, egyszerűen nem éri meg a kockázat. A pályázati lehetőségeknek köszönhetően, megugrott a jó minőséget előállító kisebb főzdék száma, akik kisszériás tételeket állítanak elő, és közvetlenül szállítanak a vendéglátóhelyekre. ők tudnak alkudozni, kedvezményeket adni, így nem könnyű versenyezni velük a nagykerekedőn keresztül.
Ráadásul, telítődött a piac és ezzel párhuzamosan, két éve már lecsengőben van az az időszak, amit sokan a pálinka reneszánszaként aposztrofáltak. Sokan kanyarodtak vissza a vodka, gin, whisky felé, ezt tükrözik az eladások is. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy a pálinka ezekhez képest magasabb árkategóriát képvisel, hiszen gyümölcs az alapja és nem gabona. Sokan nem tehetik meg, hogy 4cl szilvapálinkát igyanak 1500 forintért vagy 4cl málnát 3000 forintért.
Kezd kialakulni az a helyzet, ami a sörgyártóknál volt gyakorlat, vagyis kezdünk egymásra licitálni, ki mit tud adni a pálinka mellé. Poharat, bármilyen marketingtámogatást. Gyakorlatilag naponta keresik fel főzdék a vendéglátósokat.

Mi kellene ahhoz meglátása szerint, hogy letisztuljon a piac? Kevesebb szereplő vagy több fizetőképes fogyasztó?

Magyarország kicsi, és nem tett jót kereskedelmi pálinkafőzésnek az, hogy jövedéki adó mentesen lehet bérfőzést végezni. Rengeteg bérfőzött pálinka kerül be a rendszerbe, és azt gondolom, 5-10 év kell ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Óriási probléma, hogy az értékesítés Budapest centrikussá vált, hiszen vidéken a bérfőzetett italok miatt nem nagyon fogyasztanak az emberek pálinkát éttermekben, szórakozóhelyeken. Szinte mindenkinek van otthon, vagy van valamilyen beszerzési forrása.
Inkább a külföldi értékesítés oldhatná meg a piaci problémákat, ha lenne kereslet a pálinka iránt.

Erre mondják sokan, hogy a pálinka csak Magyarországon világhírű.

Összefogásra és marketingtámogatásra lenne szükség. Egy külföldinek magyarázni kell, hogy mi is az a pálinka, ráadásul nem egyforma minőséget iszik a különböző vendéglátóhelyeken. Nem tudják az árat sem elfogadni, furcsállják, hogy egy 8-10 évet érlelődött skót whisky miért olcsóbb, mint egy magyar pálinka. Nincsenek tisztában azzal, hogy a pálinkának milyen értékei vannak, mi az alapanyag, milyen költségekből és kihozatalból tevődik össze.
Az olaszok a mindenhol népszerű gasztronómiájukkal el tudták vinni nagyon sok helyre a grappát a világban. Nekünk nincs ilyen „fegyverünk”, rengeteg pénz kellene ahhoz, hogy külföldön ismert legyen a termék. És összefogás is, hiszen egyetlen termelő sem tud egy külföldi piacot kiszolgálni.
Az összefogás alapja az lehetne, ha a nagy főzdék összefognának és mindenki egy gyümölcsre koncentrálna. Én ebben látom a lehetőséget. A mi környékünk a szilvára, a gönc környékiek a barackra, stb. Minden útikönyv a barack és szilvapálinkáról ír, ezekkel kellene kezdeni. Létrehozni egy közös brand-et, egy öt darabos szortimentet, amivel el lehetne indulni. Persze, csak kiváló minőséggel és megfelelő támogatással.

Melyik irányba lehetne elindulni? Európába vagy a tengeren túlra?

Egy amerikai kereskedelmi cég képviselője azzal kalkulált hogy kb. 1 milliárd forintra lenne szükség az ottani piacra lépéshez. Ráadásul nem is minden államba engednék be a terméket a magas alkoholtartalma miatt.
Európában viszont azt kell figyelembe venni, hogy több helyen készítenek gyümölcspárlatokat, még ha nem is pálinkának hívják. Jó lenne kilépni Európából, de szerintem ehhez évtizedek kellenek.

Önök tudnak exportálni?

Svájcba, Szlovákiába, Németországba, Ausztráliába szállítottunk. Vendéglátóhelyekre és nagykereskedőkön keresztül üzletekbe is. Sajnos, egyik sem működött hosszabb távon.
A főzdéknek ez a folyamat nagyon nehéz. Nem elég ugyanis kiszállítani az árut és kitenni a polcra. Ahhoz, hogy onnan levegyék, keresletre van szükség. Kereslet pedig akkor lesz, ha ismerik a terméket, vagyis marketing kell mögé, ami hatalmas összegbe kerül.
Itthon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a pálinkát mindenki ismeri, de mondjuk egy amerikainak fogalma sincs arról, hogy mi ez.

A főzdéjük elképesztően sikeres és ez nem csak a díjakban mutatkozik meg? Mit csinálnak másképp?

