Hogy kerülnek a tehenek a Lánchídra?

fotó: agrotrend.hu / bb

Úgy tűnik a tejtermelők kolompjának, vészharangjának zaja kevés fület sértett az elmúlt évtizedben Magyarországon. Pedig kongatták több alkalommal is, és amikor ezt már maguk is unták, más eszközökkel hívták fel magukra a figyelmet – több, kevesebb sikerrel. Volt, hogy multiáruház parkolójába borítottak trágyát, olyan is, hogy egy logisztikai központ elé, s az is megtörtént, hogy szlovák UHT tejjel dobálták meg a Metro áruház bejáratát, kerítését, falát. Tették mindezt azok után, hogy hosszú tárgyalások és ígérgetések után semmi nem változott a tejpiacon.

De minek is kellett volna változnia? Legelőször is azt érdemes tényként leszögezni, hogy a ma még talpon maradt magyar tejtermelők ugyanolyan jó tejet állítanak elő, mint nyugat-európai vagy szlovák gazdatársaik. Nincs jelentős különbség a technológiában, takarmányozásban, és tejipari források szerint, az előállítási költségekben sem! Vagyis egy szlovák paraszt sem tud olcsóbb tejet előállítani.
Mégis azt tapasztaljuk évek óta vásárlóként, hogy a leggyakrabban kosárba kerülő 1,5 százalékos zsírtartalmú UHT tejek közül a német sokszor, a szlovák viszont mindig és jelentősen olcsóbb a hazainál. Az árérzékeny magyar vásárló pedig jó esetben csak a kérdést teszi fel magában, hogy miért, rosszabb esetben pedig tudatlanságából fakadóan kárörvendően szidni kezdi a magyar termelőt, aki szerinte drágábban adja a tejet, s csak azért is szlovákot vesz.
Évtizede halljuk lépten-nyomon, hogy vegyünk hazai terméket, de – sajnos – ennek üzenetét sokan nem értették meg. És legyünk őszinték, sokan nem is engedhetik meg maguknak, kivált a tej esetében.

Így mindenképpen érdemes megvizsgálni, miért drágább a magyar tej, vagy inkább azt, miért olcsóbb a szlovák? Nincs semmi rejtély, sőt nem is olcsóbb a szlovák. Legalább is Szlovákiában! Ott ugyanis, ugyanaz a tej, amit nálunk vevőcsalogatóként nevetséges áron kínálnak az áruházláncok, többe kerül, mint Magyarországon. Jelentősen többe, 60-80 forint az árkülönbség. Ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy a magasabb szállítási, logisztikai, raktározási költséggel együtt valami kevesebbe kerülhet, mint ezek nélkül? A magasabb áfáról már ne is beszéljünk … Pedig a probléma valahol itt lehet, de előbb még néhány elgondolkodtató adat. 

Szlovák UHT tejet az elmúlt időszakban 129 forintért vagy ennél kevesebbért kínáltak az üzletekben. A magyar tej ára eközben 170-190 forint között alakult. Iparági források szerint, a nyerstej logisztikai költsége a fejőháztól a tejüzemig kb. 7 Ft/liter, a tej logisztikai költsége a tejüzemtől az áruházakig kb. 7 Ft/liter, 30 Ft egy hajtogatott, nem kupakos doboz, a gyártási költség, pasztőrözés, fölözés kb. 20 Ft/kg. Eddig ez összesen 64 Ft. A 129 forintos tej nettó ára 109 forint, s tételezzük fel, hogy ezen csak 5 százalékos árrés van, azaz 104 forintos áron adja a nagykereskedő a tejet az üzletláncnak. Vagyis 50 forinton (104 – 64) kell osztoznia a tejtermelőnek, illetve a nagykereskedőnek. Nonszensz! Ennyiért nem lehet tejet előállítani még Szlovákiában sem. A tejtermelők úgy vélik, ez úgy fordulhat elő, ha elcsalják a tej áfáját. És ezt látszik igazolni az is, hogy a 129 forintos szlovák tej Szlovákiában legalább 180 forintba kerül.

A baj csak az, hogy a probléma nem új, legalább két éve mást sem hallani a tejtermelőktől, mintsem hogy csak áfacsaltan lehet olcsóbb az import UHT tej. Mikor már sokadszorra kiabálták ezt az éterbe és sokadik platónyi trágya borult ki valahová, akkor néhány (látszat)intézkedés következett a hatóságok részéről. Hogy, hogy nem, rögtön tudták melyik logisztikai központban kell számla nélküli tejet lefoglalni vagy melyik kamiont kell megállítani Szlovákiából jövet. Pár száz raklap lefoglalt portéka, aztán sajtóközlemény, tv-híradó, melldöngetés, majd sokáig újra csend. Mindez néhányszor ismételve.

Igen ám, csak az import tej ettől nem fogyott el a polcokról, legfeljebb felszámoltak néhány olyan vállalkozást, amelyik tejet importált, s amelyiket minden bizonnyal szerencsétlen sorsú, átvert hajléktalanok nevén jegyeztek. Aztán jött az újabb vállalkozás, s vele együtt a gyanúsan olcsó szlovák tej. A tejtermelők számtalan bizonyítékot tettek le az illetékesek asztalára, azonban a mai napig egyetlen szerv, hatóság nem akadályozta meg a láncolatot. Persze, mindig mindenki támogatásáról biztosította a őket, de valós, hatékony intézkedés, ami nemcsak a közvélemény megnyugtatására született, nos, olyan nem volt. Nyilván méltányolandó a szaktárca párszáz milliós marketingkerete, amivel a hazai tej fogyasztását próbálják ösztönözni, de ettől még nem tűnik el a 129 forintos tej a polcról, s a hazai vásárló – mint látjuk – azt fogja többségében választani.

Tejipari források szerint, kb. napi 1 millió liter tej érkezik az országba. Vajon hány száz milliárd forint hiányozhat így az államkasszából? S kinek, kiknek jó ez így, évek óta? A tejtermelőknek biztosan nem, szép lassan vagy egyre gyorsabban tönkre mennek. Már most tucatjával hallani olyan kisebb gazdaságokról, ahol nem bírják tovább finanszírozni a veszteségeket, s az állomány levágása mellett döntöttek.

Azt azért minden olcsó, import tejet vásárlónak is tudnia kell, hogy ha ez így folytatódik, akkor vészesen gyorsan elkövetkezik az az időszak, amikor már csak import tej lesz a polcokon. Csak éppen nem ennyiért, hanem a reális áron, vagyis a jelenlegi hazainál is drágábban.
Reméljük, nem jutunk el idáig, s a döntéshozók részéről most már nem csak verbális intervencióban részesülnek a tejtermelők, hanem valódi megoldás születik!

Mi lenne, ha pl. nem 18 százalékos lenne a tej áfája, hanem a húséhoz hasonlóan 5 százalék? Akkor már nem érné meg csalni. Vagy ez túl egyszerű?

Amíg választ kapunk, addig pedig szokjunk hozzá ahhoz, hogy a tehenek a legváratlanabb helyen is előfordulhatnak. Mondjuk, Budapesten a Lánchídon.

agrotrend.hu / scs