Erdőmérnök motoros fűrésszel – interjú Bakon Gáborral, a STIHL Kft. ügyvezetőjével

Egy erdőmérnökről azt gondolhatnánk, hogy magányos típus, az erdők nyújtotta nyugalomra vágyik. Ön mégis kilépett egy sokkal zajosabb üzleti világba. Mi motiválta?

A Pilisi Parkerdőnél dolgoztam korábban 12 évet, ahol azért az volt a jellemző, hogy a munkám zömét az irodában töltöttem. Az erdészromantikából nekem kevés jutott. Volt egy fűrészüzemünk, s elég korán kellett gazdasági dolgokkal foglalkoznom. Így szereztem egy MBA fokozatot a Műegyetemen, ami megadta az alapot ahhoz, hogy egy ügyvezetői állást megpályázzak.
Lehet, hogy úgy tűnik, de nem egyszerű az erdészek élete sem; nekem sok volt az a bonyolult rendszer, amit működtetni kellett, s belefáradtam egy kicsit. Ezért örültem annak, hogy ebből ki tudok lépni.

Miért lett erdőmérnök?

Volt mindig egy különös vonzalom az erdő iránt, már gyerekkoromban elhatároztam, hogy erdőmérnök leszek. Ezért már erdészeti szakközépiskolába is jártam, aztán következett az egyetem, s jónéhány évet dolgoztam is a pályán. Hálás vagyok azért a 12 évért, amit a Pilisi Parkerdőnél töltöttem; nagyon jó helyen, nagyon jó kollégákkal.

Nem hiányzik az erdő?

Dehogy nem! Hiányzik. Egy erdőmérnök sosem tud elszakadni az erdőtől. A vadászat a hobbim, így a kapcsolat azért megmaradt. Továbbra is nagyon szívesen járom az erdőt, amikor csak tehetem, és megmaradt a kapcsolat a volt kollégákkal is.

Van esetleg kedvenc erdeje?

Minden erdő szép. Szeretem a ma nem túl divatos akácerdőket, hiszen gyönyörű, amikor virágzik, és ha valaki ért hozzá, látja, hogy ebből micsoda érték teremtődik. De talán azok a kedvencek, amelyek a természetesség képét mutatják.

Mit gondol, mi kellett ahhoz, hogy ma a köznyelv a motoros fűrészt egyszerűen „stihlfűrésznek” aposztrofálja?

Több olyan szó is van a magyar nyelvben, amelyik márkanevet takar; ilyen például a magnó vagy a flex. A STIHL fűrész a motorfűrész szinonimája lett, sőt ha leírjuk, talán reklámnak sem minősül. Egyébként a világban több helyütt így van ez … Én arra datálom, amikor az ikonikus fűrészünk, a STIHL Contra berobbant a világpiacra. Ez több újdonságot tartalmazott, a STIHL akkor egy fűrészbe csomagolta az akkor elérhető fejlesztéseket. Ilyen volt a membránporlasztó, ami arra volt jó, hogy fűrészt minden irányba forgatni lehetett. Ezt korábban, az ejtőtartályok idejében még nem lehetett megtenni. Régebben a motorfűrészek lánca olyan volt, mint egy hagyományos kézifűrészé, vésőfogak voltak, ezen azonban már fogaslánc volt. Ez a két fejlesztés volt első sorban, ami a Contrát ikonikussá tette. És ugyanúgy, mint máshol a világban, a magyar piacon is berobbant: szívesen használták az emberek, hatékony volt, egyedül is lehetett kezelni.
Annyira kedvelt volt és elterjedt Magyarországon, hogy a később megjelent más márkák mellett is megmaradt „az ikonikus fűrésznek”.

Amikor a Contra megjelent a magyar piacon, voltak komolyabb versenytársak?

Voltak különböző márkák, de valahogy ez vált kedveltté a favágók körében. Talán azért is alakult így, mert a STIHL mindig is szervizt nyújtott mellé, gondoskodott a jó minőségű alkatrész-utánpótlásról, oktatásokat tartott, ma úgy mondanánk, teljes support-ot adott a gép mellé.