Kezdettől fogva úgy indultunk, hogy nem egy célcsoportra fókuszáltunk. Ha megnézi valaki a termékpalettánkat, láthatja, hogy szerteágazó. Ki tudunk szolgálni vadászokat, a kisüstivel egy idősebb korosztályt, a prémiummal – amely már megjelenésében is egyfajta minimál dizájnt képvisel – egy fiatalabb generációt. A patronnal ajándékot tudunk adni, a nagy ballonnal gasztronómiai helyeket tudunk kiszolgálni.
Másrészt pedig, a sikerünkben kulcsszerepet játszik az innováció. Nagyon kevés főzde költ ma Magyarországon a csomagolásra, a megjelenésre. Nekem viszont ez a vesszőparipám. Ha kis szériában is, de folyamatosan újat kell a piacnak mutatni, meg kell újulni. Mi most éppen arculatváltás előtt állunk, új termékekkel jelentkezünk, átcsomagoljuk a kisüsti termékünket, külön csomagolást kap az Ország Pálinkája (Prémium Piros Vilmoskörte). Vagy példaként említhetem a Budapest pálinkánkat, amely kifejezetten turistáknak szól, angol vagy német nyelvű címkével, amelyen hangsúlyos, hogy azt az italt 3,2 kg gyümölcsből főztük.
A kifogástalan minőség mellett, amit visszaigazolnak számunkra a díjak, valami pluszt kell adni, különben nem lehet érvényesülni a piacon.

Vagyis kevés az, ha tökéletes a minőség?

Szerintem az 50 százalék a sikerben, de lehet, hogy ezért a kijelentésért nagyon ráncolná a szemöldökét a bátyám, aki főzi a pálinkát, ha most itt ülne. A másik 50 százalékot hozzá kell tenni. Csomagolásban vagy például oktatásban, amit mi minden esetben megteszünk, ha a termékünk bekerül egy étterembe. Honnan tudná a felszolgáló, hogy mit ajánl, ha nem ismerné alaposan a pálinkánkat? Akkor csak egy lenne a többi között a pulton. Szükség van erre a hozzáadott értékre is.

A borokhoz hasonlóan látható a pálinkák népszerűségi trendje is?

Az idősebb generáció a sztenderd ízeknél maradt és egy főzdének ezekből van a legtöbb értékesítése is. De, van divat! Ilyen az ágyas pálinka, a magas alkoholfok – ami meglepő számomra, hiszen mi úgy látjuk 40 százalék az, ahol igazán dominálnak az ízek és az aromák –, illetve vannak olyan különleges gyümölcsök, mint pl. a málna, amelyek még mindig felfelé ívelnek. Utóbbi bármilyen drága, mégis  kedvenc a hölgyek körében. Divat a birs is, feljövőben van a vilmoskörte az intenzív, fűszeres íze miatt. A nagyon különleges pálinkák, a kuriózumok lecsengőben vannak; 4-5 éve volt kelletje a berkenyének, szedernek, faepernek.

Az ágyas pálinkával meglepett, azt gondolnám, az a kezdő pálinkaivók itala, ami már majdhogynem közelebb áll a likőrhöz.

A dupla ágyas sorozatban nálunk több mint egy évig érlelődik a minőségi pálinka gyümölcságyon, ezalatt valóban megváltozik a karakterisztikája. Sokkal selymesebb, gyümölcsösebb, édesebb terméket kapunk, és valószínűleg pont ez az, ami megfogja az embereket.

De nem „ciki” egy jó nevű főzdének ágyaspálinkát készíteni? Nagyon lejáratták már ezt a fogalmat …

Nem ciki, sőt kuriózum is lehet. Mi a technológia során két pálinkát blendelünk. Mondjuk, két kifogástalan meggypálinkát, cigánymeggyet és érdi bőtermőt. A blend, vagyis a keverék fél évig friss meggy ágyon ázik, majd újabb fél évet tölt meggyaszalványon. Mindkettőtől mást kap a pálinka. A friss gyümölcsből inkább a savasságot, frissességet nyeri ki, az aszalványból pedig az édességet.
Régen az ágyaspálinkának sok esetben az volt a funkciója, hogy egy hibás pálinkát gyümölcsággyal eltakarjanak, de ma már szó sincs erről, legalább is a mi esetünkben biztosan nem. Ez egy csúcsminőségű ital, tavaly a dupla ágyas szilvánk pl. Champion díjas lett.
Palackos kiszerelésben csak most fogjuk piacra dobni, kielégítve a keresletet, de eddig csak a gasztronómia partnereknél volt elérhető, méghozzá 10 literes, ballonos, exkluzív kiszerelésben, amelyet el sem adtunk nekik, csak szerződéssel helyeztünk ki.

Egy olyan sikeres főzdének, mint az önöké, amely nemrég bezsebelte a 2016. Magyarország Legjobb Pálinkája címet is, van-e még fejlődési lehetősége vagy inkább már csak arra kell koncentrálni, hogy évről-évre kiváló minőséget készítsenek?

A sok buktató ellenére is abban reménykedem, és azért dolgozunk, hogy külföldön is sikereket érjünk el. Tudatosan a külföldi trendeknek megfelelő dizájnt követjük, részben ezért készülünk a már említett arculatváltásra.
Muszáj új dolgokkal is megjelenni folyamatosan, akár technológiai újításokkal. Aztán sok olyan gyümölcs is van, amiből még nem főznek pálinkát a szakmabeliek, viszont nagyon karakterisztikusak; ezekkel is kísérletezünk. Fel kell fedeznünk újabb szilva, meggy, szőlő stb. különlegességeket, amelyek még nincsenek a piacon. És nem úgy kell majd értékesíteni, hogy mondjuk szőlőpálinka, hanem úgy hogy Irsai Olivér pálinka. Tudatosítani kell a fogyasztókban, hogy szőlő és szőlő, vagy meggy és meggy között is óriási különlegességek vannak. Azt hiszem, a sztenderd ízekben kell változást hozni.

agrotrend.hu / scs

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook