Agrárpiac

Piac

A termékkínálat bővül, a fogyasztás nem – szűk az ökotermékek hazai piaca

A jövőben kiemelt szerepet kap az agráriumban a biogazdálkodás. A szaktárca szerint Magyarország kedvező adottságai ellenére eddig nem használta ki kellőképpen a biogazdálkodás adta lehetőségeket, ezért a kormány célja, hogy 2020-ra 350 ezer hektárra, a mostaninak a duplájára növekedjen a biogazdálkodással foglalkozó területek nagysága.

Az ökológiai gazdálkodás magyarországi aktualitásairól Szabó Virág doktorjelöltet, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ösztöndíjasát kérdeztük.

– A kormány által megalkotott, az ökológiai gazdálkodás fejlesztését szolgáló akcióterv a területnövelés mellett a feldolgozottsági arány növelését is célul tűzte ki. Az ökológiai gazdálkodás támogatására háromszor akkora keret áll rendelkezésre, mint 2007-2013 között. Hogy látja a szakma az aktuális állapotot?

– Hazánkban két tanúsító szervezet ellenőrzi, hogy az ökológiai gazdálkodók betartják-e a gazdálkodásuk során a jogszabályokban előírt feltételeket. A Biokontroll Hungária Kft. és a Hungária Öko Garancia Kft. összesen kb. 2100 vállalkozás tevékenységét ellenőrizte 2015-ben, de 2016-ban a vállalkozások száma jelentősen nőtt, mivel sokan bekapcsolódtak a Vidékfejlesztési Program keretében meghirdetett, az ökológiai gazdálkodásra történő áttérés, illetve az ökológiai gazdálkodás fenntartását célzó támogatási rendszerbe. Pontos számok még nem ismertek, de várhatóan megduplázódott az ökológiai gazdaságok száma. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a vállalkozások kb. 70 százaléka termeléssel, 20 feldolgozással, 15 kereskedelemmel és néhány százaléka foglalkozik importtal. A legtöbb termelő Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Pest megyébe koncentrálódik. Az alföldi megyék nem véletlenül emelkednek ki, hiszen az Alföldet "Magyarország éléskamrájaként" is emlegették, történelmi hagyományai vannak ezen a vidéken a gazdálkodásnak, a zöldség- és gyümölcstermelésnek, melynek kedvez a napsütéses órák magas száma is. Pest megyében a biotermelők magasabb száma azzal magyarázható, hogy közel vannak a fővárosi piacok. Az ágazat további fejlődéséhez elengedhetetlen az ökológiai gazdálkodók második körös támogatásának meghirdetése 2017/2018-ban, annak érdekében, hogy még több termelő bekapcsolódhasson a támogatási rendszerbe. Erre az első körös támogatások során lekötött, de fel nem használt keretek remélhetőleg lehetőséget fognak adni.

– A mezőgazdasági területek 2,5 százaléka bioterület. Ezeken a területeken 80-85 százalékban alapanyagot állítanak elő a gazdák, viszont a feldolgozott bioélelmiszerek kilencven százalékát külföldről hozzák be.

