Agrárpénzek

Piac

Árutőzsde: nyomás minden irányból – felfele és lefele is billenhet a mérleg

Folytatódott a héten a korábbi tendencia: jó terméskilátások mellett áremelkedés is tapasztalható, ami ellentmondásnak látszik, de mégsem az. Hogy miért? Erről szólt a hét. . .

A legérdekesebb esemény ismételten a szójabab árának alakulása volt. Már kezdtek megnyugodni a kedélyek, a piac lassan feldolgozta a különböző, de összességében a csökkenő kínálatról szóló információkat, de a héten aztán ismételten jött a hír, hogy a dél-amerikai szójatermő területeken továbbra is gond van, a várható eredmények alacsonyabbak, mint korábban várták. Ehhez kapcsolódóan a pénzügyi alapok is megint vásároltak a Chicago-i fő piacon, ami főként a közeli szállítási határidőre szóló jegyzéseket erősítette. Mindezek hatására ismételten új felső értékeket értek el a jegyzések, átlépve olyan szinteket is, amelyeket 2014 nyara óta nem láttunk. A novemberi jegyzést ábrázolja a barchart.com diagrammja és bár kicsit torz a kép, de a májusi már-már nyugalmi időszak elmúltát jól ábrázolja.

A szója miatt indult el a rally, a kukorica meg követte és úgy tűnik, továbbra is követi, bár ma már az európai jegyzések kezdenek külön úton járni – főleg a nyári hónapokra. Ez az erősödés továbbra is a fedezetlen felhasználói igények miatt futott fel és éppen ezért az a véleményem, hogy nem biztos, hogy a nyári betakarítás idején, vagyis 1-1,5 hónapon belül nem lesz ebben jelentősebb fordulat.

Ma még nem így látszik, hiszen folyamatosak az igények, az árakat folyamatosan srófolták felfelé az eladók és egyelőre a vevők elfogadták ezt. Vezető szerepet játszott ebben az a tény, hogy a kukorica kínálatában a már sokszor említett brazil kieséssel egyidőben nagyjából elfogyott az ukrán kínálat is és erre mind a francia, mind az itthoni piac úgy reagált, hogy a korábban elvárt prémiumot a vevők meg kellett, hogy fizessék.

Nálunk ez egészen érdekes alakult, hiszen ehhez még a belföldi és folyamatosan árait emelő igény is csatlakozott. Ma már ott tartunk, hogy a korábbi becsléseket, előrejelzéseket is felül kellett vizsgálnunk és azáltal, hogy az itthoni piac kitartóbb volt, a kínálati nyomás annak ellenére nem érződött, hogy a korábbi tendenciák alapján várt export volumen nem ment ki az országból. Korábban már néztük, hogy az idei export üteme elmarad az elmúlt három évben tapasztalttól, de most úgy látszik, hogy a május és várhatóan a június is nagyobb intenzitású kivitelt fog mutatni, mint a korábbi éveké volt. Már több éve megfigyelhető volt, hogy a júliusi időszakban nagyobb mennyiségű kukorica került kivitelre, de ennek eddig nem volt igazán realitása. Ma is még nehezen látható, hogy hogyan lehet versenyképes a magyar áru, hiszen a jegyzések alapján legalább 180,-/185,- EUR/to-s árat kellene elérni szemben a múlt hét végén jegyzett 175,-EUR/to-val, de ahogy haladunk előre, nem irreális, hogy ez rövidesen be fog következni.

Ennek a számtannak a másik oldalán áll, hogy ma még azok az eladók, akik „ötvenezreznek”, korlátozottan tudják csak elérni a tényleges piacot, de ha olyan „közel” vannak az export-paritásokhoz, mint a BÉT jegyzése, akkor már nem irreális, hogy kedvező árfolyam és jó dunai vagy vasúti fuvar esetén ne kapnák meg a kért árat.

A mostani árdiagrammon a nyári hónapok jegyzését tüntettem fel, annyiban térve el a szokásostól, hogy a jobb tengelyen a BÉT jegyzése HUF/to-ban is szerepel (sárga vonal), míg a többi adat az EUR/to-ban kifejezett érték – a már ismert párizsi jegyzés a kék vonallal míg a piros vonallal a BÉT jegyzését tüntettem fel átszámítva.

 Különösen ez azért izgalmas, mert ez a szezon-végi zárókészletek alakulására van nagy hatással, de még a nyári betakarítású gabonafélék árát is jelentősen befolyásolhatja.

A többi terményről továbbra is jók a hírek, úgy látszik, a múlt héten megjelent előzetes hozam-várakozásokat továbbra sem kell lefelé korrigálni. Így most azt láthatjuk, hogy a következő hetekben akár tartósan is drágább lehet a kukorica, mint a búza és az árpa árát sem a kukoricáéhoz fogjuk viszonyítani, hanem a takarmány búzáéhoz és a nemzetközi, tengeren-túli piacokon elérhető árakhoz.

A legutóbbi jegyzések és üzletkötések nyomott árpa árakat mutatnak, a FOB tengeri kikötő árszintek Németországban is és Franciaországban is alig haladták meg a 140,-EUR/to szintet, míg a Fekete-tengeri vételi ajánlatok már a 140,-EUR/to-s szintet sem érték el. Ezt hazai viszonyokra átszámolva nagyon-nagyon alacsony árat kapunk, ezért nem várom, hogy ezekre az új kötésekre, új ajánlatokra fogunk tudni szállítani. A korábbi eladások árszintje alapján és a nem-tengerentúli szállítások esetében talán el lehet érni jobb árat, de egyelőre nem reménykedhetünk váratlan csodában.

Végül a kalászosok közül a búzáról is essen szó, bár az elmúlt hetekben a háttérbe szorult, mivel a búza piacán „nem történt semmi”, minden a hónapok óta kialakultak szerint folyik. A helyzet változni fog, hiszen jön nemsokára a betakarítás és megint kezdjük a versenyfutást a minősítésekkel: idén vajon mi lesz az a paraméter a sok közül, amire külön is oda kell figyelni. Régi dolog ez már, hogy a kereskedők, felvásárlók úgymond kitalálnak valamit, amibe be lehet kötni, de az elmúlt harminc éves tapasztalat alapján sajnos majd’ minden évben volt tényleg olyan tényező, amire korábban nem gondoltunk. A sok adat, információ pedig a kereskedőknél fut össze, nem csoda, ha ők hamarább látják a problémás részletet.

Árakat alig lehet hallani, nagyjából a 40.000,-Ft/to és a 43.000,-Ft/to közötti árak tűnnek reálisnak, azzal, hogy az a várakozásom, hogy jó esély van arra, hogy a gyengébb és jó minőség közötti árkülönbség nyíljon, főként ha az időjárás marad csapadékos.

Addig is maradjon a munkánkhoz szükséges alkalmas időjárás, mert a többit nagyobb részt már el kellett mindenkinek végeznie.

agrotrend.hu / Bidló Gábor

Tovább olvasom

Fókuszban

Hirdetés
Hirdetés

Facebook