Feltörekvőben a kézműves sör

A hazai sörgyártás bevételei egyenletesen növekedtek az elmúlt három évben, a piacot ugyan a nagyvállalatok uralják, de a kézműves termékek ma már jelen vannak az áruházi polcokon is, ami jelzi, hogy a piaci trendet képes átformálni az – egyelőre szűkebb fogyasztói körrel rendelkező – kézműves termék. Gyenge Zsolttal, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnökével beszélgettünk.

– Egy piaci vizsgálat mutatja, hogy hiányoznak a piacról a közepes méretű sörfőzdék – a nagyok és a kisüzemek vannak jelen a piacon. Szüksége van-e a piacnak átalakulásra?

– Magyarország sajátossága, hogy a közepes méretű gyártók hiányoznak. A második világháborút követően az államosítás során összevonták a megmaradt közepes főzdéket, de igazából nálunk már a 19. században megszűntek a kisebb méretű sörfőzdék. Magyarországon van az a négy nagy gyár és egyre több, kb. 60 kis üzem.

– A létszám növekedése a piaci igényeket mutatja?

– A vállalkozás létrehozása ezen a területen is az anyagi haszonszerzés. Nem olcsó dolog egy főzdét létrehozni. Aki hobbiból akarja művelni, az 2012 óta törvényesen megteheti, hogy házilag készítsen sört. 1000 liter kapacitás alatt engedély sem kell hozzá.

A kisüzemi főzdék egyre jobban szerepelnek, 10 éve még nem volt mérhető a piaci teljesítményük, ma ezt én 1-2 százalék közé teszem a hazai sörfogyasztást tekintve.

– Milyen piaccal számolnak jelenleg? Hazai vagy export?

– Egyelőre hazai piacra termelnek 99 százalékban. Vannak Európában sörboltok, akik próbálnak akár többszáz terméket is tartani, ezek a boltok megkeresik a magyar termelőket is, de ez nem számottevő mennyiség. Van egy-egy fesztivál Európában, ahol megjelenik néhány hordó magyar sör is.

Épp most van az egyesületünk egy olyan fázisban, hogy megkereste hazánk bukaresti nagykövetségének attaséja, hogy a rohamosan gyorsuló román sörpiacon jelenjünk meg mi is. A napokban indultak a tárgyalások. Jövő év elején elkezdjük a romániai prezentációnkat, de tervezzük, hogy Horvátországba, Ausztriába, Szerbiába és Szlovéniába is bejussunk.

– Itthon milyen értékesítési lehetőségek vannak?

– Ahány főzde, annyi mód és elképzelés. Azt tudni kell, hogy Magyarországon a 90-es évek elején több mint 300 kis sörfőzde volt. Akinek nem volt szakértelme, illetve nem volt a háta mögött saját értékesítési hálózat, az nagyrészben tönkrement. Azok tudtak megmaradni, akik saját vendéglátó vagy kereskedelmi hellyel rendelkeztek. Sok sörfőzdének van saját értékesítési helye, de vannak delikáteszek, sörökkel foglalkozó üzletek is egyre többen.

Ma már egy magára valamit adó, trendi étterem nem képzelhető el kézműves sör nélkül, de a legpatinásabb éttermek kínálatában is szerepelnek ezek a termékek. Az utóbbi időben a multi bevásárlóközpontok polcain is ott vannak a magyar kézműves sörök, nem beszélve az italnagykereskedésekről. Tehát az átlagember egy nagyvárosban nem nagyon tudja kikerülni már a termékeinket, persze ez a kisebb vidéki településeken még nem így van.

Azt ugyanakkor tudni kell, hogy ezek lényegesen drágábbak, mint a nagyüzemi sörök. Drága és nagyon messziről érkezett alapanyagokból készülnek. Ezeket a hozzáértők isszák, más a mi célközönségünk. Tehát elmondható, hogy a trend átdefiniálja a piacot is.

– Említette az árszabás kapcsán a minőségi alapanyagot. Mennyire hozzáférhető ez? Megvannak-e a források?

– Ma már a nagyobb tőkével bírók saját maguk szerzik be ezeket az alapanyagokat. A sör nem egy bonyolult dolog, négy alapvető összetevője van, ebből az egyik a víz, ami mindenhol folyik a csapból. Ezenkívül kell maláta, komló és sörélesztő. A sörélesztő és a maláta nem akkora probléma, a komló kapcsán ki vagyunk szolgáltatva a természetnek. Az elmúlt két évben az időjárás nem kedvezett a komlónak, az idei termés sokkal jobb lett. Nekünk az a fontos, hogy hűvös és esős nyár legyen, szemben a borral.

– Hogy változott a sörfogyasztás itthon az elmúlt 20 évben?

– Óriásit esett vissza. A 80-as években 100 liter feletti volt az egy fős éves fogyasztás, ami lement 60 literre. Most talán egy picit növekedett az elmúlt 2 évben. A mi piacunkat ez nem érinti. Mi nem a nagy sörgyáraktól vesszük el a piacot. A mieinket élvezetből isszák, nem a mennyiség a lényeg. Óriási a választék. Egy budapesti kézműves fesztiválon pár éve 300 fajta kézműves sört lehetett kóstolni, ennek a nagy része magyar volt.

– Tehát óriási a verseny.

– Igen. Ezért is van szükségünk új piacokra, ezért kell nyitni a környező országok felé, ott még nincs ennyi sörfőzde. A 22 milliós Romániában van kb. 12 sörfőzde, míg itthon a 9 millió lakosra van 60.

– Tehát piacbővítés, minőségi alapanyag és kreativitás a piacon maradás feltétele.

– Míg régebben öt fajta maláta és komló volt elérhető, addig ma legalább 30 fajtát be lehet szerezni itthon. Ebből óriási a variációk száma, hogy milyen söröket lehet előállítani. Mindenki próbálja magát valahogy megkülönböztetni a másiktól – amerikai, angol típusú, gyümölcsös sörök, lager sörök, arculat – szinte minden van a versenyzési módszerek között.

Az ár már nem versenyzési szempont. Kialakult az árszabás, ez változni nagyon nem fog, még egy gyenge mezőgazdasági év hatására sem. Az pedig , hogy hogyan alakultak ki ezek az árak? Talán úgy, hogy 5-6 éve mertünk egy nagyot álmodni, és mondtunk egy lényegesen magasabb sörárat, amit a piac elfogadott.

agrotrend.hu / GG.