– Sajnos az elmúlt 10 évben nem sikerült az ökoterületek számát növelni. 2015-ben kb. 120000 hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást, ami a teljes hazai szántóterület kb. 2,5 százaléka, amivel az EU tagországok között a legkevesebb ökoterülettel rendelkező országok listájában szerepelünk. A teljes terület kb. fele állandó legelő vagy gyepterület, kb. 48000 hektáron termesztenek szántóföldi növényeket és kb. 4100 hektáron zöldségeket és gyümölcsöket. A gyepterületek magas arányával kapcsolatban az a fő probléma, hogy ezekről a területekről sok esetben semmilyen minősített termék nem kerül le, mivel sok helyen nem tartanak állatokat az ökológiai legelőkön, vagy nem minősíttetik azokat. A területileg meghatározó arány viszont magával vonja a támogatások jelentős hányadát, ami elveszi a lehetőséget az árutermelés céljából hasznosított szántóföldi területektől. Kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy a konvencionális termelők félnek kimozdulni a komfortzónájukból, és elhagyni a jól megszervezett input anyag ellátási és értékesítési csatornákat, főként ha a szántóföldi növénytermesztésről beszélünk. Ennek ellenére azonban a biotermelők kb. 85 százalékának jellemző a profiljára, hogy valamilyen gabonafélét termel, amelynek zöme alapanyagként exportra kerül, tehát biztosan lenne potenciális lehetőség a nagyobb arányú szántóföldi terület bevonásában. Jelenleg több olyan gazdaság is van, akik Ausztriából szerzik be az állattartáshoz szükséges biotakarmányt, miközben a kiváló minőségű biogabona export piacokon talál gazdára. Ez azonban nem csak ebben az ágazatban igaz – ugyanez a tendencia érvényesül a hagyományos állattartás kapcsán is.

– Az alternatív vállalkozás definíciója eltérő az egyes szektorok kontextusában. Milyen szempontok alapján nevezhető valami ökonak? Mennyiben jellemző termelési profil? Illetve merre mutatnak az ökológiai terület és állatállomány trendjei?

– Az ökológiai termelés alapvető célkitűzései között van a talaj-növány-állat-talaj körforgás fenntartása. A mai modern biogazdálkodás innovatív, komplex gazdálkodói szemléletmódot követel. A termelés a közhiedelemmel ellentétben nem az intenzív gazdálkodás előtti módszerekhez történő visszatérést jelenti. Az ökogazdálkodás során a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is meghatározott szerek, illetve gyógyászati készítmények használhatóak. A biogazdálkodás elveti például a genetikailag módosított termékek, a totális gyomirtószerek, a szintetikus műtrágyák, vagy a hozamfokozó antibiotikumok használatát. A gazdálkodók tevékenysége az ország minden táján sokrétű, változatos, nincsenek területileg meghatározó tevékenységek. Mindemellett azonban elmondható, hogy vannak olyan termelők, akik széles termékpalettával rendelkeznek, viszont olyanok is, akik egy-egy ágazatra, például kifejezetten tojástermelésre specializálódtak. Általában ezek a termelők nagyobb méretben termelnek, az ökológiai termelés intenzívebb formáját folytatják. A szántóföldi területek nagyobb arányú bevonása nagyon fontos lenne az egész ágazat szempontjából, mert a biogazdálkodók csupán negyede foglalkozik állattartással a tanúsító cégek nyilvántartása szerint, és az állatállomány kétharmadát a legelőkre alapozott szarvasmarha-állomány teszi ki, tehát a jelenlegi struktúra hosszú távon nem teremti meg a hazai ökogazdálkodás egyensúlyát. Az abraktakarmányt fogyasztó állatok, mint a sertés és a baromfi komplex takarmányt igényelnek ökológiai tartás során is, és ehhez megfelelő mennyiségű biogabonára és ökológiai termelésből származó fehérjeforrásra lenne szükség. A jelenleg többségben lévő kisebb és sokrétű tevékenységet végző gazdaságok néhány száz darabos állományai még a kifutó területén talált zöldnövényekkel, a gazdaságban megtermelt takarmányokkal és zöldségekkel elláthatók, de a nagyobb, több ezres állományok takarmányigénye már nem oldható meg ilyen módon.

– Tehát az állattartás ökológiai minőségének fenntartása sok összetevőtől függ.

