2019.09.17., kedd , Zsófia

Agrárpiac

2019. június 10. hétfő • 12:09

Erős ötvözetet tudunk létrehozni a tapasztalatokból, az igényekből és a gazdaságossági szemléletből

Amint azt a Profi olvasói már megszokhatták, minden lapszámunkban találkozhatnak a hazai gépgyártás vagy forgalmazás szereplőinek egy jeles képviselőjével. Ezúttal Ackermann Tamással, a FLIEGL ABDA Gépgyártó Kft. cégvezetőjével, a MEGOSZ elnökségi tagjával beszélgettünk önmagáról, a vállalatról, cégfilozófiáról, a hazai gépgyártás helyzetéről és fontosságáról.

A FLIEGL-ről tudható, hogy nemzetközi és hazai szinten is folyamatosan szem előtt tartja a fejlesztéseket. Olyan termékeket fejlesztenek, amelyek a legapróbb részletekig egyeznek a vevői elvárásokkal, és biztos gyakorlati előnyöket jelentenek. A legnagyobb hazai szállítójármű-gyártó cég vezetőjeként, külön kérdeztük a magyarországi mezőgazdasági pótkocsipiac növekedéséről, a modern technikák elterjedéséről.

- Hogyan került a mezőgazdaság környékére?

- Olyan szerencsés helyzetben voltam gyerekkoromban, hogy a mezőgazdaság számomra teljesen elkerülhetetlen volt. Bár a nagyszüleimet anyai ágon nem ismerhettem, édesanyám árva leányként nőtt fel, de éppen ezért az államosításkor nem engedték, hogy az örökségét államosítsák, ezért maradt a család tulajdonában föld. Édesapám mindenféle gépet imádott, így nekünk volt a faluban egyedül traktorunk.

Tehát apai részről jött a gépszeretet, anyai részről pedig adott volt a föld, a kettő pedig együtt már maga a mezőgazdaság. Hamarabb tanultam UE28-ast vezetni, mint biciklizni. Így nagyon korán eldőlt, semmi más alternatíva nem lehet, mint az, hogy a mezőgazdaságon belül milyen irányt választok.

Az óvodában nekünk még névsor szerint adták a jeleket, így az enyém asztal volt, de az egyik fiam, amikor választhatott, nem lehetett kérdés, hogy a traktor lesz a jele.

- Miként sikerült eldönteni azt a kérdést, hogy a mezőgazdaság melyik ágával foglalkozzon?

- Nem tudatos döntés volt, hogy a mezőgazdaságot szeretném művelni, hanem az élet hozta. Ahogy azt is az élet hozta, hogy azon belül hol találom meg a helyem. Még 14 évesen sem tudtam, hogy merre tovább, így gimnáziumba kerültem, s az érettségi környékén jött el az a pillanat, amikor döntenem kellett. Mivel 1990-ben érettségiztem, így a politikai változásoknak, illetve barátoknak köszönhetően olyan lehetőséghez jutottam, hogy Ausztriában tanulhattam egy mezőgazdasági iskolában. Itt találkoztam azzal a Lajtán túli szemlélettel, melyben a gazda egy személyben növényorvos, gépész vagy éppen az állattartó telep szakembere.

Ebben az iskolában a gazdák gyermekei tanultak, akik otthonról hozták magukkal ezt a szemléletet, s maga a tananyag is így volt előkészítve a szakmai alapoktól egészen a közgazdaságtanig vagy a marketingig. Ezt az iskolát elvégezve ugyanazt a képesítést kaptam meg, amit egy jövőbeni osztrák gazda, német nyelvű papírom már volt róla, hogy hivatalosan foglalkozhatok mezőgazdasággal, de azt még mindig nem tudtam igazán, hogy mi az, amivel valóban szeretnék…

Azt például tudtam, hogy nem akarok örökre Ausztriában maradni, mert a hazai mezőgazdaság vonzóbb volt, mint az akkori életszínvonalbeli különbségek. Ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy a családi anyagi háttér nem olyan erős, hogy abból a saját gazdaságot tudjam fejleszteni, ezért még két évet Ausztriában maradtam, s ezt az időszakot is főként tanulással töltöttem. Egy idegenforgalmi iskolába jártam, de mellette az itthon kialakuló gazdatársadalomban egyre jobban elterjedt, hogy én Ausztriában élek.

