Igények és borkínálat – jó tudni, melyik tételért érdemes nyúlni

– Lényegesen megváltozott az elmúlt években a hazai borágazat, a borok minőségét tekintve jóval kevesebb a probléma, mint korábban. Mindez a borászok kitűnő szaktudásának, a professzionális háttérnek, valamint a borbíráló bizottságok munkájának és a koncentrált ellenőrzéseknek köszönhető – mondta Kiss Eliza kiemelt borágazati ügyekért felelős miniszteri biztos. A szakember szerint a hazai borpiac jelenleg egy homokórára hasonlít: a prémium- és az alsó kategóriás borokból túlkínálat van a piacon, míg a középkategóriás, jobb minőségű borokból kisebb a kínálat. Bár a kereslet lassan valóban a minőségi borok irányába tolódik el, a változáshoz fogyasztói tudatosságra is szükség van. – Piaci előnyt úgy szerezhet egy-egy borászat, ha az emberek megfelelő ismerettel nyúlnak a polcokon lévő tételekhez. Ha a vásárlók borismerete hiányos vagy felületes, akkor a minőség iránti kereslet is alacsony lesz – emelte ki.

Ami a kínálatot illeti, a furmint, az olaszrizling, a villányi franc jelentős háttérmunka révén egyre ismertebb és kedveltebb. A vörösborokról áttevődik a hangsúly a száraz fehérborokra, s ha mégis a vörösnél marad a vásárló, inkább a könnyed és gyümölcsös stílust részesíti előnyben. A fiataloknál egyértelműen a rozé hódít, a pezsgő pedig kezd a mindennapok italává válni. Az édes borok piaca az elmúlt években kissé visszaszorult, a tokaji aszú inkább az ára miatt nehezen elérhető, a kései szüretelésű vagy egyéb természetes édességű borokat pedig egyelőre nem igazán ismerik a fogyasztók.

Kiss Eliza rámutatott: a magyar szőlő- és borágazat gazdasági teljesítménye lényegesen elmarad a világ-, illetve az európai átlagtól, noha lassan nyolcvanmilliárdos piacot tudhatunk magunkénak. A miniszteri biztos szerint az ágazat tartós fennmaradásának csak akkor van esélye, ha ez belátható időn belül az átlag fölé kerül. Ugyanakkor megjegyezte: nem hisz abban, hogy egy-egy fajtát kell kiemelni a bormarketingben. – Az ültetvényeink már készen vannak, nincs értelme arról beszélni, melyeket ragadjuk ki, hiszen nem sok esély van arra, hogy az ültetvényeket tömegével az előnyben részesített fajtákra oltsuk át. A miniszteri biztos szerint sokkal inkább az egyediséggel tűnhetünk ki, a kimondhatatlan nevű fajtákkal, vagy akár a sokszínűséggel, illetve egy jól kiválasztott régióval. – Olyat kell mutatnunk, ami máshol nincs, amitől egyedivé és jól megkülönböztethetővé válunk a világban – jegyezte meg. Ez hosszú évek feladata, a külföldi piacokon pedig elsősorban a magyar bort mint fogalmat kellene erősíteni. Az exportpiacokon azt kell elérnünk, hogy tudjanak rólunk, tudjanak valamire asszociálni, amikor a magyar borról hallanak. Ez lehet egy életérzést mutató szlogen, de lehet egy-egy fajta vagy egy-egy régió márkája is.

A Nemzeti borkiválóság programmal kapcsolatban elmondta, hogy a már lassan három és fél éve működő kezdeményezés célja a magyar értékesítési lehetőségek javítása, a magyar bor egységes arculatának megteremtése. A Borkiválóságok könyvébe eddig bekerült termékek közül a tárca tavasszal áttekinti azokat a pincészeteket, amelyek folyamatosan jól teljesítenek, minden kötetben szerepelnek, ugyanis számukra külön programmal készülnek. A cél, hogy minden borásznál a profitban is realizálódjon a program marketingértéke, a kereskedelmi kapcsolatok szélesítésével. – A borkiválóság-program legnagyobb nyertesei a kis pincészetek voltak, amelyek gyakorlatilag ennek a kezdeményezésnek köszönhetik az ismertségüket. Van köztük például olyan borászat is, amelyik azóta Michelin-csillagos étterembe szállít – tette hozzá a miniszteri biztos.

agrotrend.hu / magyaridok.hu