Méghozzá a rendszerváltás előtt, amikor a STIHL még cégként nem képviseltette magát Magyarországon.

Pontosan; a STIHL már a ’60-as években ellátta a magyar piacot.

Gondolom, ez akkor ritkaságszámba ment, hiszen biztos volt szovjet motorosfűrész is a piacon.

Igen, méghozzá a Druzsba. Csakhogy ez nem volt olyan hatékony és üzembiztos. Szerencsére, eleink nem voltak buták, és olyan megoldást kerestek az erdőre, amelyik hatékony és nem feltétlenül a KGST-piacról származik.

Miért érezte úgy a STIHL, hogy Magyarországon leányvállalatot kell alapítani, és komolyabb jelenlétre van szükség?

A rendszerváltás idején megnyílt egy zárt piac, ahol addig állami vállalatok voltak, befektetni nem lehetett. Sok más céghez hasonlóan, a STIHL is tudta, hogy itt van potenciál, el lehet adni a termékeit, ezért született a döntés.

Ezzel párhuzamosan kezdték el kialakítani az üzlethálózatot is?

A leányvállalatoknak mindenütt a világon az a feladata, hogy az importálás mellett építsenek fel egy szakkereskedői hálózatot. A STIHL ebben erős: egy saját maga által fejlesztett partnerhálózata van.

Ami egyben azt is jelenti, hogy a partnerhálózaton kívül nem lehet STIHL gépeket vásárolni?

Nem lehet. Mi sem forgalmazunk, még a bemutatótermünkben sem, hanem csak a velünk szerződésben álló szakkereskedői hálózatunknak értékesítünk, akiknek nyilván kötelessége ellátni a piacot.
A leányvállalatnak folyamatos feladata, hogy mindig fejlessze a hálózatot, és nem csak mennyiségben, hanem minőségben is. Segítünk a partnereknek a boltok fejlesztésében, a beruházásaikban támogatjuk, oktatjuk őket. Gyakorlatilag szimbiózisban élünk a kereskedőinkkel.

A nemzetgazdaságon belül az erdészet nem képvisel jelentős súlyt, az erdőállományunk sem óriási, mi volt a motiváció a piacra lépéshez?

A cégalapító STIHL úr nyilatkozta egy lapnak, hogy gyermekkorában sokat járt Magyarországon, megkedvelte a magyar embereket, és ezért döntött úgy, hogy Kelet-Európában először Magyarországon alapít leányvállalatot. Ezt követte a román, a cseh piac …

Ezekben az országokban lényegesen nagyobb az erdőállomány, így érthetőbb is a hangsúlyosabb jelenlét, nem?

Erdőmérnökként azt mondom, nem szabad lebecsülni a magyar erdőket. A rendszerváltás idején 18 százalék volt az erdősültség, az állami erdészetek meglehetősen sok faanyagot termeltek. Akkoriban első sorban profi gépeket értékesített a STIHL, és nyilván látta a piaci potenciált. Tehát, ez egy logikus befektetői döntés is volt.
Érdemes hozzátenni, hogy akkoriban, ahogy említettem, csak profi gépeket árult a STIHL, de azóta ez a paletta nagyon széles lett. Megjelentek a fűkaszák és a profi, de lakossági szegmensnek készülő gépek. Kisebb fűrészek, fűkaszák, szegélynyírók, amelyek szintén prémium minőséget képviselnek, de nem folyamatos használatra lettek kifejlesztve. Aztán megjelentek a Viking termékek, a fűnyírók, a lombfúvó gépek stb., sok olyan termék, amelyik benzinmotorral van meghajtva. Ezt követően jöttek a nagynyomású mosók, most pedig már akkumulátoros termékeket is értékesítünk a piacon.

A professzionális piac kiaknázása után mennyire volt természetes igény, hogy a nyugati piacon bevált termékek Magyarországon is megjelenjenek?

A folyamatot egyrészt a piac generálta. Másrészt a termékfejlesztőknek a vállalatnál az a dolguk, hogy megérezzék a közeli és távoli jövő trendjeit, és annak megfelelő termékeket fejlesszenek, hozzanak ki a piacra.