De nem csak ez a tény, hanem az is, hogy az otthoni gépparkot ottani gépekkel fejlesztem. Így egyre többen fordultak hozzám azzal a kéréssel, hogy szerezzek nekik kinti, használt gépet. Először csak ismerősöknek hoztam, aztán már egyre több igény érkezett. Itt kezdett kialakulni az irány, hogy a mezőgazdaságon belül a gépkereskedelem lesz az, amivel foglalkozom.

- Az irány a ’90-es évek közepére kialakult, mi volt a következő lépés?

- Kialakult az, hogy gép, kialakult az, hogy kereskedelem, de szükség volt még egy véletlenre. 1996-ban megismerkedtem Josef Fliegllel, aki 1993 óta Magyarországon élt, hiszen akkor vette meg az abdai gyárat. Az elején tolmács feladataim voltak, illetve a kereskedelem kialakításában segédkeztem. Azóta végigjártam a ranglétrát, s lassan húsz éve vezetem a magyarországi Fliegl céget. Emellett a környező országokban – mint Románia, Szlovákia, Ukrajna – lévő Fliegl érdekeltségeket is én vezetem, s tíz másik ország piacainak koordinálása tartozik hozzám.

- Köztudott önökről, hogy mind a szakmai rendezvényeken, mind a hétköznapi találkozások során sokat beszélgetnek a gazdákkal. Kikérik véleményüket, meghallgatják tapasztalataikat és fejlesztési igényekkel kapcsolatos javaslataikat. Milyen mértékben tudják ezeket az információkat hasznosítani a jövő Fliegl termékeinek fejlesztése során?

- Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy direkt kapcsolatunk legyen a gazdákkal. Természetesen nagyon sok és nagyon jó kereskedői kapcsolatunk van, hiszen általuk jutunk el a piacra. De emellett rengeteg kiállításon veszünk részt, ahol van alkalmunk a gazdálkodókkal találkozni, s az általuk használt termékkel kapcsolatban megbeszélni, hogy milyen pillanatnyi érzéseik vannak, milyen gondokkal küzdenek.

Amire azonban leginkább kíváncsiak vagyunk, hogy az általunk gyártott termékkel kapcsolatban milyen használati tapasztalataik vannak. Ezeket a visszajelzéseket mi a konstruktőr kollégák felé eljuttatjuk, s bizony sokszor kiderül, hogy az íróasztal másképp gondolja azt, miként működik az életben a gazdaság. Folyamatos kihívás a gyár részére, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

- Ráadásul állandóan változó kihívás…

- Így van! Sose tudjuk a gyárban azt kijelenteni, hogy befejeztünk egy fejlesztést. Mindig lesz újabb és újabb igény, amit mi szeretnénk természetesen kielégíteni. Eleve ezek az igények a gazdák anyagi érdekeit is szolgálják, s nekünk pozitív visszacsatolás, hogy hosszú évek óta tudunk olyan gazdákkal dolgozni, akik folyamatosan fejlődnek, gyarapodnak, márpedig, ha ők fejlődnek, akkor ebben nekünk is részünk van.

Ráadásul mi kicsit más helyzetben vagyunk, hiszen a Fliegl család részéről van egy közel 50 éves gyártói tapasztalat, nyugati szemlélet, melyhez párosul a hazai gyár és a magyar gazdák igénye. A fejlesztéseink során nagyon erős ötvözetet tudunk létrehozni a tapasztalatokból, az igényekből és a gazdaságossági szemléletből.

- A Fliegl magyarországi gyárának 1993-as megalapítása óta eltelt bő negyedszázad alatt számos technológiai fejlesztés ment végbe, a teljes gyártósort kicserélték, átalakult a festőüzem, megépült a modern, 27 méter magas raktár. Milyen további fejlesztéseket terveznek?

- Tesztfázisban van egy porfestő üzem, mellyel a felületkezelést tudjuk újabb fázisba emelni. A telephelyen belül tervezzük egy új szervízcsarnok létrehozását, ám ezt csak jövőre tudjuk megvalósítani, építőipari kapacitás hiányában. A szervízcsarnok elkészültével párhuzamosan az alkatrészüzemágunk is bővülni fog, hiszen újabb területek keletkeznek alkatrészraktárnak, s reményeink szerint ezután még magasabb szinten tudjuk alkatrésszel is kiszolgálni a partnereinket.

- Nemrég nyilatkozta, hogy 28 százalékos növekedést értek el 2018-ban, így az egyik legjobb évet tudhatják magunk mögött. Folytatható az ilyen szintű fejlődés az idei évben is?

