Agrárpiac

Piac

Hiába a kampány, nem divat a mézfogyasztás

Magyarországon nem divat a mézfogyasztás. Egy két éve elkezdett kampánynak köszönhetően bár duplájára nőtt a kereslet, ma 70 dekagrammot fogyaszt el egy ember évente. A szaktárca azt akarja elérni, hogy 2020-ra ez az szám évi 1 kilogrammra emelkedjen.

Magyarországon mintegy 20 ezer család számára jelent megélhetést a méhészet. Sokéves átlagban 22–25 ezer tonna mézet tud termelni. A magyar méz 73 százalékát külföldi piacokon értékesítik. A bioméz egy ennél is szűkebb termelői és fogyasztói körrel számolhat. Kb. 200 méhészetben, több, mint 20 000 méhcsalád van Magyarországon. A bio gazdálkodásban megtermelt évi átlagos mézmennyiség évjáratonként 10-40 kg családonként, ebből az akác aránya 50 százalék.

Hol tart ma a bioméhészet Magyarországon? Dr. Szalai Tamással, a Szent István Egyetem egyetemi docensével beszélgettünk.

Mi különbözteti meg a méhészetet a bioméhészettől?

– Egy speciális szabályozásban megadott követelményrendszer önként vállalt teljesítése ez. Az adott szakmai elemek teljesítése mellett egy minőségbiztosítási rendszeren keresztül lehet eljutni a méhészet tanúsításáig. Természetesen nem minden méhlegelő felel meg a bioméhészet előírásainak. Például a fokozott környezeti terhelésnek kitett területek, így pl. az autópályák 3 km-es körzetében virágzó növényekből származó nektár és virágpor sem tanúsítható, ez vonatkozik az intenzív növényvédelmi technológiák alapján termesztett növényekre, pl. repcére, napraforgóra is. Aztán fontosak a jó állattartási körülmények, az antibiotikumok helyett a biológiai módszerek alkalmazása. Indulásnál illetve átállásnál alapkövetelmény a lépkészlet megújítása, cseréje. Aztán a méhcsaládok etetésénél a saját mézes lép, valamint az öko tanúsítással rendelkező cukor engedélyezett. Az ún. átállási szakaszban már mindent a feltételrendszer szerint kell végezni.

Hogy lesz bio? Mi a folyamat? Melyek a bioméhészetté válás feltételei?

– Vagy közvetlen átállt lesz vásárlás révén, vagy a saját állomány átállítása kezdődik, ahol a viaszcsere ideje határozza meg az átállási idő hosszát, ami 1-4 év lehet. Jó, ha az építtetés lehetősége már a tavaszi hordási szezonban is rendelkezésünkre áll. Így, már az első évben is megfelelő minőségű, igazolt származású alapanyagot (viaszt, műlépet) használhatunk fel az új lépkészlet kialakítására. A közvetlen átállás esetében a méhész egy már korábban tanúsítással rendelkező bioméhészetet, illetve annak méhcsaládjait vásárolja meg, a méhcsaládot lépeken, vagy kaptárral. A saját állomány átállítása azt jelenti, hogy a már meglévő, ún. konvencionális méhészetünkkel kezdjük meg az ökológiai alap-feltételrendszer szerinti ún. átállási folyamatot.

Hogyan tanúsítják az állományt illetve a mézet?

Az ellenőrzések során rögzítjük a változásokat a lépkészlet cseréjében, pl. 40-70%. Amikorra a méhész befejezi ezt (100%), a rákövetkező ellenőrzés is megerősíti, majd tanúsítható az állomány, amely már termelhet biomézet. Ehhez tartozik a már említett folyamatos adatszolgáltatás, pontos anyagforgalom, raktárkészlet – beszerzett anyag és állománykezelés, családkezelési nyilvántartás.

Fotó: 123RF

– Mennyire fontos a szaktudás?

– Méhészet esetében feltétlenül javasolt a szakképesítés megszerzése, illetve az „inasoskodás” más méhészetben, a gyakorlat megszerzése.

– Üzlet, trend, szemlélet – milyen tényezők, motivációk állnak az ökológiai gazdálkodásra váltás hátterében?

– A cél egészséges, magasabb minőségű termékek, élelmiszerek előállítása úgy, hogy fokozottabban óvjuk a környezetet, természetet, ennek részeként a méhcsaládjainkat is. A méz minőségét és idegen anyagoktól való mentességét elsősorban a termelési folyamat, a technológia betartásával, nyomon követhetőségével és ellenőrzésével biztosítják. Emellett szempont még a jobb ár és a pályázati lehetőségek.

– Milyen a jogszabályi háttér és az ellenőrzési rendszer itthon? Vajon az elvesztett renomé, hitelesség visszaszerezhető-e?