Mekkora volument képvisel az értékesítésben a professzionális, illetve a lakossági szegmens?

Ha darabszámra nézzük, egyharmad a profi, kétharmad a lakossági értékesítés, bár vannak átfedések, hiszen egy-egy lakossági vásárlás profi gépet igényel, és fordítva is elmondható ugyanez.

Ha egy erdőgazdaság professzionális STIHL fűrészeket vásárol, akkor az evidens, hogy ha más termékre van szükségük, mondjuk egy szegélynyíróra, akkor is maradnak a Stihlnél?

Könnyen kialakul a klasszikus értelemben vett márkahűség. Ha valaki elégedett egy márkával, akkor sokkal hamarabb nyúl ugyanazon márka más termékéhez is. És ez az egyik erőssége a Stihlnek, a sikerünk egyik kulcsa, hiszen egyre több terméket kínálunk. Növekszik azon termékek száma, ami nem motorfűrész és nem fűkasza. Az emberek bíznak a Stihlben, megveszik a lombfúvót, a permetezőt, a sövényvágót stb. A márkanév garantálja számukra a minőséget is.

Mennyire dőlnek el a nagyobb beruházások közbeszerzések során?

A közbeszerzésekben közvetlenül nem veszünk részt, azonban támogatjuk a partnereket abban, hogy azokon sikerrel induljanak. Gyakran nyernek, de van, hogy nem. Tudni kell a mai magyar közbeszerzésekről, hogy sokszor az ár számít. Egy prémium, csúcsminőségű termék pedig nem mindig a legolcsóbb. De egy profi felhasználói körnek mérlegelnie kell azt, hogy amit megvesz, annak milyen lesz az élettartama, milyen gyorsan jut alkatrészhez, illetve a javításokat milyen gyorsan végzik el. Magyarországon a legnagyobb szervízhálózata a Stihlnek van, és a sikerünk egy másik titka, hogy alkatrész raktárkészletünknek köszönhetően a partnerek akár 48 órán belül tudnak javítást vállalni.

Hogyan tud folyamatosan bővülni a piac akkor, amikor egy termék a megbízhatóságáról híres?

Egyrészt, a professzionális termékek élettartama egy professzionális felhasználónál 4-5 év. Nyilván ezután is van hozzá alkatrész, javítható, de természetesen, elkopik. Másrészt, mindig vannak új belépők a piacra, akik mondjuk csalódtak egy másik márkában. És mindig vannak új termékek, új fejlesztések is.

Egy motorfűrész esetében is van olyan innováció, ami új eszköz vásárlására inspirál?

Így van! Ha összehasonlítunk egy 10 évvel ezelőtti fűrészt egy maival, akkor kívülről nagy különbséget nem látunk, de belülről bőven van. Az új fűrészeink többsége pl. elektronikus motorvezérléssel van ellátva, ami nem engedi meg, hogy a felhasználó rossz beállításokkal túl sok károsanyagot termeljen, illetve, hogy a teljesítményt csökkentse a gépen. Ezt egy elektronika szabályozza, amivel 20-30 százalékos üzemanyag-megtakarítást lehet elérni, és a károsanyag-kibocsátás is a megfelelő szinten marad. Sőt, a törvény által előírt szint alatt!

Üzleti szempontból milyen céljai vannak a STIHL Kft-nek?

A gazdasági válságot mi is megéreztük, gyakorlatilag stagnáltunk négy évig, csupán 2-3 százalékot sikerült növekedni. 2014-től, amikor a devizahitelesek problémái megoldódtak, megszoktuk az euróárfolyamot, érezhetően csökkent a munkanélküliség, az emberek el kezdtek vásárolni. A kiskereskedelmi indexek nagyjából ekkor kezdtek el átváltani negatívból pozitívba. Az 5-6 százalékos bővülést mi is lekövettük, sőt volt, hogy a dupláját. Most minden jel arra mutat, hogy talpra áll az ország, s úgy gondolom, a kapitalizmus által igényelt folyamatos piacbővülés biztosított.

agrotrend.hu / scs