– Az ökológiai állattartás egyik legnagyobb gátja az ökológiai takarmány fehérjetartalmának biztosítása. Mivel az állattartás fehérjeszükséglete nagy részét szójával elégítik ki, amelynek zöme import és genetikailag módosított, ezért már a GMO-mentes szója beszerzése is problémát okoz az állattartóknak. Ráadásul a szokványos fehérjetakarmányt is csak maximum 5 százalékig lehet felhasználni 2017. december 31-ig, és kizárólag abban az esetben, ha a gazdálkodók nem tudnak biotakarmányt beszerezni. Ugyanakkor jó hír, hogy a valóságban annál többen tartanak állatot, mint amennyi tanúsítványt kiad a szervezet, viszont ezeket különböző okok miatt nem minősíttetik. Az állattartók többnyire háztáji húsként értékesítik az amúgy ökológiai körülmények között tartott állatokat, mivel vidéken nem fizetik meg a felárat a minősített húsért. A húsüzemmel rendelkező gazdaságoknál jellemzően évente több állategészségügyi ellenőrzés is van, egyébként az éves, kétéves ellenőrzés a jellemző. Az állategészségügyi, illetve állatorvosi követelményeknek való megfelelés azért okozhat gondot, mert ezek az állatok villanypásztorral körbekerített legelőkre vannak kihelyezve, ezért az ember jelenlétét nehezen tűrik, a vérvételek és egyéb vizsgálatok elvégzése veszélyes lehet. Ugyanakkor a szabadtartásnak valóban megvannak a maga kockázatai, gondoljunk például a madárinfluenzára vagy a különböző élősködőkre.

– Melyek az ökológiai gazdálkodás motiváló tényezői itthon? Mennyiben biztosított az ökonómiai stabilitás, a fenntartható működés?

– Alapvetően két csoportra lehet osztani a hazai termelőket. Vannak, akik életmódként tekintenek az ökológiai gazdálkodásra, és az egész életüket áthatja ez a szemlélet, ugyanakkor olyan vállalkozások is működnek, amelyek piaci rést látnak a biotermékek előállításában. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kutatásai szerint azonban előbb-utóbb azok a termelők is meglátják a biogazdálkodásban a környezeti hozzáadott értéket, akik eleinte inkább üzleti céllal kezdtek ilyen tevékenységbe. Az egész ágazatra jellemző, hogy a hazai feldolgozás alacsony mértékű, az összes vállalkozás kb. 15-20 százaléka foglalkozik feldolgozással. A termelők arra hivatkoznak, hogy a különböző élelmiszer-biztonsági rendszerek és a feldolgozásra vonatkozó szigorú szabályok hátráltatják a kisüzemek előállító folyamatait, ezzel komoly versenybeli lemaradást eredményezve. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ez nem csak az ökológiai termék-előállítást és nem csak a hazai cégeket érintő probléma. Más európai országokban is gondot okoz a kis- és középvállalkozások esetében a higiéniai előírások, illetve általában az élelmiszer-biztonsági jogszabályok és az ehhez kapcsolódó alapelvek ismerete, megértése és elfogadása.

– Milyenek a piacra jutás esélyei? És mi a versenyzés alapja – ár vagy minőség?

– Hazánkban a budapesti piacokon lehet a legnagyobb felárral értékesíteni a biotermékeket. A piaci értékesítés szempontjából a legkedvezőbb helyzetben a biozöldség és biogyümölcs termelők vannak, mivel a friss zöldségek a legkeresettebb termékek a rendszeresen biotermékeket fogyasztók körében, illetve az egyre népszerűbb vegetáriánus, illetve vegán étrend is kedvez a zöldségfogyasztásnak. A friss zöldségeknek és gyümölcsöknek ráadásul egyre népszerűbb beszerzési forrása a dobozrendszer, amely biztonságos és kiszámítható termelést és fogyasztást tesz lehetővé, mivel a termelő és a fogyasztó hosszú távú együttműködésén és bizalmán alapul. A gyümölcsöknél fontos szempont, hogy könnyen feldolgozható, így lekvárok, gyümölcslevek formájában magasabb hozzáadott értékű termékként értékesíthetőek. Érdekesség, hogy egyre nagyobb a kereslet a természetes alapanyagú, gyógynövényeket tartalmazó bio kozmetikai termékek iránt, így a jövőben ezeknek a termékeknek a piaci részaránya nőhet. A fővárosban van kereslet a biohúsok iránt is, itt azonban főként a nagyobb állattartók jelennek meg termékeikkel, akik állandó készlettel tudják kielégíteni a fogyasztók igényeit. A kisebb termelők esetében ott vannak a vidéki helyi piacok, amelyek megoldást jelenthetnének, azonban ezek a fizetőképes kereslet hiánya miatt kevésbé működnek. Ezt az is bizonyítja, hogy sok kistermelő feljár a pesti piacokra értékesíteni, mivel ezt megengedi a kistermelői rendelet, azonban a pesti vásárlóközönség kiszolgálásának is megvannak a mennyiségi határai. A legsikeresebbnek mondható Csörsz utcai biopiacon például kismértékű visszaesés tapasztalható az egy termelőre jutó eladható áru mennyiségében, mivel az itt áruló termelők mindegyike arra törekszik, hogy minél szélesebb termékpalettával jelenjen meg a piacon, így a termékkínálat bővült, ugyanakkor a fogyasztás nem. A belföldi fogyasztási kedv ösztönzése mellett továbbra is célként kell tekintenünk az export piacokra, ha a hazai termelés bővülését szeretnénk, mivel a belső fogyasztás még mindig alacsony mértékű.

– Milyen a kereslet-kínálat arány? Van-e fizetőképes kereslet? Mi adja az árszabás alapját?

– A termelők a hazai ökotermelés egyik leggyengébb pontjának a fizetőképes kereslet hiányát látják, mindemellett azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a biotermékek ára csökkenthető lenne, ehhez azonban költséghatékonyabb termelésre lenne szükség. Az ÖMKi on-farm kísérletei során gazdaságokban végez kutatást arra vonatkozóan, hogy milyen módszerekkel lehet hatékonyan biotermékeket előállítani. A Kutatóintézet szerint normál esetben 15-20 százalékkal magasabb a biotermék felára versenyképes gazdálkodás mellett. Hazánkban azonban sok esetben a biotermékek ára kétszerese vagy akár háromszorosa a hagyományos termékeknek. Az "ad hoc" jellegű árképzés sem tesz jót a piacnak, mivel a gazdálkodók sok esetben nem végeznek pontos kalkulációt a költségeiket illetően, és arra támaszkodnak, hogy milyen az éppen aktuális piaci ár.

– Milyen piacosítás eszközökkel tudnak élni a termelők?

– Amellett, hogy alacsony a feldolgozottság és a fizetési hajlandóság, a gazdálkodók kiemelkedő problémának tekintik, hogy nincs megfelelő közösségi marketing, ők pedig nem rendelkeznek kellő tőkével ahhoz, hogy a saját termékeiket önállóan reklámozzák. Van néhány nagyon jó kezdeményezés helyi termékek esetén, mint például a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásával megvalósuló Kamra-túra Homokháti Gazdaudvar Hálózat, amely segíti a homokhátsági tanyasi termékek piacra jutását.

– Hogy alakul a bizalmi mutató?

– A hazai kutatási eredmények szerint egyre fontosabb a vásárlóknak, hogy helyi terméket fogyasszanak, ami kedvezhet a biotermékeknek is. Ha valaki bioterméket szeretne vásárolni, akkor vagy a tanúsító szervezetek védjegyét kell keresnie a terméken, vagy személyesen kell meggyőződnie a termék bio minősítéséről a termelő tanúsítványának elkérésével. Így senki sem válhat csalás áldozatává. Mindemellett, ha pl. hazai hústerméket szeretnénk vásárolni, akkor azt még ne a nagyáruházak polcain keressük, mert jelenleg még egyik áruházláncban sem tartanak biohúst. Azt is hozzá kell tenni, hogy a biotermelők egy része eleve elutasítja a nagyáruházak polcain való megjelenést, mert a multinacionális vállalatok magatartásformája ellenkezik az elveikkel.

agrotrend.hu / GG.

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=13 crop=no ]
Hirdetés [bsa_pro_ad_space id=14 crop=no ]

Facebook