- Sajnos nem… A fák se nőnek az égig! A célunk az, hogy 5-10% közötti növekedésünk legyen, nekünk, mint Fliegl Abdának. Maga a piac pedig csökken, ezt az első négyhavi statisztika alapján már kijelenthetjük. A teljes piac idén 14%-ot csökkent, viszont a 2017-es adatokhoz képest 17%-os növekedést mutat ez az adat. Ebből látszik, hogy a tavalyi év kimagasló volt, s ezért reálisan gondolkodva az vetíthető előre, hogy az év pozitív lesz, de koránt sem akkora léptékben, mint a tavalyi volt.

- Elmondható-e, hogy a pótkocsi szektor, főként gazdaságossági megfontolásból, másrészt közlekedésbiztonsági kényszerből specializálódik?

- A szállítástechnika az agrárium egyik fontos része, hiszen semmi sem ott van, ahol kell. A termény nem ott kerül feldolgozásra, ahol terem, az inputanyagok pedig nem a raktárban kerülnek bedolgozásra. Tehát mindent szállítanunk kell! Az elmúlt évek szakemberhiánya nagyon rányomta a bélyegét a mezőgazdaságra, s azon belül a szállítástechnikára is.

Ezért az elmúlt időszakban a nagyobb pótkocsik kaptak teret. Kevesebb emberrel és költséggel nagyobb mennyiséget kell megmozgatni. Ez a gazdasági kényszer, mellette pedig egyre jobban kerülnek az úton lévők ellenőrzésre és megsarcolásra, s ez alól a mezőgazdászok sem kivételek. Ezért csak közlekedés-biztonságilag teljesen megfelelő eszközökkel vehetnek részt a forgalomban.

Ez vonatkozik magára a technikára, de a technológiára is, mint például a rakományrögzítésre. A rendszerváltás után megörökölt szállítóeszközök, például HW80-11 NDK gyártmányú pótkocsik már nem közlekedhetnek a közúton 14-15 tonna raksúllyal, amikor csak 8 tonnásként vannak forgalomba helyezve. Tehát itt is megjelenik egy fiatalítási, modernizálási kényszer. A pótkocsi piacon a gazdaságosság miatt egyre specializálódik a piac.

Míg korábban szinte mindent szállítottak az egyetlen pótkocsijukkal, addig ma már inkább vesznek speciális eszközöket termény, bála vagy éppen trágyaszállításra, hiszen ezek ma már gazdaságosabb és üzembiztosabb megoldások.

- A MEGOSZ elnökségi tagjaként, de akár hazai gépgyártóként is kérdezhetem a magyar mezőgépgyártás helyzetéről…

- Jómagam nem annyira a számok tükrében közelíteném meg a kérdést, inkább csak gondolatébresztő jelleggel. Fontosnak tartjuk, hogy a hazai mezőgépipar szem elé kerüljön, s lássa a politika is, hogy az autógyártás mellett van egy olyan szegmens, amely akkora értéket termel, mint amekkora a szektorban történő komplett gépimport.

Ez ugye a politika felé jelzés, a gazdák felé pedig azt szeretném jelezni, hogy igenis vegyék észre: vannak hazánkban nagyon komoly mezőgépgyártók, akik kimagasló minőségben, gazdaságosan üzemeltethető gépeket állítanak elő. A szövetségünk tagjait arra buzdítjuk, s abban segítjük őket, hogy merjenek kilépni az exportpiacokra. Több külföldi kiállításon közös standon állítunk ki, így is elősegítve a hazai gépgyártás nemzetközi megismertetését.

- Az indíttatásnál és a családnál kezdtük a beszélgetést, ahol említette, hogy egyik fia máris fertőzött a mezőgazdasággal. Mondhatjuk, hogy megvan az utód, aki követi a munkájában?

- Bízom benne! Sőt, abban is, hogy közelebb kerül a mezőgazdasági termeléshez, mint én, merthogy én igazán hobbiszinten művelem a családi gazdaságunkat. De örülnék, ha a fiam ezt tudná tovább vinni, bővíteni, s magasabb szintre emelni. Van egy másik fiam is, hiszen ikerfiúk apukája lehetek, őbenne még ez a láng nem lobbant fel.

De büszkén mondhatom, hogy ő felnéz rám a sok utazásért, s bár ennek én látom a hátrányát, főleg a családtól való sok távollétet is, de bízom benne, hogy amiként a gondviselés engem is a jó irányba terelt, úgy a fiamat is abba fogja.

agrotrend.hu / Profi

Feliratkozás az Agrotrend.hu hírlevelére

Teljes név:
E-mail cím:*
Elfogadom az Adatvédelmi nyilatkozatot.