Tejtermelők: nem elég a 4 milliárd!

fotó: 123rf

Idehaza csaknem 25 százalékkal csökkent a tej termelői ára az utóbbi egy évben. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságok többségének kevesebb az árbevétele, mint a tej előállításának költsége. A nyomott árakat részben a túltermeléssel magyarázzák, ugyanis megszűntek a mennyiséget szabályozó tejkvóták. Ráadásul az orosz embargó, az ázsiai export visszaesése is verte a termelői árat. Ezért úgy néz ki, hogy a most beharangozott év végén, jövő év elején esedékes támogatások csak a tűzoltásra elegendőek az összességében veszteséges ágazatban.

Nagykőrösön a 300-as holstein-friz állományú Aranytej Kft. a múlt évben literenként 89 forintot kapott a tejért, a jelenleg az átlag átvételi ár pedig nem éri el a 75 forintot. Ugyanakkor náluk a teljes termelési költség 107 forint literenként. A folyó támogatások csak részben kompenzálnak, így a tényleges veszteség a cégnél 16-17 forint minden liter tejen.

– Jelenleg körülbelül 105-110 forint átvételi ár mellett lenne biztonságos, kiszámítható a gazdálkodás a tejelő tehenészetekben. Ezért úgy látjuk, az új támogatást, amelyet mellékesen az állomány csökkentésének megállítására találtak ki és már nem a tej mennyiségére, hanem állategységekre osztanak el, semmi esetre sem fedezi majd a veszteségeinket. Tehenenként körülbelül 109 ezer forintot helyeztek kilátásba. Ha ezt valóban megkapjuk, akkor nálunk 300 tehénre számítva nagyjából 30 millió jön, ugyanakkor az éves veszteségünk eléri idén a 39 millió forintot. A deficitet a területalapú támogatásból 6 millióval csökkenteni tudjuk és az állatjóléti támogatással együtt épp nullára hozhatjuk a gazdasági egyenleget, de a veszély nem szűnik meg. Ha ugyanis továbbra is 90 forint alatt marad az átvételi ár, nem marad pénz fejlesztésre és muszáj elgondolkodni azon, hogy érdemes-e tovább rizikózni a tejelő gazdasággal – vázolta az Aranytej kilátásait Farsang János ügyvezető.

A tehenészet az agráriumban az egyik olyan szakma, amelynek művelését válságos időben sem tudja egykönnyen feladni a gazda. Hatalmas befektetett pénzt köt le, és aki kiszáll belőle akár az összes vagyonát elvesztheti. Például az Aranytej 60 millió forintot invesztál évente a különböző takarmányok biztosítására. Egy-egy tehén pedig sokára adja vissza a rá fordított 320 ezer forint körüli befektetést, majd csak miután elérte a 22-25 ezer liter teljesítményt.

– Magas tőkeigényessége miatt nevezzük a tejelő tehenészetet az agrárium „nehéziparának” – jegyezte meg Farsang János. – Épp e sajátossága miatt érdemelne több állami felügyeletet, illetve hatékony szabályozást a termelői árak fölött. Központi beavatkozás híján a kereskedelem megenged magának akár 300 százalékos árrést a mi bevételünk rovására. A másik probléma az hogy, a támogatások tekintetében jelenleg előnyben van velünk szemben a szántóföldi növénytermesztés. Ott az is jól jár aki nem termel, ugarért is jár a támogatás. Ilyen elosztás mellett a mi cégünknek sem kellene állandóan a veszteségesség határán egyensúlyozni ha mondjuk, háromszor több szántót birtokolhatnánk árunövények termesztésére. De mivel a földünk kevés, váltani, termelési szerkezetet jelentősen átalakítani nem lehet, a tejtermelés feladásával lehetne megszabadulni a nehézségektől. Ehelyett mégis mindig az előre menekülést választottuk, mert nem tehettünk mást. Az utóbbi évek jelentős állatjóléti fejlesztései és más beruházások után az pályázati kötelezettségek miatt pedig már szó sem lehet elvonulásról. Szeretnénk vissza kapni a gazdaságból a pályázatokhoz befektetett pénzünket és bizony, nagy felelősséggel jár az általunk teremtett korszerű tehenészet és az abból élő 23 ember sorsáról dönteni.

agrotrend.hu / baon.hu