– A hazai rendszer alapja az EU-rendelet. Az aktuális, szokásos gazdálkodási módok, technológiák mellett hazánkban már a nyolcvanas években megalakultak a bio szemléletű, az akkori hagyományos, többnyire intenzív, „iparszerű” termelési módok mellett/helyett, az alternatívát kereső/mutató társadalmi és gazdálkodói körök, csoportok. Nyugat-Európában a hetvenes években, az intenzív mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó, rohamosan növekvő kemikália felhasználás idején folytatódott a lehetséges alternatívák keresése a termelők és a fogyasztók részéről is, amelynek részei az ökológiai elveket figyelembe vevő bio rendszerek. 1972-ben alakult meg az IFOAM (International Federation of Organic Agricultural Movements, az Ökológiai Gazdálkodási Mozgalmak Szövetsége). A pontosabb szabályozás, ill. a termelői és fogyasztói oldal egyértelmű tájékozódási igénye miatt is szükségessé vált európai szintű rendeletet alkotni a „bioról”. Ez végül az Európai Közösségben született meg 1991-ben. Tehát, ettől kezdve már teljesen egyértelművé válhatott, melyek az ökológiai termelés feltételei, így a méhészeté is. Ez az első, vonatkozó szabályozás hosszú életű volt, mivel számos módosítással egészen 2008 végéig érvényben maradt. Jelenleg új számmal hatályosak a vonatkozó jogszabályok. Európában saját szabályozással rendelkezik pl. Svájc (Bio Suisse), amely néhány területen „szigorúbb” feltételeket ír elő, mint az „alap” bio-nak nevezett EU-s rendeletek. Számos sajátossága van még a japán (JAS) rendszernek is, továbbá az USA-nak is van Nemzeti Bio Programja (NOP). Nemrég harmonizálták az európai és az amerikai bio rendszert, így pl. egy hazai bio tanúsítvánnyal rendelkező terméket már nem kell az USA-ban ismét teljes körűen ellenőrizni. Ez természetesen a másik irányra is vonatkozik. Hazánkban kb. 95%-ban a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. végzi az öko ellenőrzést és tanúsítást, nem csak a méhészetben. Hasonló feladatkörrel működik még a Hungária Öko Garancia kft. is.

Fotó: 123RF

– Milyen itthon a biogazdálkodás aránya?

– Magyarországon az ökológiai gazdálkodás területi részesedése szerény, mindössze 2-3%-ot jelent. A kezdeti dinamikus növekedés 2004-től megtört, ill. stagnált. Jelenleg az újabb támogatási rendszer igyekszik ezt érdemben növelni. Erre az ökológiai adottságok megfelelőek. Néhány környező országban 10% fölötti arányt értek el már korábban is a biogazdálkodásban (pl. Ausztria, Csehország). A bioméhészet Magyarországon közel 20 éves múltra tekint vissza, a fentiekhez hasonló arányban kb. a méhészetek, ill. a méhcsaládok 1-2%-a áll ellenőrzés alatt, rendelkezik öko tanúsítással.

– Hány bioméhészetet tartanak nyilván itthon?

– Kb. 200 méhészetben, több, mint 20 000 méhcsalád van Magyarországon, ennek jelentősebb része a Dunától keletre található. A statisztikai nyilvántartásban ellenőrzött, tanúsított méhészetek szerepelnek az említett két szervezet ellenőrzésében, amelyek kisebb része még átállás alatt áll.

Fotó: MTI

– Milyen méhlegelők alkalmasak itthon a biotatartásra, illetve melyek a tipikus növények a bio számára?

– Az akác jelentős része biora is alkalmas – az összes terület 400-450 ezer hektár, de lehet még pl. selyemkóró is (Asclepias syriaca-invazív gyom). Kecskemét környékén, ill. a megyében számos terület alkalmas arra, hogy az előírásoknak megfelelő legyen ez a méhlegelő. A hárs és egyéb „vegyes” fajok, amelyek védett, vagy nem intenzív művelésű területeken vannak szintén tanúsítható nektárt, majd mézet adhatnak. Kisebb területeken a bio gyógy-és fűszernövények (pl. máriatövis), a szelídgesztenye is szóba jönnek. Helyi jelentőségűek a Solidago (aranyvessző) fajok is. Az évi átlagos megtermelt mézmennyiség évjáratonként 5-50 kg családonként, ebből az akác aránya 50 százalék.

– Milyennek ítéli meg a a hazai bio-piacot, illetve melyek az export célországok a bioméznek?

– Az EU-ban Németország, Franciaország és Anglia a célországok. Itthon üvegezve kerül piacra, külföldre hordós változatokat szállítanak. Az export fontos. Budapesten jobb az ár-érték arány, a fizetőképes kereslet magasabb, vidéken szerényebbek az árak, és a bio-felár sem mindig realizálódik. A nagybani felvásárlásnál 10-50 százalék között van a felár a bioméz esetében.

– Az éves bioméz termelés hogyan aránylik a keresleti igényekhez?

– Az utóbbi 1-2 évben bio-ra nagyobb a kereslet, ez a környező országoktól, pl. Romániától is függ – ott a hazaihoz viszonyítva nagyobb az állomány, de a minőség, minősítés akadozhat. A konvencionális méz ára a nagyobb termelő országoktól nagyobb a függést mutat – pl. Argentínára, Kínára gondolok -, a jobb árat ott nehéz tartani.

agrotrend.hu / GG.

Tovább olvasom
Hirdetés

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés